Bryan Adams 2016-ban járt legutóbb hazánkban (mármint "fizetős" bulin, 2019-ben a Hősök terén ingyenes lottó szuperkoncertet adott), akkor a Papp László Sportarénában, idén az MVM Dome-ot töltötte meg – a koncert pedig fenomenálisra sikeredett.
Már a kezdés előtt So Happy It Hurts feliratú autó lebegett a csarnok légterében, majd elkezdődött az intro, melyben John Cleese, a Monty Python csapat oszlopos tagja köszöntötte a közönséget. Ez egy kicsit ironikus hangválasztás „Blájen” Adams esetében (ugye értjük?). A zenekar a húrok közé is csapott a Kick Ass című dallal, majd folyamatosan érkeztek a régebbi és új slágerek.
Bryan Adams az elsőtől az utolsó számig ugyanazt a műsort játszotta, mint a turné előző állomásain, bár állítása szerint például a You Belong To Me azért került a setlistbe, mert tudja, hogy a magyarok szeretnek táncolni. A dal végén belekezdett a Blue Suede Shoes című klasszikusba, amelyre aztán tényleg táncra perdült a közönség. Előadta a Tina Turnerrel közös It’s Only Love című dalt is, amelyet a The Best és a What’s Love Got to Do with It részleteivel fűszerezett.
A pörgős, hamisítatlan rockdalok mellett természetesen előkerültek a kanadai zenész érzelmes dalai is, amelyek többségét egy szál gitárral adta elő. Amikor ütősen szólnak a hangszerek, hajlamosak vagyunk, ha nem is elfeledkezni, de háttérbe szorítani az énekhang megfigyelését, amelyre az akusztikus számok azonban tökéletesek. Bryan Adams hangja pedig a 65 felé közeledve is tökéletesen tiszta. Olyannyira, hogy a Hey Baby című számot csukott szemmel, átszellemülve hallgattuk.
Na és persze jött a Summer of ’69. Vannak olyan esetek, amikor teljesen mindegy, hogy egy zenész hogyan és mit játszott az elmúlt másfél órában. Az említett dal pontosan ilyen volt a magyar közönség számára. Nem mintha Bryan Adams addigi teljesítménye mellett szó nélkül el lehetne menni, sőt az énekes mellett ülő és álló zenészek is olyan szólókat játszottak, hogy ránk zuhantak volna a csillagok, ha nincs a Dome-nak teteje.
Ha már magyar közönség: sajnos továbbra is azt látjuk, hogy a magyarok döntő többsége nem tud angolul. Ezt már több szinkrontolmácsos előadás során is megfigyeltük (amikor minket például borzasztóan zavart a szinkrontolmács), de Bryan Adams is sokszor hiába próbálta énekeltetni, tapsoltatni a közönséget vagy éppen valamilyen kapcsolatot teremteni velük, nem talált értő fülekre. Persze, ezt nagyvonalúan figyelmen kívül hagyta, de még ő maga is meglepődve fordult hátra a zenekarhoz, amikor a közönségnek üvöltenie kellett volna, de nem tette. Ez persze a koncert értékéből mit sem von le – a korábban említett tökéletes hang és a csillaglehozó szólók okán.
Azt viszont már tényleg nem tudjuk megérteni, hogy valaki miért érkezik a koncertre 5-6 számmal a kezdete után (tudjuk-tudjuk, mindig dugó van…), és miért távozik 4 számmal a vége előtt, vagy miért nézi a koncert fele alatt a híreket. Utóbbiból szerintünk látunk épp eleget, jó lenne, ha hagynánk, hogy egy koncert magával ragadjon és olyan jó legyen, hogy fájjon. Mert a koncert bizony volt ennyire jó!
Bryan Adams
Szólj hozzá!