Kilenc óra tájban a színpad előtt megjelentek az izgatott szülők, családtagok, barátok és barátnők, hiszen előzenekarként ezúttal a The Rockforce csapata bizonyította, hogy a rockzenét nem lehet elég korán kezdeni! A mindössze 11 éves gyerkőcökből álló 6 tagú banda komoly zenészeket megszégyenítő lelkesedéssel és profizmussal nyomta le a közel egy órába tömörített repertoárját. Mivel még nem hallottam őket élőben zenélni, nem tudtam, mire számíthatok. Egy csöppet aggódtam azon, hogy egy kissé erőltetett koncertet láthatunk majd, ami - tekintettel a „gyerek+kutya=tuti siker”-elven működő produkciókra - maximum egy halvány mosolyt csal az arcunkra.
No, kérem alássan, a mosoly megvolt, de erőlködésnek nyomát se láttam! Kezdetben még némi para látszódott az arcukon, de amint meghallották a közönség lelkes tapsolását, minden gátlást levetkőzve sziporkáztak a színpadon! Az már első pillanatban kiderült, nem egy hirtelen összecsapott produkcióról van szó. A csapat tagjai egytől egyig kivételes tehetségűek, s mindemellett valószínűleg komoly gyakorlás is áll a háttérben. Ami nekem különösen tetszett, az a dalok kiválasztása. Gondolom, kapnak segítséget innen-onnan, de meglepő volt látni és hallani, milyen komoly, klasszikus rockslágereket húznak elő a tarsolyukból. Volt itt minden, AC/DC, White Stripes, P!nk, The Offspring, és természetesen az első saját dal, a Miért van ez a sok szabály? is. Ígéretes kezdés! Remélem hallunk még Róluk!
Az est második felében a színpadot ellepték az őrültek, vagyis az Irigy Hónaljmirigy. A huszadik életévében járó, barátokköztcsapat az évek múlásával sem lett komolyabb, ami a mi szempontunkból örömteli hír. A kezdetektől fogva imádom őket, és bár a paródiáknak köszönhetően valószínűleg szereztek azért néhány haragost a zeneiparban, aki egy pici öniróniával rendelkezik, az remekül szórakozik az IHM-átdolgozásokon. Legújabb áldozatuk ki más lehetne, mint az Eurovízió magyar selejtezőjének győztese, a hazai állóvizet jócskán felkavaró ByeAlex, és a dal, amit egy ország dúdol lelkesen, az én Kedvesem, vagyis IHM formában Az én hentesem:) Az a jó ebben a formációban, hogy tökéletesen tisztában vagyunk azzal, mit is kapunk tőlük egy koncerten, de ettől függetlenül, valamiért nem lehet megunni. Persze, az igazi paródiához nem elég egy jól eltalált szöveggel átírt sláger, a látvány, ami a produkcióval jár, megfizethetetlen! Bár én sem vagyok egy savanyú jóska, de időnként komolyan elgondolkodom, honnan jön elő ennyi marhaság egy emberből? S hogy ráadásul mind a nyolcan ennyire defektesek, az már tényleg botrány!:)
A koncerten a számok közti „átvedlős” szünetekben a kivetítőkön ízelítőt kaphattunk a NIX Faktor egyes jeleneteiből, illetve némely produkciónál a közönség segítségét is igénybe vették a Fiúk. Az egész koncert olyan volt, mint egy jelmezbál az óvodában, ahol a legnépszerűbb képregényhősök és hát természetesen maga Chuck Norris is megjelent néhány pofon erejéig. Ami viszont nálam végleg kiütötte a biztosítékot, és csak a körülöttem álló nézőközönség nyugalma érdekében nem rohantam ki visító röhögés közepette, az Sipos Peti Lady Gaga-imitátor szerkója, és rendkívül erotikusra sikerült előadása volt. Szóval, láttam én már a Szigeten a Magic Mirror sátorban hasonló kinézetű egyéneket, s igazán nem akarok senkit megbántani, de ez a produkció simán lemosná valamennyi transzvesztita előadását!
A Gangnam Style lovacskázós tánca, a Majka Belehalok-paródia, a Szívós szemű Márta, a Numerakirály és persze a mindent vivő Fluor-sláger, a Mizu fergeteges előadása, SP-vel kiegészülve, komoly megpróbáltatásnak tette ki a közönség nevetőizmait. Önös érdekből kívánok a csapatnak még legalább 20 termékeny esztendőt, hisz ezzel magamnak is bebiztosítom a kellő mennyiségű vidámságot a hátralévő maradék pár évemre…
Szólj hozzá!