Egy hang - és egy gitár: ilyen volt a Brian May-koncert

Látszott a tisztességben megőszült gitároson, hogy ő is nagyon várt ránk, bár járt nálunk az elmúlt 3 évtizedben is.

A The Bendys próbált bemelegíteni először, ezt inkább bemutatkozásnak mondanám. Itt az ideje, hogy megismerjük azokat a zenekarokat, akik ugyan magyar tagokból állnak (a dobok mögött például a Bikini közismert széltolója zenésze: Mihalik Viktor), de a világ számos pontján aratnak komoly sikereket. Itthon pedig nem hallott róluk a kutya se. Én legalábbis biztosan, így kellemes meglepetés volt számomra, hogy a Bécsben, a tengerentúlon és az Egyesült Királyságban is több dalversenyt megnyerő banda bemutatkozhatott Magyarországon. Hogy ehhez miért Brian May-nek kell közbenjárnia? Ezt ki érti?

Azt gondoltam én - szándékosan nem meghallgatva előre a produkcióból részleteket, előző koncertfelvételeket -, hogy ez egy kicsit unalmas, csendes rendezvény lesz. Valójában azonban az elejétől kezdve feszes, jól megkomponált műsor volt, kedves poénokkal, elérzékenyüléssel, nosztalgiával. A végére azonban szinte igazi rockkoncerthez hasonlított az egész. Mindez a Budapest Kongresszusi Központban, amiről nekem mindig az elegáns komolyzenei rendezvények, konferenciák, csinosba öltözött sznobok jutnak az eszembe. Hát ez mindenhez hasonlított, csak konferenciához nem!

Kerry Ellis lemezéről hangzott el a legtöbb dal, de nagyon örültem a Something című George Harrison által írt Beatles dalnak; végre valaki el tudta énekelni - nőként - érvényesen a Who wants to live forever-t, és Brian May is meglepően sokat dalolt. Kerry Ellis nagyon szépen, egyenesen énekel, ez kissé oldotta az "énekesnő-fóbiámat", nagyon kevés női hangot tudok elviselni, de ez magánügy. Fantasztikus kisugárzása van, csinos és tényleg kristálytisztán énekel.

Aztán amikor előkerültek a Queen-dalok, a közönség szépen becsatlakozott. Fent ülve az erkélyen ez egy kicsit nehezebb volt, de egy ponton nem bírtam tovább az üldögélést, előrementem az erkély széléhez, és ott táncoltam, énekeltem a lentiekkel. Ők pedig egyszercsak felálltak a helyükről, és odarohantak a színpad elé, majd fokozatosan követték a többiek, a We will rock you-t már senki nem bírta ülve.

Megidéztük Freddie Mercury-t is természetesen, és Brian May megmutatta, hogy bár nagypapa korú, gitárral a kezében azért előjön a jó kis rokkendroll, volt szóló, benne egy kis Liszt: Szerelmi álmok-témával, így tisztelegve a magyar zene előtt.

A közönség alig akarta őket leengedni a színpadról, varázslatos volt az egész, unalomról szó sem volt, sírós-nevetős-rockolós buli volt. Brian May úgy búcsúzott tőlünk: See you soon! Talán ez azt (is) jelentheti, hogy a Queen + Adam Lambert formációval beesnek az egyik nyári fesztiválra? Az annyira jó lenne, hogy ne kelljen elzarándokolnom megint Lengyelországba, vagy Ausztriába, esetleg Romániába vagy Bulgáriába. Mert gyakorlatilag az összes környékbeli országban fellépnek valamilyen fesztiválon, mi miért maradnánk ki ?!

Fotók: Görögh Attila