2012 utolsó nagy bulija számomra a Magna Cum Laude december 30-ai fellépése volt, amit már nagyon vártam. Egyrészt azért, mert a banda dalaihoz fűződő komoly szerelmi kapcsolatom gyakorlatilag a kezdetektől való, másrészt pedig kíváncsi voltam mit hoznak ki a helyi adottságokból és az aktuális közönségből a fesztiválokhoz szokott fiúk.
Nem vagyok egy poén gyilkos típus, de most kivételesen már az elején tisztáznám, vegyes érzelmekkel távoztam. S hogy miért is mondom ezt? Hát lássuk…
Mire átjutottam az ellenőrző pontokon, és besétáltam a csarnokba, már óriási volt a tömeg. Volt még annyi időm, hogy kisebb elemzést végezzek magamban a megjelent közönség összetételét illetően. Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, úgy érzem, jó néhány emberke max a rádióból vagy a videókból ismerheti a zenekar munkásságát, ami önmagában nem főben járó bűn, csak hát az ősrajongók nem ilyen társasághoz vannak szoktatva. Nekem is fura volt a fesztiválok jó értelemben vett koszos rockermiliője után öltönyös, báli ruhás, illatozó hölgyek és urak környezetében mozogni. De úgy tűnt, a banda is finomított saját stílusán és ruhatárán, hisz ezen az esten az öltöny-visszafogott viselkedés-belőttséró-hármas volt a nyerő. Persze, értem én, hogy ez egy más fajta hely, de hát, na….
Igazából egy szavam sem lehet, hiszen egy jól megkoreografált, gyönyörű fényjátékkal és háttérvetítéssel kombinált zenei csemegét kaptunk, azonban – kövezzenek meg érte – nekem túlságosan is merevre sikerült a buli. Ettől függetlenül még mindig imádom, amit zeneileg a színpadon művelnek, és őszintén remélem, hogy ez a temérdek ember is azért gyűlt össze, mert ezt értékeli, és nem a médiaszereplést.
No, és hogy rátérjünk a lényegre, a koncerten gyakorlatilag az összes ismert sláger elhangzott ilyen-olyan formátumban. A kezdés még a megszokott rockos formában zajlott, ahol elhangzott többek közt a Színezd újra, Túl későn, Minden állomás és Szabó Tibor (gitár, vokál) előadásában egy kis érzelmes Úgy szeress. Majd egy rövid átállást követően - míg a Magnatofon dallamára a kivetítőn a bandáról készült fotómontázs volt látható – a megszelídült vagányok félkört formázva elfoglalták ülőhelyüket a színpadon, és az akusztikus hangzás jegyében 3 gitár egy apró dob és egy zongora kísérettel adták elő a Fekete (személyes kedvenc), Visszhang, Te légy most című dalokat. Ismételt rövid átállás – közben a 999 és persze, a vetítés -, majd meglepetésként egyszer csak a kényelmesen üldögélő közönség melletti lépcsőn felbukkant Mező Misi, és ha már arra járt, azonnal közös éneklésre késztette a megszeppent közönséget. A dal pedig mi is lehetett volna más, mint a házibulik karaokelistájának aranyérmese, a Vidéki sanzon. Én kedvelem és tisztelem az olyan előadókat, akik nem félnek a saját közönségüktől, és ha arról van szó, akár még a tömeges kontaktot is bevállalják, testi épségüket sem kímélve. Misit sem kellett félteni! Bár volt egy pillanat, mikor a gyerekek megrohanták a lépcsőn álldogáló magányos énekest, és kis híján ledöntötték a lábáról a mikrofonért vívott harcban.
Miután Misinek sikerült átverekednie magát a tömegen, és visszatért a színpadra, átkötésként még elhangzott a Magna himnusz (Hull a hó, fú a szél, a Magna örökké zenél). És a női nemnek behódolva ezen az estén – egy röpke köszönetnyilvánítást követően – csak nekünk szólt az Átkozott nők. A Lehet, hogy eltört alatt már mindenkin úrrá lett a táncolhatnék, amit A főnököm című dal csak tovább fokozott. A pörgős dalok sorát a Nóra zárta, és persze kihagyhatatlan volt a Gondatlanságból elkövetett emberölelés, majd emlékezve a karácsonyra, a Te leszel az ajándék című szerzeménnyel zárták az estet a fiúk. Egyetlen dal hiányzott még a népnek, de az rettentően, így hát nem menekülhettek meg a ráadástól. Valószínűleg nem okozott különösebb gondot megfejteni melyik is lehet ez a szám. A házi karaokebajnokság ezüstérmese, a Pálinka dal, amelynél Mező Misi a nagyobb gitárt kisebbre cserélte, a hangerőt viszont feltekerte, így egy össznépi énekléssel fejeződött be a Magna ünnep.
Szép volt, jó volt, profi volt, de azért én már várom a fesztiválos koncerteket.
Szólj hozzá!