Úton a helyszín felé azon gondolkodtam, milyen furi lesz a fesztiválos, sokemberes koncertek után egy ilyen csendesülős változat Ákos módra. Én örültem annak, hogy a Karcolatok lemez dalai újra előtérbe kerültek. Jó volt a 2084 turné a hármas felállású szintis, popos, technós dubstepkeverékkel, de én a magam részéről még mindig az egyszerű zenekarosdit kedvelem, gitárokkal, billentyűvel, síppal, dobbal, nádihegedűvel…
1993-ban, a Karcolatok megjelenésekor még a középiskolában lázadoztam a tanulás ellen, de arra tisztán emlékszem, hogy a szokásos éves osztálykiránduláson már az általam cipelt kék színű kazettásmagnóból dübörgött a frissen vásárolt kazetta. Bizony, az mp3-4-5-6-7-8… korszak előtt is hallgattunk zenét, csak akkoriban még egy picit több időt vett igénybe, ha át akartuk ugorni a soron következő számot. Igaz, kicsit már megkopott a szalag, de ezeket a kazettákat nagy becsben tartom, némelyiken még maga az előadó aláírása is szerepel, amiért annak idején képesek voltunk órákat sorban állni egy bizonyos lemezbolt előtt. Ennyit a régi szép időkről.
Visszakanyarodva a jelenbe, amikor jó pár hónappal ezelőtt bombaként robbant a hír, hogy újabb Ákos-turné van kilátásban, az első meghirdetett időpontra a jegyek azonnal elkeltek. Így adott volt a lehetőség a duplázásra, illetve hozzá csaphatjuk még harmadik alkalomnak a 8-ai Erkel színházas bemutatót is, de tulajdonképpen a fullos Aréna koncertek után ez nem volt meglepő dolog. Pláne, hogy a hírek szerint a turné után újabb egy éves szünet következik, így aki kicsit is kedveli Ákos munkásságát, azonnal lecsapott a lehetőségre.
Az előadás némi késéssel indult, de ha az eddigi koncertek kezdési időpontjához viszonyítunk, akár azt is mondhatnánk, hogy fel sem tűnt az a pár perc. A megtelt színházteremben mindenki izgatottan fészkelődött a helyén, a színpadot tökéletesen takaró függöny minden egyes apró libbenésére azonnal felkapta a fejét a nagyerdemű. Aztán a sokadik ijesztegetés után, mikor már senki nem vette komolyan a függöny aljas játékát, hirtelen elsötétült a terem, felhangzott a nyitány, és a takarásból előtűnt három férfi sziluett.
Ákos mellett a 2084 turné két állandó résztvevője, a doboknál Bánfalvi Sándor, a billentyűs poszton pedig Lepés Gábor foglalta el megszokott helyét. Hirtelen nem tudtam hová tenni a hármas felállást, mintha az előző turné folytatását látnám. A Karcolatok album dalai mellett megszólaltak újabb szerzemények, illetve olyan művek is, amelyeket koncerteken még soha, vagy csak nagyon kivételes esetben játszottak korábban. Így a buli első fele kissé merengősre sikerült, a közönség is óvatosan tapsolt, mégis csak egy színházteremben voltunk, nem az Arénában.
Már épp kezdtem elővenni a százas zsepicsomagot, mikor egy hirtelen huszárvágással Lepés Gábor ki, Szakos Krisztián (billentyű), Kékkői Zalán (gitár), Fekete Tibor „Samu” (basszusgitár) be. Innentől kezdve tulajdonképpen már senkit nem érdekelt hol vagyunk, a közönség vígan énekelt, csápolt, fütyült, kurjongatott, mint egy „hagyományos” koncerten. Jó volt látni és hallani a „régi bandát” újra együtt, egy színpadon! Nekem úgy tűnt, ők maguk is élvezik a közös munkát, és szerintem a régi barátok felbukkanása Ákos felkonfjainak is jót tett. A picit visszafogott, humorban gazdag, irónikus és önirónikus összekötő szövegek visszarepítettek abba a korba, amikor a politika még nem volt beszédtéma a koncerteken.
Az elhangzott dalok listáját – mármint a komplett Karcolatok albumon kívül – ez esetben nem árulnám el, legyen meglepetés. Annyit azonban kikotyognék, hogy Ákos, illetve a Bonanza Banzai legnépszerűbb szerzeménye, a bulik kihagyhatatlan összebújós slágere, a Valami véget ért ezúttal kimaradt a repertoárból. Igaz, ez nekem is csak utólag esett le, amikor átgondoltam a történéseket, ott a helyszínen a buli hangulatban nem éreztem hiányát.
Aki arra számít, hogy egy az egyben, ugyanolyan stílusban és hangszereléssel kapja a dalokat, ahogy az az eredeti verzióban megíródott, csalódni fog. A frissítésnek köszönhetően ugyanis néhány szerzemény komoly változásokon esett át. Van, ami előnyére, és van, ami hátrányára, de természetesen ez egy szubjektív vélemény. Egy biztos! Senki nem fogja megbánni, hogy jegyet váltott az előadásra, legyen az Pesten, vagy az ország bármely pontján. Politika ide vagy oda, Ákos még mindig szórakoztató! Maradjon is így!
Szólj hozzá!