Jómagam az első napi programokra voltam hivatalos, ami valljuk be, felhozatal minden szinten izgalmasabbnak ígérkezett. Végül felemásra sikeredett…
Bérczesi Róbert, a Hiperkarma vezéregyénisége egyetlen szál gitárral állt ki a színpadra, de még így sem volt hiányérzetünk. A közel egyórás produkció alatt sikerült elvarázsolnia és megénekeltetnie is a közönséget. Ő is azon kevés zenészek közé tartozik, akit bárhová kirakhatunk a világban, ha a kezében a gitár, akkor ott előbb-utóbb koncerthangulat kerekedik.
Tökéletesen sikerült feltüzelnie a közönséget az Intim Torna Illegál bulijához – az ITI tagok hálásak is voltak. Mire a fiúk elfoglalták a színpadot, már mindenki izgatottan várta, mivel rukkolnak elő eme jeles napon, merthogy az ITI idén januárban töltötte be harmadik életévét, amit ezzel a koncerttel igyekeztek megünnepelni, és egyben meghálálni a rajongóik kitartását. Én nem tudom, mi hajtja ezeket a fiúkat, de ahány koncertjükön megfordulok, mindig úgy érzem, mintha egy atombomba robbanna a helyszínen. Pillanatok alatt képesek olyan bulit csapni, amit bármelyik világsztár megirigyelne. Különösen jó érzéssel tölt el, mikor azt látja az ember lánya, hogy a színpadot uraló banda kifejezetten élvezi, amit csinál, és a közönség minden egyes pozitív rezdülését a saját produkciójába forgatja vissza. A koncert végén pedig, mint egy valódi szülinapi zsúron, előkerültek a papírtrombiták és egy üveg pezsgő is, amit Dorogi Peti nagyvonalúan megosztott a közönséggel is. Az egyetlen probléma, hogy pohár híján max a hajunkból tudtunk volna kifacsarni pár cseppet, de hát a szándék a fontos. És ha már szülinap, akkor kihagyhatatlan a közönséggel a háttérben való fényképezkedés, aminek végeredménye már megtekinthető az zenekar Facebook oldalán. Isten éltessen Titeket még legalább 15 évig!
Rövid átállást követően a lányok nagy kedvence, Fehér Balázs és csapata, a The Carbonfools próbálta szinten tartani a bulira éhes, de már kevésbé szomjas közönség lelkesedését. Balázs megjelenéséhez kapcsolható szokásos sikítófrásztól eltekintve, ezen az esten kevésbé éreztem a fiúkon azt a fajta önfeledt szórakoztatási kényszert, ami általában egy Carbon-bulira jellemző. Úgy tűnt ugyanis, a technika ördöge rászállt a bandára, ami kissé kizökkentette őket a komfortzónájukból. Persze, igyekeztek mindent megtenni azért, hogy senki ne távozzon rossz szájízzel, de sajnos, a vége felé már láthatóan és hallhatóan szétesett a produkció. Látszott az arcokon a feszültség, amit nem sikerült leplezni, emiatt viszont a közönség józanabbik fele sem tudta úgy élvezni a koncertet úgy, ahogy illett volna. Azért a fiúknak mindenképpen adnék egy csillagos ötöst a kitartásért, a technikának meg mindent összevetve egy halovány közepes jár…
Szóval és képekben: az idei fesztiválszezont ezennel megnyitottnak tekintem, viszont remélem, hogy jobbnál jobb bulik jönnek! Folytatás következik….
A THE CARBONFOOLS pedig itt bizonyíthat a következő alkalommal
Szólj hozzá!