Az augusztusi fesztiválok esetében az utóbbi években az időjárás okozta a legnagyobb fejfájást a közönségnek és a fellépőknek egyaránt. A két főszereplő, az özönvíz-szerű eső és a kegyetlen napsütés közül idén a Strandon utóbbi nyert. Mondhatni K.O.-val.
Az első és egyben legjelentősebb változás az edddigiekhez képest, hogy a sziámi ikerpárként összenőtt Strand Fesztivál - B my Lake formáció szétválasztásra került. Ez a Strandolóknak kifejezetten jó hír volt, mivel így az eddig a B my Lake által elfoglalt jelentős terület felszabadult, helyet adva a kempingezőknek. Végre értelmet nyert a "Beach Front Kemping" kifejezés a karszalagunkon, ugyanis a Balatonra néző kilátás helyét átvehette a balatoni fürdőzés. Habár egy kis tereprendezés ráfért volna a nyomokban B my Lake-et tartalmazó füves-homokos egyvelegre, de tulajdonképpen a célnak pont megfelelt. A szerény felszereltségű zuhanyzókban az ép és még hasznáható zuhanyfüggönyök száma óráról órára csökkent, és bár egy alkalommal kísérletet tettek a pótlásra, sajnos a max kétszer használatos minőség miatt esélytelen volt, hogy kihúzzák a fesztivál végéig. A víznyomással szerencsére nem volt gond, viszont arra jó lenne kitalálni valamit, hogy az egyébként víztakarékossági szempontból percenként elzáródó zuhany gombját ne csak a szép magasra nőtt emberek tudják használni. Jómagam a 165 centis (szerintem) átlag magasságommal még éppen hogy meg tudtam nyomni (lábujjhegyen), azonban volt olyan alacsony lány, akinek tanácsként csak annyival tudtam szolgálni, használja a tusfürdőjét karpótlásként, ha vizet is szeretne a fürdéshez.
A fesztivál területének színpadi elosztása nemigen változott, és tulajdonképpen minden maradt a régi helyén. Az egyetlen nagy szívfájdalmam, hogy a tavaly Zamárdiban is nagy sikerrel debütáló Vándor Vurstli az idén kiszorult a helyszínről. Pedig még bőven lett volna hely a legendásan szórakoztató játékok, és játékmesterek számára. Ezúton szeretnék petíciót benyújtani a szervezők felé a jövő évi foglalkoztatásukra! :)
Már csak azért is, mert a koncertek mellett/előtt napközben elég kevés alternatív programkínálat adódott. Volt jóga meg beszélgetés, és a ciliv rész mellett némi játszótér jellegű valami, de szemmel láthatóan ez kevés volt ahhoz, hogy kimozduljanak az emberek a fák árnyékából. Persze, hozzá kell tenni, hogy az embertelen hőségben a francnak volt kedve a Balcsiban üldögélésen kívül bármi más programban részt venni.
Viszont a közönségnek jár a pacsi és a tisztelet, mert bármerre jártam, bármely napszakban, mindenhol mosolygós, önfeledten bulizós fiatalokba botlottam, akik - ellentétben a Szigetelőkkel - meglepően udvariasak voltak egymással. Természetesen a nagyszínpados főkoncerteknél ment egy kis tili-toli a legjobb helyekért, azonban nem kellett élet-halál harcot vívnunk azért, hogy legalább a kivetítőből lássunk valamit. Így is lehet ezt csinálni. Illetve így kellene ezt csinálni...
Ha fellépői oldalról nézzük a dolgot, ismét jár az elismerés mindenkinek. Kiemelve azokat a kevésbé szerencséseket, akik a délutáni idősávban kaptak helyet a tűző napsütésben. A koncertek általában a kelleténél kicsit lassabban indultak be, azonban amikor mindkét fél túlesett a holtponton, óriási buliba csapott át. A kellőképpen lelkes közönség felspanolta a színpadon állókat, akik cserébe még nagyobb fordulatra kapcsolatak, és ez a kis közös játék biztosította, hogy koncertek a lehető legjobb hangulatban teljenek.
Már a keddi Petőfi Zenei Díjtadó Gálán lehetett érezni, hogy a közönségen nem fog múlni a Strand Fesztivál sikeressége, és ez a lelkesedés az utolsó napig kitartott. Pedig akkor még jóval kevesebb látogatója volt a fesztnek, mint a főnapokon. A gála egyértelműen legmeghatóbb pillanata a fiatalon elhunyt csodás hangú énekesnő, Fábián Juli édesanyjának színpadi felbukkanása volt, aki lánya posztumusz díját vette át – a nyereményről önként lemondó pályatársak társasággában –, bebizonyítva, hogy ha szükséges, igenis a szakma összetart.
Koncertek tekintetében nálam két különdíjas volt idén, az egyik a napon olvadozó Kensington, a másik pedig szeretett nagymackóm, Rag'n'Bone Man produkciója. A hőségre való tekintettel a Kensington bulija is kicsit álmosan indult, mind a fiúk, mind a közönség részéről, de szerencsére a gyors ébredés után már senkit nem érdekelt hány fokot jelez a hőmérő. Slusszpoén, hogy a fiúk a fellépés után sem húzták el a csíkot, vígan mulatoztak a fesztivál területén, és ezt folyamatosan posztolták is Instagram történet formájában. A friss apuka Rag'n'Bone Man ilyen jellegű kalandjairól sajnos nem tudunk, de az biztos, hogy az Arénás koncertje után fesztivál körülmények között is bizonyította, hogy nem csak a hangja miatt szerethető. Vérprofi buli, vérprofi zenészekkel, és hamis hangoktól mentes frontemberrel, akin szintén látszott, hogy nem szerződésben kialkuldott fellépőidőt számolja vissza.
Nem úgy a magát most már valóban istennek képzelő Jared Leto, akinek teljesítménye a 30 Seconds to Mars élén kimerítette a szánalmas kategóriát. Az egész buli előre megrendezett koreográfia szerint zajlott, de annyira sterilen, hogy még a közönség közé kiosztott zászlókat is leltárba vették, és a buli vége felé szigorúan összeszedték. Amellett, hogy színpadképről nem beszélhetünk, hisz a dobos+billentyűs szerkókon kívül semmi kiegészítő elem nem volt, időnként azt is megkérdőjeleztük, hogy élő-e a produkció. Jared szókincse is hagyott némi kívánnivalót maga után, ugyanis a kissé pöszének ható "Thank You" mellett az egyetlen szó, amit végtelen mennyiségben bírt kiejteni a száján, az a "Yes" volt. Az úriembernek mára annyira derogál a közönség közelsége, hogy a színpadra felhívott rajongókat is sikerült elszeparálniuk két oldalra, és kifejezetten ügyeltek arra, nehogy valamelyikük véletlenül is hozzáérjen a testéhez. Azt már csak halkan tenném hozzá, hogy szegénykémnek olyan őrület látszott a szemén azokon a pillanatnyi közeli felvételeken, amiket a hivatalos kamerásnak sikerült elkapnia, hogy komolyan elgondolkodtunk azon, lehet, nem is a őt féltik a közönségtől, hanem inkább fordítva. Vérszegény produkció volt, de "egyszer ezt is meg kell nézni" alapon, sikeresen abszolváltuk az estét.
Természetesen igyekeztünk minél több buliba belenézni, vagy esetleg végig is tombolni, és szerencsére egyikre se tudnánk annyi negatív jelzőt használni, mint a Marsra, de ezt megint csak visszavezetném arra, hogy valóban kivételesen jó közönség verődött össze, akik minden percét élvezték a fesztiválozásnak. Ha a körülményeket, és a szervezést nézzük, van még fejlődnivaló, azonban bizton állíthatom, hogy a Strand még mindig az fesztivál, ahol a minőségi szórakoztatás, találkozik a prémium kategóriás közönséggel! Szívből ajánlom, látogassatok el oda jövőre! Is. ;)
Hangulatképekért kattannjatok ide: Zamárdit is bevettük :)
Strand Fesztivál, Rag'n'Bone Man, Kensington, Thirty Seconds To Mars, Sigala, fesztivál, koncert, Zamárdi
Szólj hozzá!