Bruno Mars, vagyis eredeti nevén Peter Gene Hernandez november 7-én a Moonshine Jungle turné állomásaként lépett fel a Budapest Papp László Sportarénában. Már a jegyértékesítések, a beharangozók és a reklámok hada is sejtette, hogy egy olyan pop ikon érkezik hazánkba, akinek népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a megannyi teltházas koncert világszerte. Itthon sem alakult ez másként, és bár mindössze 3 éve jelent meg bemutatkozó albuma, Budapesten is teltház előtt léphetett színpadra.
Az előzenekar ezúttal Mayer Howthorne és bandája volt, akinek neve itthon talán annyira nem ismerős, azonban a világ egyik legjobb soulénekeseként tartják számon. A 2008-as debütálása óta az énekes dalszerző Mayer két albummal örvendeztette meg a rajongóit. Zenéi felcsendültek filmekben, sorozatokban és olyan nagy előadókkal turnézott már többek között együtt, mint Amy Winehouse, Erykah Badu vagy éppen Bruno Mars. Az arénában látott koncepció alapja az énekes legújabb alumára a Where Does This Door Go –ra épült ennek megfelelően egy világító szívvel ellátott ajtó adta a performance díszletét. Az albumról a legnagyobb dalok csendültek fel, és egy rossz szavunk sem lehet, lévén nagyon igényes és hangulatos warmupot tartottak. A bemelegítés egyébként önállóan is majdnem egy koncerttel felért, hiszen több mint fél órát játszottak, és alaposan megalapozták a hangulatot. Az énekes és a csapat is dinamikusan, tökéletes profizmussal melegítette be a tömeget, és noha a legtöbben szinte biztosan soha nem hallottak tőle egyetlen számot sem, mégis táncolt és tombolt a tömeg. Stílusát tekintve azért is volt remek választás, mert noha inkább soul alapokkal rendelkezik, Mayer Howthorne zenéje mégis nagyon hasonlít Bruno Mars dalainak hangzásához.
Az előzenekar után jött egy kis reklámokkal (Tamaris csizma, amivel bejuthatsz a Backstage-be… WTF?) megtarkított apró vígjáték a kivetítőkön – és közben átépült a színpad. Az előadás kezdetének közeledtét egy hatalmas lehulló pálmafás függöny sejtette. Pár perc múlva felpergett a dob, a függöny lehullt, ott áll a csapat középen Bruno Marssal, és felcsendült a Moonshine – a közönség megőrült, a profizmus pedig csak úgy ömlött le a színpadról.
Vannak bizony olyan koncertek, amelyen önkívületi állapotban lévő tini lányokat is lehet látni, akik sírnak a gyönyörtől – nos, Bruno Mars koncertje pontosan ilyen volt. A 28 éves zenész családból származó honolului énekesért egyszerűen rajonganak, ami nem is csoda, mert egyszerűen magával ragadó a személyisége, a hangjáról nem is beszélve. Gyakorlatilag hibátlan minőségben hozta el az Arénába a legnagyobb slágereit. Már az első szám alatt látszott, hogy Brunon kívül komoly szerepe lesz a csapatnak is, köztük a zenei producer előadónak, Philip Lawrence-nek, aki végig segítette a fantasztikusan dinamikus produkciót.
Sorra érkeztek a számok (setlist lejjebb), amelyek közé Bruno nagyon ötletesen becsempészte példaképe, Michael Jackson két számát is. Előbb a Billie Jean csendült fel, amelyhez nem is nagyon nyúltak a hangszerelést illetően. Később felcsendült a Dirty Diana is, amely egy igazi underground rock alapot kapott és bizony teli találat lett. Mondanunk sem kell, hogy mindkettőnél tombolt az aréna.
A színpad egyébként nem volt túlgondolva, egyszerű volt a maga nemében, de ez pont elegendő is, hiszen a koncertet végig táncoló és ugráló hihetetlen energiájú Bruno-ról nehéz is volt levennie a szemét az embernek. Az energia egyébként az egész közönségre átsugárzott, olyannyira, hogy a második szám után már az ülőhelyeken is állva tombolt és táncolt a közönség. Persze az, hogy a díszlet nem volt csicsás nem jelentette azt, hogy nem voltak hatalmas showelemek. Az óriási LED fal, a designos, de egyszerű lemezekből összerakott lebegő díszlet, tűzcsóvák és egy hatalmas aranyeső is mind-mind dobtak a feelingen egyet.
Szerintünk nem túlzás, hogy hibátlanul énekelt a srác, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a legnagyobb slágerek alatt pl. Grenade, Just the way you are, Locked out of Heaven gyakorlatilag őrjöngött a nézőtér. És bizony, mind a zenészek, mind Bruno azt adta, amire számítottunk: egy minden sallangtól mentes, tökéletes koncertet kitűnő koreográfiával és hangszereléssel. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy október 2. óta (ekkor indult Európában a The Moonshine Jungle Tour) gyakorlatilag majdnem minden este más-más városban tölti meg a csarnokokat (hazánkba is a november 6-i prágai koncert után érkezett). 70 munkatárssal és 15 kamionnal járják Európát fáradhatatlanul, és még így az európai 23. állomáson, Budapesten is úgy álltak a színpadra, mintha egy nyaralás után kipihenten kellene játszaniuk. Mi a zenei profizmus, ha nem ez?
A színpadon egy végtelenül kedves és szimpatikus énekest láthattunk, aki nem volt rest viccelődni az első sorban található Michael Jackson rajongóval sem, akire többször is ráirányíttatta az operatőr kameráját. Zenei tudását az éneklésen kívül többször is megvillantotta, hiszen játszott basszus gitáron továbbá a Locked Out of Heaven intrójában bizony a dobok mögé is beült, és ütötte, nem is akárhogyan.
Maga a koncert nem volt kimondottan hosszú, hiszen Bruno megközelítőleg másfél órát lehetett a színpadon, de ez valószínűleg azért tűnt kevésnek, mert egyszerűen az ember elnézte volna még órákon át a showt. Nem is kevés szám csendült fel, hiszen mind az Unorthodox Jukebox mind a 2010-es debütáló Doo-Wops & Hooligans albumról elénekelte a legjobbakat:
"Moonshine"
"Natalie"
"Treasure"
"Money (That's What I Want) / Billionaire / I Need a Dollar"
"Bam Bam" / "Show Me" / "Our First Time" / "Pony" / "Ignition"
"Marry You"
"If I Knew" / "It Will Rain"
"Runaway Baby"
"The Lazy Song" - Budapesten nem adta elő
"When I Was Your Man"
"Grenade"
"Just the Way You Are"
Ráadás
"Locked Out of Heaven"
"Gorilla"
Látványban egyébként a legjobban egyértelműen a ráadásos rész vitte a pálmát, hiszen szállt az arany konfetti, jöttek a robbanások és a több méteres lángcsóvák is, elég intenzív vizuális élményhez juttatták a több ezer nézőt, akik egyébként meglepően kulturáltan tombolták végig a koncertet. Ez persze várható is volt, hiszen Bruno Mars zenéje nem az az agyeldobós-ugrálós zene. Kellemes lötyögős és minden korosztály számára könnyen fogyasztható muzsika, amely egyértelműen a boldogság érzését sugározza. Kifele menet nem találkoztunk olyan emberrel, akinek szomorú lett volna az ábrázata. Mindenki boldogan és elégedetten távozhatott a Sportarénából, hiszen egy olyan élményben volt része, amelyre biztosan sokáig emlékezni fog, fogunk.
Elfogultságról pedig szó sincsen, íme az event Facebook-oldaláról sorra a kommentek arra a kérdésre, hogy kinek mennyire tetszett a koncert (válogatás, szerkesztés és név nélkül):
Fantasztikus volt! Megérte bizony!!!
Reggel 10-től várakoztunk, de az biztos,hogy megérte elmenni!Fantasztikus ember,nagyszerű előadó.Imádom!
Szuper volt!
Über jó volt!!! Aki kimaradt az bánhatja.
Voltak fenntartásaim, mert csak pár nappal ezelőtt tudtam meg, hogy egyáltalán létezik Bruno Mars, de a koncert annyira jó volt, hogy mostantól nagyon szeretem.
Elképesztően hatalmas élmény volt!!
Fergeteges volt! !!
Óriási volt!!!!
Örök emlék!
nagyon jó volt látványos és hogy Michael Jackontol is énekelt a fantasztikus sok ismertetőmnek szerzet ezzel örömet aki ott volta
elképesztő volt! Jöjjön vissza
Életre szóló élmény volt..
várakozáson felüli teljesítményt nyújtott
Örök élmény volt:) még most is a hatása alatt vagyok nehéz megfogalmazni ezt látni kellett
jó hang, jó mozgás, közvetlenség
ááááá... nem tok hozzáfűzni ehhez semmit. Nincsenek szavak...
nagyon-nagyon de még annál is jobb volt...
Mindig is tudtam,h eloben is kivaloan enekel! de tegnap leesett az alam mikor meghallottam! kulonos elmeny volt latni,h az egesz banda mennyire nagyon erzi a zenet! ZSENIALISAK mind!!!! ha lehetne kotelezove tennem a Bruno Mars koncertekre jarast! remelem h majd egyszer talan meg vissza jon Budapestre! ha nem,hat akkor a viodeo felveteleket vissza nezem,mert meg attol is libaboros leszek! amaizing volt
Szólj hozzá!