A fesztiválszezon végére még épségben maradt kellékeket és díszleteket összegyűjtötték és levitték Zamárdiba a Strand fesztiválra. Programfüzet hiányában egy Nők Lapja méretű újsággal kellett beérni, amelyben a komplett balatoni program benne volt júniustól szeptemberig.
Mégis miért volt tökéletes a fesztivál? Hát pont ezért!
Nem volt töltelék, csak koncertek, sörcsap és a borfalu. Egy hazai könnyűzenei fesztivál, ami minden hibájával együtt azt nyújtotta, amit ígért: sok fellépőt és nagyon Balatont. Persze, amíg a Soundon irgalmatlan vakítás megy a látványra, addig itt a partszakasz üresebb volt, mint Kis Grófo road-jának a keze. Legalább egy stég jó lett volna, ahol szól a zene.
Na de tényleg nem panaszkodom, mert egy átlag magyar fiatalnak megengedhető fesztivál volt ár-érték arányban. Persze, ha nem borozni akart, mert akkor ráment inge és gatyája a 400 forintos (ez a legolcsóbb) decinkénti bortól. Plusz szóda, mert azzal elmegy. A méreteket tekintve szeretem az olyan rendezvényeket, amelyek szemmel is beláthatók egyik végüktől a másikig, és nem kell maratoni távokat gyalogolni a színpadok között.
Ha elvesztettük egymást akkor elég volt annyit mondani a telefonba, hogy:
- Halló, hol vagy?
- Itt!
És már meg is találtuk egymást.
Az itt szó mindenre magyarázat volt és nem kellett ismeretlen helyekre keveredni a másikért. Amit nagyon hiányoltam az egy Jack Daniels-szerű (mint a Szigeten), rockvonalat erősítő éjszakai party mulató, bár volt a Rézangyal DJ, de szegény, úgy keverte a dalokat, mintha az lenne a cél, hogy ne pusztán abc sorrendben jöjjenek. Ezért, ha valaki a dance stílust szerette, akkor mire felpörgött volna a slágerekre, addigra elkezdte nyomni a Nirvana-klasszikusokat. Aminek én felettébb örültem, de mire én kezdtem volna megőrülni, addigra egy huszárvágással átment Kelemen Kabátba vagy mi a tökömbe. Zavarodottan kerestük a számításainkat minden este, ahogy a DJ a lemezeket.
A színpadokon a hangtechnika csillagos ötös volt, és némi túlzással állíthatom, hogy a fellépők is rendben voltak. Noha azért hiányoltam párat, de ez a Petőfi rádió műsortárából volt egy válogatás. Sajnos, a rádió műsortára egy nehéz kő, ami lóg a frekvencia öklén, mert hát a közszolgálatiságot elég nehezen meríti ki. Ha a Sziget nem vált volna világhírűvé, akkor ma így nézne ki a hajógyári rendezvény.
Érezhető volt a fáradtság a szervezőkön, és az eddigi VIP helyek csillogása itt csak egy raklapokból hirtelen összekalapált valami volt, ahol a berendezést a Szigeten lestrapált kis kanapék képőezték. Tényleg az volt az érzése az embernek, hogy ez az utolsó húzása az idei szezonban az anyacégnek, és már – minden mindegy alapon – legyenek túl az egészen. Az időjárás folyamatosan beszaratott minket, mert mint egy kivégzőosztag, úgy álltak össze az égen a felhők, és vártuk, mikor változik sártengerré az egész. Ez szerencsére rendszerint kimerült az ijesztegetésben, és csak a pormennyiséget tüntette el.
A nagyszínpad és az OTP Junior színpad összesen egy korsó sörre volt egymástól, és ha kifogytunk, nem kellett élet-halál harcot vívni amíg sorra kerül az ember. Ez is a kis rendezvények mellett szól.
De térjünk át a fellépőkre. A House Of Pain-en (akik talán nem véletlenül délután 4:20-kor léptek fel, aki tudja, tudja, aki nem, nem, 04.20., április 20.) kívül más sztárfellépőt nem láttam, mert akkor kezdődtek, amikor a kisebb színpadon jött egy számomra érdekesebb hazai formáció. Jó is volt, mert végre tudtam figyelni a magyar zenekarokra.
Ákos nagyságát már dicsértem a decemberi Arénás koncert után, és most sincs másképp, mert olyan tökéletesen összerakott műsort láthattunk, ami megüti simán a világsztár fellépők szintjét. De! Számomra lélektelen Ákos előadása, nincs benne vérkeringés, nincs benne élet. Persze minden hang olyan tökéletesen a helyén van és a látvány sem utolsó, de hiányzik nekem belőle a kraft, az erő és alázat.
Steve Aoki! Igen... Ez a neve a zárónapon fellépő úriembernek. Nem is szeretnék többet mondani az egészről, akik olvassák a cikkeimet, pontosan tudják, mennyire szétbasz idegileg az egyszemélyes helyfoglalás a nagyszínpadokon. Itt is volt. Köszönjük.
Meg kell említsem az Ocho Macho koncertjét, ami úgy megmozgatta az emberek testét,-lelkét és mosolyizmait, ahogy az egy igazi fesztiválzenekartól elvárható. Nagyon kívánom a srácoknak, hogy ez a nagyszínpados győzelem (interjú itt) ne csak idén tegye őket a helyükre, hanem jövőre is, mert szükség van erre a feldobott hangulatra minden rendezvényen.
Kis rendezvény, kis beszámoló, mert olyannyira nem történt semmi napközben, hogy említeni sem tudok semmit. Viszont este annál inkább lüktetett a fesztivál, és a kevés programhelyszínnek köszönhetően, minden koncerten tömött nézőtér volt, és ez egyenesen arányos a hangulattal is. A bőrünkből ki tudtunk volna ugrani, ha nem esne ki közben a sör a kezünkből.
Összegezve egy nagyon szimpatikus fesztivál a Strand, de véleményem szerint nagyobb figyelmet érdemelne, mert ez tényleg a mi fesztiválunk, az átlagkeresetű polgároké. És mi is megérdemlünk akkora figyelmet, mint a hollandok a szigeten. A zenekarokon is látható volt, hogy marhára élvezik a multikulti fesztiválok után, hogy itt tényleg rajongók várják őket, és nem a menőségből fesztiválra járók.
övőre legyen jobb, és szeretnék egy plusz színpadot ahol a Petőfi Rádió a közszolgálat címén teret ad a kisebb zenekaroknak is. Mert kell! Mert egyre kevesebb a karakter a színpadokon és egyre kevesebb a hangszerből szóló hang. Tegyenek ellene, mielőtt a hangszerboltok úgy zárnak be, mint a könyvtárak. És az evolúció olyan trükköt fog alkalmazni, hogy egyre hosszabb kezet ad nekünk – a selfi-ek miatt, és 2120-ra pont a földig fog érni. Mert az evolúció bizony ilyen.
Strand Fesztivál top 10 koncert:
1. Cloud 9+
2. Tankcsapda
3. Ocho Macho
4. Supernem
5. 30Y
6. Szabó Balázs Bandája
7. Soerii and Poolek
8. Intim Torna Illegál
9. Brains
10. Ganxsta Zolee
+1. Müller Péter a diákhitel kávézóban :)
Kezdjetek el járni a Strand fesztiválra, mert egy nagyon jó dolog van születőben és reményeim szerint át fogja venni a Sziget szerepét. Mármint nálunk, a magyar embereknél. Én meg nyomom még a SZIN-en, és másnaposan nyugodtan egyetek halászlevet...
Az se baj a szegedi.
Vagy bajai.
Én ötvöztem, tésztával ettem a szegedit.
Szólj hozzá!