Ha valaki azt gondolná, hogy a punk zene a fiatalok kiváltsága, és 40, 50, 60 felett már nem túl hiteles ebben a műfajban a színpadon ugrálni, az óriásit téved. Persze rengeteg olyan formáció akad, akiknek tagjai a fiatalkori lázadó énjüket idővel a nyugodtabb, megfontoltabb, kevésbé szókimondó változatra cserélik, és ezzel együtt vége szakad az alkotói folyamatoknak is, mivel nincs már miből táplálni a dühös energiát. De szerencsére akadnak olyan csapatok vagy előadók, akik lélekben még mindig képesek tiniként létezni, és mindezt meggyőzően átadni a közönségnek.
A Dog Eat Dog pályafutása során jó néhány zenész megfordult már a zenekarban, de 2008 óta ugyanaz a négy fix ember tartja életben a régi slágereket, és alkotnak közösen újabb maradandó pillanatokat az utókornak. Ketten közülük az első pillanatoktól kezdve oszlopos tagok, az énekes/rapper John Connor, és a basszeros Dave Neabore. Ebből kifolyólag nem csoda, ha kettejük közt tökéletes az összhang. A hogy szokás mondani, a rutin, meg az évek...
Bár a Dog Eat Dog név hallatán sokaknak kizárólag a punk és a rap zene jut eszébe, hozzá kell tenni, hogy a csapat mindig is szívesen alkalmazta a ska és a funk elemeket a dalaikban, az új albumon pedig még egy pici elektronika is csapódik a keverékhez. Mivel a Free Radicals névre keresztelt korongon több lassú szerzemény is helyet kapott, kíváncsi voltam milyen hatásfokkal működik mindez élőben.
Nos, bátran kijelentem, igenis van helye egy alapvetően tombolós, pogózós koncerten is a lassúzásnak. Bár igaz, hogy a legnagyobb őrjöngés még mindig az 1994-ben megjelent Who's the King? alatt volt, amikor már a színpadról ugráltak a tömegbe a szörfözni vágyók, de az új dalokat is a megfelelő lelkesedéssel fogadta a nagyérdemű. Én pedig külön köszönöm, hogy személyes kedvencem, a 1Thing is bekerült a dallistába.
Ami nekem kifejezetten tetszett - és ezt mindig nagyra értékelem -, az a srácok közvetlensége. Ahogy beszélnek a közönséghez/közönséggel, ahogy mosolyognak, mutogatva kommunikálnak, pacsiznak, fényképezkednek, osztogatják a pengetőket és a dobverőket, mind arról árulkodik, hogy sikerült megmaradniuk embernek a "sztárság" közepette. Nem vonulnak vissza a buli után, hogy elkerüljék a rajongókat, inkább arra buzdítják őket, hogy igyanak meg együtt valamit.
A buli hangulatára azt gondolom nem lehetett panasz, és mivel a fiúk végül úgy köszöntek el, hogy "találkozzunk jövőre egy fesztiválon", igencsak esélyes, hogy 2024 nyarán újra hazánkban üdvözölhetjük őket.
Dog Eat Dog, turné, Free Radicals, új album, Analog Music Hall, koncert, Grove Street, Kings Never Die, hardcore-punk
Szólj hozzá!