Mostantól viszont számomra új értelmet kapott ez a három betű összerakva, és leginkább az a zenekar fog eszembe jutni, akinek immáron második alkalommal volt szerencsém megjelenni a fellépésén. (Egyébként egy rövidítésről van szó, eredeti hosszában: Volume Under Kontroll)
És hogy miért is különlegesek? Kezdjük azzal, hogy ez a formáció tisztán családi vállalkozás. Ráadásul fiatal koruk ellenére mind képzett és tehetséges zenészek (innen is köszönjük a Kőbányai Zenei Stúdiónak). Öten alkotnak egy csapatot, és mind testvérek! Illetve, kell némi korrekció, hisz a négy testvér mellé a családfő is betársult, kordában tartva a rakoncátlan ifjakat. A Fekete „klán” két tagja már ismerős lehet a hazai zenei életet aktívan követők táborának, hiszen Fekete István (alias Steve) a The Carbonfools gitárosa és oszlopos tagja, míg Fekete János „Jammal” január óta főállású dobosként erősíti a Belmondo zenekar csapatát. Mellettük áll még a színpadon Fekete Zoltán, a The Beatles dalok előadójának mestere, Fekete Mátyás, Michael Jackson magyar reinkarnációja, és nem utolsó sorban Fekete István (természetesen az idősebbik), a büszke apuka, aki trombitakísérettel járul hozzá a fiúk áldásos tevékenységéhez. Róla egyébként érdemes tudni, hogy a hazai jazz élet meghatározó alakja. Zenész családból származik, és olyan neves előadók produkcióiban vett részt, mint Horváth Charlie, az LGT, vagy épp Cserháti Zsuzsa. Hat testvére közül Fekete Gábor a Skorpió zenekar alapítótagja, míg Fekete Gyula szaxofonosként remekelt a Hungária illetve a Dolly Roll együttesben. Ebből kiindulva, nem csoda, hogy a legifjabb generáció is a zenei életben talált magára!
Megalakulásuk dátuma ismeretlen, de úgy gondolom testvérek esetében ilyenről nem is nagyon beszélhetünk, hisz gyakorlatilag az egész életüket együtt töltötték, ami zenész család lévén egyenes út a közös zenekari ötlethez. Stílusukat tekintve azonnal kiraknám a „besorolás alatt” táblát, mivel a 4 (most épp négyes lázban égek) testvér gyakorlatilag 4 különböző karakter, de talán pont ettől lesz egyedi az egész. Fogjuk rá, hogy pop/rock, de ha Jammal valamihez hozzányúl, tutkeráj lesz benne rap betét is! :) Eddig összesen 4 (mondom én) saját számmal rukkoltak elő a koncertek során (Még visszakérném, Így jó, Finn csoda, Volt egy fesztivál), de még ezekre se mondhatjuk, hogy végleges verzió. Mint ahogy azt beépített emberem Jammal elárulta, az alkotói folyamat a csapaton belül elég bonyolult. A dalszövegek Zoli és Isti nevéhez köthetők, viszont a zenei alapot a próbák során folyamatosan szépítgetik, így az idén tervezett bemutatkozó lemez megjelenéséig még az is lehet, hogy a koncerten megszokott dallamok helyett az albumról valami teljesen ismeretlen hangzás köszönt majd vissza ránk.
Fellépéseiken az érdeklődők közt egyelőre 70-30 arányban a családtagok és barátok állnak nyerésre, de a „hozz magaddal még egy embert” szlogen jegyében a rajongói tábor szorgosan gyarapodik. A saját szerzemények mellett a két fő kedvenc a Beatles, és Michael Jackson dalaival találkozhatunk leginkább, de közös nevező a Police, vagy a Nirvana is. És ha már Jammal, akkor nem maradhat ki a repertoárból Coolio gigaslágere, a rádióadók örök kedvence a Gangsta's Paradise, illetve magyar vonatkozásban a Belga Nemzeti hip-hop himnusza. Természetesen barátok közt, akarom mondani testvérek közt alap dolog egymás ugratása, és néhány jól elhelyezett szó vagy mondat, ami a koncertek hangulatát is pozitív irányba mozdítja, ha esetleg a pörgős daloktól nem támadna azonnal jókedve a megjelent nézőközönségnek. És aki abszolút nem maradhat ki a beszámolóból, az a legifjabb Fekete, becsületes nevén Matyi, aki nem csak éneklésben profi, de egy Michael Jackson táncversenyen simán elvinné a fődíjat! Na jó, Jammal lehetne ezüstös…:)
Egy mondatban összefoglalva – ami egyébként lehetetlen vállalkozás -, kellemes hely, tehetséges fiatalok, közkedvelt dallamok, haverok, buli, móka, kacagás, tánc, és a végére össznépi kórussá avanzsált közönség… Na ezt hívom én kikapcsolódásnak!
Szólj hozzá!