A számok alapján a globális zeneipar soha nem volt ilyen erős. A IFPI legfrissebb jelentése szerint a bevételek 2025-ben elérték a 31,7 milliárd dollárt, ezzel immár tizenegyedik éve folyamatos a növekedés. A piac motorja továbbra is a streaming, amely ma már a teljes bevétel közel kétharmadát adja – igaz, ez a pénz nem közvetlenül az előadókhoz kerül, hanem elsősorban a jogtulajdonosokon és kiadókon keresztül áramlik vissza a rendszerbe.

Az elmúlt években zenészek és dalszerzők sorra szólaltak fel a streamingmodell ellen, amely szerintük aránytalanul kevés bevételt juttat az alkotóknak. A nemzetközi zenei paletta meghatározó előadói már többször is nyilvánosan bírálták a rendszert, miközben 2024-2025-ben több országban – köztük az Egyesült Királyságban – parlamenti vizsgálatok és iparági egyeztetések is indultak a streamingbevételek igazságosabb elosztásáról.

A kritika lényege mindehol ugyanaz:

miközben a piac növekszik, a legtöbb előadó ebből csak korlátozott mértékben részesül.

Szintén friss hír, hogy David Gilmour legendás „Black Strat” Fender gitárja minden idők legdrágábban eladott hangszere* lett, amikor egy árverésen 14,5 millió dollárért kelt el. A gitár szerepel az írásunk végén belinkelt cikkünk felsorolásában: már 2019-ben is rekordáron kelt el, amikor Gilmour a teljes bevételt jótékony célokra ajánlotta fel; most azonban már az akkori vevő, Jim Irsay gyűjteményéből került újra kalapács alá, de a vevő kilétét nem hozták nyilvánosságra. Jim Irsay amerikai milliárdos üzletember, az NFL-ben szereplő Indianapolis Colts tulajdonosa és szenvedélyes rockrelikvia-gyűjtő volt, aki 2025. május 21-én, 65 éves korában hunyt el; halálának hivatalos oka szívleállás volt, ugyanakkor 2026-ban szövetségi vizsgálat is indult a körülményei tisztázására, miközben páratlan gyűjteményének több darabja ebben az évben kerül kalapács alá.

A globális számok és a rekordok mögött azonban egészen más történetek zajlanak a regionális zenei színtereken.

Torontóban például végleg bezárja kapuit a Steve’s Music Store Queen Street-i üzlete, amely közel öt évtizeden át a város egyik legfontosabb zenei találkozóhelye volt. A döntés mögött nem egyetlen ok áll: a cég „jelentős piaci zavarokra” és növekvő pénzügyi nyomásra hivatkozott, miközben a háttérben jól ismert folyamatok rajzolódnak ki – az online kereskedelem térnyerése, a bolti forgalom visszaesése, valamint a fenntarthatatlanná váló városi működés.

A Steve’s azonban nem egyszerű üzlet volt. Az 1960-as években alapított lánc torontói boltja generációk számára jelentette az első gitárt, az első erősítőt vagy éppen az első valódi találkozást a zenei közeggel. Olyan hely volt, ahol a hangszereket nem vitrin mögül árulták, hanem kézbe lehetett venni; ahol kezdők és profik ugyanabban a térben próbáltak, beszélgettek, ajánlottak egymásnak zenéket és technikákat. Egyfajta fizikai „platform”, jóval azelőtt, hogy a zenei élet online költözött volna.

A három történet együtt furcsa, de pontos képet rajzol ki a mai zeneiparról.

Miközben globálisan rekordbevétel termelődik és egyetlen hangszer ára is történelmi csúcsokat dönthet, azok a terek, ahol a zenei kultúra valójában megszületik – a hangszerboltok, a próbatermek, a közösségi helyek – egyre nehezebben maradnak fenn. (Főleg, ha még rájuk is szállnak, és bezárják őket, a fenntartók szerint megkérdőjelezhető indokokkal.) 

Tehát a zeneipar növekszik, de a bevételek jelentős része nem jut el az előadókhoz – és közben már azok is lehúzzák a rolót, akik a hangszereket adták a kezükbe.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

*Ezzel megdőlt Kurt Cobain gitárjának rekordja is:

Egy nadrág mind között – a világ legdrágább rockrelikviái