A Fish! zenekarral kapcsolatban az évek során két fontos megállapítást tettem. Az egyik, hogy színtiszta örömzenélős rockerek, akik „mindég, minden körülmények között” ugyanolyan lelkesedéssel, odaadással, és nem mellesleg sallang mentes profizmussal képesek lenyomni a koncertjeiket.
Kettes számú tényszerű megállapításom, hogy a frontember, énekes, showman Kovács Krisztián biztosan nem erről a bolygóról származik. Még egy ekkora marhát – és ezt most komoly bóknak szántam – nem hordott a hátán ez a Föld nevű valami. Ha már névrokona Kovács Ákos, akinek a szerzeménye az idén kötelező tananyag lett, én javasolnám, hogy osztályfőnöki, ének-zene, testnevelés vagy akár világlátó – én is most találtam – óra keretén belül egy Fish! bulit is iktassanak be az ifjúságnak, ugyanis amellett, hogy rendkívül szórakoztató, van némi burkolt nevelő jellege is a dolognak.
A Maróti András (dob) Gajda Mátyás (gitár) Kovács Krisztián (ének, gitár) Binges Zsolt (basszusgitár) felállásban művészkedő banda 1999-es megalakulása óta három nagylemezzel örvendeztette meg a rajongókat, és többek közt olyan slágerekkel büszkélkedhetnek, mint a Majdnem Kalifornia, a Magasan száll, Mi vagyunk itt, vagy az „m” kezdőbetűt hanyagolva a Kamu vagy A világ végén. A ZP buli apropója a vadiúj nagylemez megjelenésének promója is volt egyben, amely a sokat mondó Konzervzene címet kapta.
És mi sem bizonyítja jobban, hogy a halaknál ötletelésben nincs hiány, mint az a limitált példányszámú konzervdobozba bújtatott aprócska lemez, amit a koncert alkalmával volt szerencsénk élőben is megtekinteni. Mutatós darab, annyi szent, ráadásul a lemez tartalma is ígéretes, úgyhogy aki megrendeli biztos nem fog csalódni a zenekarban.
Bár az időjárás nem volt túl kegyes aznap a rajongókhoz, hisz egész nap vészjósló esőfelhők borították be a kék eget, ennek ellenére a kitartó közönség még akkor sem fordított hátat a zenekarnak, mikor a buli közepén szép csendben, de egyre nagyobb mennyiségben kezdett ránk szakadni az égi áldás. Krisztiánnak hála, aki két szám közt is tartotta bennünk a lelket, a végére igazi fesztiválhangulat alakult ki.
Először csak szerény bekiabálással – a lónak ama nemes szerszámát a koncert alatt cirka 83-szor hallottam felemlegetni -, majd a zenekari felszólításnak eleget téve beindult a szörfözés, a pogózás, és Krisztián irányításával a körbe-körbe karikába című mondóka élő környezetbe való átültetése. Persze nem maradhatott ki a műsorból az ő kedvese, alias ByeAlex művész úrról való megemlékezés, illetve a különböző popslágerek rendkívül egyedi feldolgozása sem.
Külön köszönet fiatalkorom egyik nagy kedvence, a Take That ficsúrok által annak idején komoly sikereket megélt Back For Good című szerzemény újragondolása. Habár a fejhangokat még érdemes lenne gyakorolni! :)
Szólj hozzá!