Így láttuk a Cure-koncertet (2.)

2016. október 30.  ·   Koncertbeszámoló   ·  Juhász Vali

Lassan minden - mértékadónak mondott, vagy magát annak gondoló orgánum - elkészül a beszámolójával, a Papp László Aréna és Live Nation pedig büszke lehet az október 27-i The Cure-koncertre: gyakorlatilag teltház volt, nagyon lelkes közönséggel, dehát tudjuk, hogy mi, magyarok nagyon szeretjük a Cure-t.

Így láttuk a Cure-koncertet (2.)

Nemcsak az én korosztályom, hanem szerencsére a sokkal fiatalabbak is (nálunk is olvasható egy olyan leányzó beszámolója, aki az első budapesti Cure-koncert idején még nem is élt). Aztán vannak olyanok, akik, csak azt hiszik, hogy szeretik és ismerik, de közben inkább csak azt a három számot tudják eldúdolgatni, amiket néha játszott az MTV (nem az!). Persze nekik is jár a szórakozás, és ezt meg is kapták tegnap este.

Én is olvastam egy pár cikket már ebben a témában, a nagy részük lelkesen ír erről a fantasztikus csütörtök estéről. Bár némelyik megpróbálja minél érdekesebb idegen szavakkal jellemezni a dalokat, szinte egyesével; a másik a hangulatról ír (ezzel egyet is tudok érteni, szerintem is ez a legfontosabb), megint máshol azt olvasom, hogy a koncert gerincéből (aminek az első, majdnem két órát tekinthetjük) kimaradtak a "slágerek".

Hát eleve a Cure-nál slágerekről beszélni egy kicsit fura, de erről majd később. Igenis elhangzott az első blokkban Lullaby, az Inbetween days, a Lovesong (!), a Just like Heaven, hogy csak néhányat említsünk. Ha ezek nem slágerek, akkor mi az? Talán a Friday I'm in Love, amit szerintem Robert Smith úgy utál, mint a csuda? Én legalábbis így éreztem. Ez a dal a The Cure Shiny Happy People-ja (REM). Valamiért kellett egy ilyen mainstream-féle húzódal, de talán ők is elfelejtenék ezt nagyon szívesen. (Amúgy ez az egyetlen daluk, amit én egyáltalán nem szeretek, de a közönség nyilván követeli, úgyhogy muszáj játszani) Vagy a Boys don't cry, ami szintén kötelező darab, és mint a befutó dal, nem maradhat ki a setlistből?

Nem hiányoltam egyetlen dalt sem, amikre vártam, mind elhangzottak. Sajnos 1989-ben még nem tudtam részt venni az akkori Cure-koncerten (vidékről nem lehet mindenre eljutni a nagyfaluba gimnazistaként - anyutól kérve a pénzt az útra-jegyre), de akkor néhány - azóta rongyosra hallgatott - lemezük még meg sem jelent. Nézzük a jó oldalát: így most a teljes életműből hallhattam egy igényes válogatást. És nem szégyellem, hiába múltam el 40, megadtam a módját a dolognak: fekete hosszú ruha, fekete hosszú bőrkabát, Martens-bakancs, kalap, fekete körmök, erős fekete szemfestés és vörös rúzs jellemezte a külsőmet. Nekem az átlényegüléshez ez is hozzátartozik, ahogy farmerdzsekiben és kockás ingben megyek rockkoncertre.

Azt nem gondoltam soha, hogy ez egy érvágós zene, nekem mindig az volt a véleményem, hogy inkább zaklatott. Különböző hangulatok váltakoznak, akár egy dalon belül is, ahogy sokan vagyunk ilyen rapszodikusak, jó kedvünk van, aztán a másik pillanatban már nagyon elszomorodunk, majd újra megörülünk valaminek. Ez nem egyenlő a mániás depresszióval, ilyenek vagyunk.

Azt akartam, hogy sose legyen vége ennek a koncertnek. Egyszerre ringatott el és dobott fel (ahogy fentebb is írtam a hangulatról). Nem láttam még a The Cure-t élőben, és így nagyon jólesett a felismerés, hogy milyen fantasztikus gitáros Robert Smith, és óriási énekes is: végig gyönyörű tisztán és ugyanazzal az ideges hanghordozással és mozgáskultúrával nyomta, mint amilyennek elképzeltem a klipek és a zene alapján (persze, most lehet mondani, hogy ott a youtube, megnézhettem volna ott élő felvételeket, de nem akartam, szeretem az igazi "eufóriát"). Egy nagyon klassz zenekart gyűjtött maga köré, kommunikáltak egymással és nagyon jól szólt az egész.

Egyszerűen sokkal jobb volt, mint amire számítottam, és Robert Smith a koncert végére Kovács Robikává változott, annyira édes volt, mint egy kisgyerek, amikor megköszönte az amúgy remek közönségnek a tapsot és a lelkesedést, alig akart lemenni a színpadról. Szaladgáltak is a Szerelem kismacskái az egész Arénában!

Thank you, we want more!!!!

MTI fotó

 

 


 

 

Szólj hozzá!


Benkő László, Balázs Fecó – és BEAThoven

Benkő László, Balázs Fecó – és BEAThoven

A komoly és a könnyűzene találkozási pontjait keresi meghívott vendégeivel Benkő László és Balázs Fecó, akik Roll over BEAThoven címmel adnak...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Toto Cutugno csiszolatlan gyémántra bukkant, el is hozza Budapestre magával

Toto Cutugno – díszvendégként vagy zsűritagként – mindig jelen van a Sanremoi Fesztiválokon. Az idei Sanremoi Young Fesztivál nagy felfedezettje a csupán 16 éves Eden Lorenna: amint felcsendült  a hangja, Toto Cutugno rögtön tudta, hogy egy csiszolatlan gyémántra lelt. A verseny után azonnal felvette a kapcsolatot Edennel, és...

Ismét Budapesten az IL VOLO – az Arénában ünneplik 10 éves karrierjüket az olasz világsztárok

Tavaly megígérték, idén teljesítik: nagy sikerű koncertjük után ősszel visszatérnek Budapestre az IL VOLO tagjai. A klasszikus és pop-zene határait feszegető, tíz éves jubileumát ünneplő együttes szeptember 29-én a Papp László Sportarénában ad koncertet.

A kutyajósdától a sörfesztiválig

Tréfás asztrológiai elemzéssel, kártyavetéssel és számmisztikai elemzéssel is várják az állatbarátokat a szervezők az idei Belvárosi Kutyafesztiválon, amelyet a gazdátlan állatok örökbefogadásának népszerűsítésére rendeznek meg május 4-én a főváros V. kerületében.

Curtis nem marad a padlón

Az ország egyik legvitatottabb rappere az április 28-án megjelenő, „Legismertebb senki" című EP-jéről mutatta be első szerzeményét.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek