A vérmes hármas az A38-on – két év után megérkezett Budapestre a Therapy?

Az ír rock-metál-punkrock-grunge keverékének egyik legjelentősebb zenekara a Therapy? 1989-es megalakulása óta fütyül arra, hogy mit illik leírni/kimondani, és mit nem. Bárkivel, bármikor, bárhol szembeszállnak – és ezt mostani koncertjükön is bebizonyították. Legutóbbi hazai bulijukon az amerikai elnöknek üzentek néhány kevésbé kedves szóval, most pedig a brit kormány kapott hasonló "ajándékot". Ugyanakkor nem feledkeztek meg a március végén tragikus hirtelenséggel elhunyt Foo Fighters-dobos Taylor Hawkins-ról sem, aki minden bizonnyal mosolyogva fogadta odafenn, hogy a csapat egyik legnagyobb slágere a Nowhere ezen az estén csak neki szólt.

A "vérmes hármas" tagjai egyébként nagyon különböző egyéniségek, de a zene szeretete, és az életről alkotott véleményük mégis összetartja őket már hosszú évek óta. Az életkor csak egy szám, szokták mondani, és erre az egyik legjobb példa az idén már 56. életévét töltő frontember, Andy Cairns, akin alig látszanak meg a kemény, metállal töltött évek. Akárcsak a végtelenül cuki és örökké mosolygós basszeros Robert McKeegan, aki imád szavak nélkül kommunikálni a közönséggel, és bár idén már ő is az 50 felé közeledik, nem úgy tűnik, mintha kiégett volna az évtizedek alatt. A dobok mögött megbúvó Neil Cooper 2002 óta szerves része a csapatnak, de azóta töretlenül püföl a háttérben, ráadásul ezen az estén még a szülinapját is megünnepelhettük a lelkes közönség segítségével.

Az egész buli egyfajta örömzenélésen alapult, ami szerencsésen találkozott a megjelent közönség ízlésével. Kevés dumával, annál tempósabb dalokkal és irgalmatlanul jó hangzással vegyített, a tombolástól megingott hajóbelsővel – a bárpultban ütemre bólógató söröshűtővel – megkoronázott, hamisítatlan rockzenei koncertben volt részünk. Vagy metál... Vagy punkrock... Vagy valami ilyesmi... ;)