Giorgio, Hobo, Presser és mások – Csíkos generációk a színpadon és a nézőtéren (zseni volt)

A fiatalabbak  körében sajnos a népzene indokolatlanul alulértékelt. Könnyűzenével kombinálva azonban talán olyanokhoz is eljut, akik egyébként legyintenek rá. Pontosan ezt láttuk a Csík zenekar Park-béli koncertjén, hiszen a nézőtér legalább három generációval telt meg, köztük olyanokkal, akikről egyáltalán nem feltételezném, hogy népzenét hallgatnak. A sikert pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy minden dalnak jól állt a csíkosítás, ezt pedig ovációval jutalmazta a közönség.

A Budapest Parkba már hazajárunk, ám aggódtunk, hogy vajon a Csík zenekar muzsikája mennyire tud beleidomulni a közegbe. Aggodalmunk már a koncert első számainál elmúlt, hiszen a közönség megmozdult, énekelt – és még csárdásozott is. Talán nem csak a muzsika idomult a helyszínhez, hanem a hely is a zenéhez. Egy rövid bevezető blokk után pedig sorra érkeztek a vendégek: Lovasi András, Hobo, Lábas Viki, Kiss Tibi, mindenki Pici Bácsija, Beck Zoli, Fekete Giorgio és Karácsony James. Fellépett még a mindössze 19 éves Gál Tibor is, aki hegedűjátékával és énekével már a Felszállott a páva című műsorban is sikert aratott.

Egyes vendégekkel a Csík zenekar eljátszotta a már korábban is ismert feldolgozásokat, pl. De szeretnék (Lovasi András), Mesél az erdő (Hobo), de akadtak egészen új csíkosított dalok is: Immunissá válunk (Fekete Giorgio), Nem voltál jó (Lábas Viki – aki még népdalokat is énekelt a Csík zenekarral).

A legnagyobb ováció a – korban – kisebb (Kiss Tibi), majd a nagy öregeket, az LGT legendáit: Presser Gábort és Karácsony Jánost fogadta. A két ikonnal már egy egész albumot készített a házigazda zenekar és nagy sikerrel turnéztak az országban és koncerteztek a Kongresszusi Központban. Idén is lesz óévbúcsúztató Csík-koncert, ezúttal az Erkel Színházban. Vélhetőleg előkerülnek a Parkos koncert napján megjelent, Sose lesz vége című új lemez dalai és a közönségkedvencek is.

A Budapest Park népzene-ünnepe az Embertelen dallal ért véget, majd a zenekar visszatért a Most múlik pontosanra, az Ugye, mi jó barátok vagyunkhoz pedig mindenki feljött a színpadra. A hagyományos buliktól eltérően, az alkalomra való tekintettel afterparty helyett táncház várta a bulizni vágyókat.

Bár reméltük, hogy a Csík zenekar koncertje sikert arat majd, de azt nem gondoltuk, hogy ennyire. A zene és a jó zenészek valóban összehozzák a generációkat a színpadon és a nézőtéren egyaránt.

Jövőre velük ugyanitt?

A fotót a zenekartól kölcsönöztük – és jócskán van még remek (történelmi pillanatok!) fotó ott, ahonnan ezt jött :)

Közelgő koncertjüket csatoltuk.