Pontosabban egy volt moziterem, a Vígszínház szomszédságában, mely a Kino nevet viseli. Az egykor szebb napokat megélt filmszínház bezárása óta ez az első alkalom - de reményeink szerint nem az utolsó -, hogy komolyabb rendezvénynek ad otthont. A HarleKino sorozat első fejezete a The Beatles tribute-est volt, ami önmagában még nem lenne nagy dobás. Nade! Ha valaki vette a fáradságot, és végigolvasta a fellépők illusztris névsorát, már érezhette, hogy ez nem lesz egy szokványos koncert.
Hát nem is volt az! Tulajdonképpen ez az est egy szülinapi bulinak indult, ugyanis a The Beatles első album megjelenésének kerek ötvenedik évfodulóját hivatott megünnepelni, de igazából a végére inkább egy nagyobbacska házibulira hasonlított, ahol mindenki elénekli kedvenc nótáját. Az est megálmodója, szervezője, aktív résztvevője és persze házigazdája Czutor (a nyughatatlan) Zoltán, aki örök rajongóként és a zenekar, a tagok, a dalok és egyáltalán a kultusz tisztelőjeként folyamatosan azon munkálkodik, hogy a Beatles mindenki számára ismert és kedvelt legyen.
Mivel, hála a magasságosnak, ezzel a rajongással nincs egyedül zenei körökben, úgy gondolom, nem volt túlságosan nehéz feladat néhány zenésztárs vagy barát (bár saját bevallása szerint neki nincsenek barátai) beszervezése. Azt inkább el tudom képzelni, hogy az elhangzó dalok kiválasztása okozott komoly gondot , tekintettel a zenekar slágernek kikiáltott dalainak összmennyiségére. No de nézzük a fellépők névsorát, és öszintén remélem, hogy nem hagyok ki senkit! Pásztor Anna (Anna & The Barbies), Szirtes Edina Mókus, Ágoston Béla, Bubnó Márk, Darvas Krisóf, Fekete János Jammal (Belmondo), Fekete Jenő, Fesztbaum Béla (Jászai Mari-díjas színész), Kardos Dániel, Madai Zsolt, Petruska András, Szekeres András (Junkies). Az elhangzott dalok felsorolásától most az egyszer eltekintenék, mert akkor a beszámoló inkább egy Beatles-wikioldalhoz hasonlítana. Bőven elég, ha annyit mondok, majdnem az összes ismert és kevésbé ismert dal elhangzott, különféle elgondolásban. S csak azért majdnem, mert a Kino Café nem 0-24-ben üzemel. Ha a zenészeken múlt volna, sztem beköltözhettünk volna a hétvégére, ami tekintettel a mozi székeinek kényelmességére és a Kino Café étel-ital kínálatára, tulajdonképpen megoldható lenne. A fellépők közül - anélkül, hogy bárkit is megbántanék - egyetlen embert szeretnék konkrétan kiemelni, és ő nem más, mint Szirtes Edina Mókus. Mégpedig azért, mert az ő szóló produkciója alatt gyakorlatilag minden jelen lévő tátott szájú néma üzemmódba kapcsolt. Hát, azért részese voltam már egy-két zenei előadásnak életemben, de abban a pár percben én is szorgosan dörzsölgettem a szemem, hogy valóban azt látom, ami a színpadon történik. A hallásomról már nem is beszélve! Szóval, aki egyetlen szál hegedűvel és a saját angyali hangjával az Imagine című unalomig játszott dalból egy ilyen csodát képes kihozni, hát... még a szavam is elakad. Minden tiszteletem a művésznőé, megemelem a nem létező kalapom, és önként leborulok a lábai előtt! Az hiszem ezzel az érzéssel nem voltam egyedül, ugyanis a produkció után olyan vastapsot kapott, amit egy világsztár is megirigyelne!
Ezek után annyit tudok mondani, ha valaha, valakinek még eszébe jutna hasonló Beatles-est szervezésébe fogni, az első művész, akit azonnal keressen meg, az Mókus! A második természetesen Czutor Zoli legyen, mert nélküle nem létezik igazi emlékest! Hálás köszönet a felejthetetlen élményért, az igazi házibuli hangulatért, a különleges helyszínért, a lenyűgöző produkciókért!
Őszintén remélem, hogy ezúttal nem a filmek zárásaként szokásos "Vége" felirat következik, én inkább a sorozatok jegyében a "Folytatjuk" szlogenben bízom! :)
***
A szerk. csak annyit tenne hozzá a leírtakhoz, amelyekkel maximálisan egyetért, hogy akkor, amikor ma nem hallunk mást, mint hogy haldoklik a lemezipar, és a zenészek a túléléshez nem reménykedhetnek másban, mint a jól vagy kevésbé jól fizetett fellépésekben, szóval ebben a sarokba szorított helyzetben még van valakinek kedve és energiája megszervezni egy olyan feledhetetlen bulit, amelyre még belépő sincs, s az örömről, a jókedvről és az együtt zenélésről - na meg a Beatlesről szól az egész, akkor azt mondom, van még remény. Van még remény, mert ráadásul nem egyedül lépett fel, hanem a magyar könnyűzene prominens képviselőit is a dolog mellé állította:"Come together!"
Talán a Budapest Bárral indult el a dolog, de javítsatok ki, ha rosszul emlékszem, hogy először ott fújta úgy igazán több dudás egy csárdában, s most már egyértelműen elsöprő a sikerük. Aztán ott van még az A38 Random trip című projektje, ahol szintén különböző zenekarok tagjai zenélnek együtt. Vagy például a Rájátszás-sorozat, ahol még a kortárs irodalom is felsorakozik a zenészek mellé a színpadra...Mostanában egyre több olyan eseményről jön hír, amely felszakítja az együttesek közötti határokat, és igyekszik újabb célra felhasználni ki-ki tehetségét, tudását. Nem tudom, hogy nekik mennyire élvezetes mindez, de a közönség nevében bátran mondhatom, hogy nekünk nagyon. A Kino mozi plüssszékeiből felugrálva minden bajáról elfeledkezett az ember, s mi más lenne a zene célja, mint ez... Amikor Szirtes Edina Mókus után Szekeres András következett, azt mondta, "szopólétra a Móki után színpadra állni..". Hát, kérem, még sok ilyen szopólétrát kívánok mindannyiunknak!:)
Szólj hozzá!