November első hetével elköszönt a ’vénasszonyok nyara’: a hűvös budapesti éjszakában, kabátba burkolódzva sétálok a Budai alsó rakpart macskakövein. A város csillogó fényeiről a tekintetem lejjebb, a Duna csendesen kavargó, sötét folyamára siklik, ami megállíthatatlanul tör előre. Valahol a szerelem is ilyen: szelíden előbukkanó forrásként indul, majd folyamatosan nő, változik: hol lágyan, csendesen suhan, hol vadul zúgva, szikláknak csapódva sodor mindent magával a lelkünkben. Áradó őserő, amit éppen annyira táplálhat bizalom, szenvedély, törődés, mint amennyire képes örvényeket képezni benne a bizonytalanság, a csalódás és az elutasítás. A természet, az élet, az emberi szív viadala: mindenki várja a partot, ahol végül megpihenhet. Ez a folyamat szelíd kín, édes sóvárgás, gyönyörteles fájdalom, aminek olyan kapaszkodók segíthetnek a felszínen maradni, mint a zene...
***
A 2007-ben Körmenden alakult rock és pop műfajokban mozgó Soulwave dalainak központi motívuma ez a bonyolult, mégis olyan egyszerű emóció, mely elvesztésének fázisain a formáció fennállásának eddigi leghosszabb – másfél órás – koncertjén vezették végig a közönséget. ’Gyűlöld és szeresd egyszerre szerelmet, sírj, tombolj, felejts és kezd újra!’ – ezekkel a sorokkal zártam szeptemberi ajánlómat, most pedig az A38 hajó hídjára lépve eljött az idő, hogy belépjek az Eltört Szívek Klubjába.
Az alapozó ritmusokat Beretka Ádám szolgáltatta, aki 2022-ben egy tehetségkutatóban kopogott be a magyar könnyűzeneipar ajtaján, a valódi áttörést viszont egy évvel később, Fekete Rózsa című számával érte el, ami jelenleg több, mint 2 millió megtekintést kóstál a YouTube-on.
Kilenc órakor, az ígért kezdéssel tökéletes összhangban csörrent meg a szimbolikus telefon és hangzott fel Fodor Lili hangján a 2023-ban debütált Merülés stúdióalbumról már soknak ismerős PRELUDE track. Az a bizonyos mindent megváltoztató, az eldobott fél belső világát darabokra tépő mondat, aminek hallantán az összes jelenlévőben megmozdult valami, hiszen többeknek már volt része a szakítás fájdalmában:
"Bárcsak én is érezném azt, amit te, de egyszerűen nekem ez most nem megy, én nem törtem össze a szívedet, hanem te magad törted darabokra a sajátodat már régen, s ezzel az enyémet is, és ezt pontosan tudod…"
Fodor Mátét, Tóth Barnabást, Pap Attilát és a márciusban újonnan csatlakozott Varga Gergőt 20 dalon keresztül kísérhettünk végig a döbbenet, a zavarodottság, a tagadás, a düh, a szomorúság, végül az elfogadás szakaszain, akik az elhagyott társ szerepébe belehelyezkedve bizonyították, hogy ilyen esetben nem küzdenünk kell a saját érzéseink ellen, hanem egyszerűen csak mélységeiben megélni azokat. A koncert első felében helyet kapott a Halott Pénz frontemberével, Marsalkó Dáviddal közös Valaki mondta; a Mindent elhittem, a Szaladok; a Remélem tudod és a Vadlovak.
A nyolcadik tétel előtt a lassan 20 éve színpadon álló Máté úgy fogalmazott, hogy amióta művészi pályára lépett, sok mindenre számított, de egy ilyen estére biztosan nem. A nézők lélegzetvisszafojtva várták a folytatást, hiszen a csapat közösségi odalán előzetesen közölt setlist-ben fekete sávval húzták ki a következő három – meglepetés – számot. Nagy ováció fogadta a négy héttel ezelőtt kiadott Farkasokat, ami után az énekes egyedül, egész arcát takaró fehér símaszkban, tért vissza a színpadra, majd mielőtt előadta a Régebben más voltált, arra kérte a jelenlévőket, idézzék fel a pillanatot, amikor „annyira megbántott valaki, hogy azt akartad, senki ne ismerjen fel.”
A bánatot takaró álarc az Ami nem öl meg utolsó refrénjéig maradt fenn, ahol a publikum már együtt zengte:
„Minden ugyanúgy lesz mint / Amikor még régen kint / Játszottunk, és nem számított/ Hogy ami nem öl meg az fájni fog.”
A Boldognak lenni alatt előkerültek a koncerteken már-már kötelező elemmé vált vakuk. A legérzelmesebb pillanatok közé tartozott, amikor felkonferálták, s egyúttal elbúcsúztatták az idén 10 éves Szélcsendet, ami most csendült fel utoljára színpadon, lezárva ezzel egy meghatározó korszakot a formáció életében. A visszaemlékezésben büszkén beszélt az alapító frontember arról, hogy fontos mérföldkő ez a teltházas este és maga a helyszín is, hiszen anno itt játszhattak először előzenekarként az Ivan & The Parazol vendégeként. Kitért arra is, hogy sok a buktató a pályán és a fő értékmérő nem más, minthogy kíváncsi marad-e a közönség:
„Nem csak hogy vagytok, hanem egyre többen vagytok. Ez a dal a hála a részünkről most, amiért eddig kitartottatok mellettünk.”
A folytatásban érkezett az Ellentétek és a Közelebb húzlak, majd jött a kétség kívüli tetőpont. A csapat olyat szeretett volna csinálni, amit eddig hazánkban nem igazán tett még senki. Középen kettéválasztották a tömeget, aminek tagjai példátlan fegyelmezetlenséggel, biztonsági szolgálat nélkül is megnyitottak egy folyosót a színpadtól egészen az átellenes falon helyet kapó keverőpultig. Valódi videóklip forgatáson érezhettük magunkat, mivel Máté a két tábor között sétálva – az egyes soroknál más és más rajongókkal együtt bulizva – énekelte el a Miattad-ot. A szerencse mellém állt, így a bal oldali csoportban, az első sorból táncolhattam végig a produkciót, ami bekerült az év legjobb ’kultúr’-pillanatai közé :)
A ráadásban is tartogatott meglepetést az énekes dalszerző, aki kevesebb mint egy héttel ezelőtt a Soulwave Tiktok oldalán osztott meg a követőkkel egy másfél perces részletet vadonatúj szerzeményből, amit először a budapesti fellépésen adott elő élőben. Anélkül, hogy az országos premier előtt bármit elárulnánk róla, csak annyit mondunk:
„Pont olyan lettem, amilyen az ősz lett, mert nem tudtam elrejtőzni előled …”
A Follow The Flowból ismert Szakács Gergővel való 2019-es kollaborációból született Minden Tévedésemmel, végül pedig azzal az elmaradhatatlan, COMET díjra jelölt Kalandorral búcsúztatták a műsort, ami a maga 11 milliós YouTube nézettségével nyolc év távlatából is a Soulwave legikonikusabb melódiája.
Összeségében azt kell mondanom, hogy úgy tűnik, a zenekar megkapta a hosszú éveken át tartó kemény, alázatos munkáért neki járó, valódi figyelmet. Hiába álltak más sokszor a különböző slágerlisták élén, érdemeltek ki Petőfi Zenei Díjat vagy szerepeltek az Eurovíziós dalválasztó műsorában, a Soulwave idáig nem tudott igazán berobbanni. Az A38-on gyerekektől az idősebbekig minden korosztály és nem képviseltette magát, ami megmutatta, hogy sok kortárs alkotóval ellentétben ők nem kifejezett rétegzenét játszanak. Közvetített gondolataikkal, a hétköznapok embereit egyszerre érintő problémákkal bárki tudhat azonosulni, és pont ez teszi őket nagyszerűvé.
Az Eltört Szívek Klubja megadta a szerelem megélésének, elengedésének és azon gondolat felismerésének, tudatosításának lehetőségét, miszerint:
„Minden egyes tévedésem/ Erősebbé tett, mint régen/ Már tudom nem hordhatom/ A világ súlyát a vállamon.”
SOULWAVE, A38
Szólj hozzá!