Eddig kettőből kettő. Mármint, ami kedvenc sárkányaink hazai buliján való részvételünket illeti. Fesztiválkörnyezetben nem volt problémánk a produkcióval, így nagyon kíváncsi voltam milyen lehet a „steril” változat. Azt már előre lehetett tudni, hogy ezúttal komoly tömegek fogják megközelíteni az Arénát, de ennek ellenére a dupla biztonsági átvizsgáláson egészen gyorsan átestünk.
Ami viszont kicsit kiverte nálam a biztosítékot, az a ruhatár kérdése. Jártam már pár koncerten az Arénában, de még életemben nem tapasztaltam olyat, hogy az összes ruhatáron kint lógjon a „megtelt” tábla, még a vendégzenekar kezdése előtt! Nem akartam hinni a szememnek, pedig végigjártuk az alsó-felső szint összes kijelölt helyét, aztán végül kénytelenek voltunk beállni a folyosó végén ideiglenesként megnyitott ruhatári sorba, ami rendesen kígyózott. Plusz olyan lassan haladt, hogy a The Bieberst gyakorlatilag várakozás közben hallgattuk végig, mert mire sikeresen bepakoltunk, és leértünk a dühöngőbe, a fiúk már épp elköszöntek a közönségtől. Mínusz 1 pont az Arénának a szervezésért…
„Jó” szokás szerint az Aréna álló része két részre lett osztva, a burzsuj és a pórnép - ahogy én hívom -, hivatalosan kiemelt álló és álló kategória. Bár ezzel én soha nem értettem egyet, de tudom, hogy üzleti szempontból ez a nyereségesebb megoldás. Nem is lett volna akkora probléma, ha a színpad két oldalán lévő kivetítők nem egy házimozi rendszer méretű, távolról nem annyira élvezhető kivitelben lógtak volna. Mínusz 2 az Arénának…
Mivel nem tartozunk az átlag feletti magassággal megáldott emberek közé, így sajnos a színpadi történésekből a világon semmit nem láttunk, a kivetítőn pedig – ha épp nem takarta az előttünk nyakba ültetett hölgy -, akkor többnyire kevésbé izgalmas képeket mutattak. Mínusz 3 az Arénának…
Így viszont az egyetlen dolog, amit mi is élvezhettünk, az az élő zene/élő ének kombó, amit jól ki is elemeztem magamban. Dan Reynolds, az évek során kissé túlszőrösödött, haját copfban viselő frontember az első néhány dalban még kicsit megszeppenve dalolászott, néha alig lehetett hallani az éneket, de aztán amint észlelte, hogy a közönség így is odavan a produkcióért, kieresztette a torkán ami addig beszorult, és innentől kezdve már nem volt problémám a dalokkal. A showműsor összeállításával viszont igen. A háttérkivetítés csillagos ötös, szépen illeszkedett a dalokhoz, viszont a egyszemélyes gitár- és később dobszóló nálam minduntalan megtörte a lendületet. Szép volt, jó volt, a tinik is sikongattak, de én jobban szeretem, ha egy koncert az elejétől a végéig húz magával. Ráfoghatnánk a kis kiállásokat arra, hogy a megfáradt zenésztársaknak kell egy kis pihenő, azonban egy szűk másfél órás bulit – amiből 10 perc a visszatapsolásé volt - így szétszabdalni semmilyen szempontból nem lehet indokolt. Bocsi, fiúk, de szerintem ezt át kéne gondolni.
Én tényleg kedvelem a sárkányokat – horoszkópom is kötelez -, de ha őszinte akarok lenni, ezt az estét igazából a közönség vitte a hátán. Sokszor mondtunk már negatív véleményt az aktuális közönség teljesítményéről egy-egy koncerten, azonban most le a kalappal az egybegyűltek előtt. Gyakorlatilag az elejétől a végéig folyamatosan tomboltak, ráadásul az ülésre „kényszerített” vendégek is inkább állva táncikáltak, és a zenekar minden egyes megmozdulását kitörő ováció fogadta. Valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy az átlag életkor 16-25 közé volt tehető. Hiába, még mindig tini korosztály a legjobb választás marketing szempontból, ha egy fiú bandát akarunk eladni.
Külön köszönjük Dan-nek, hogy a magyar zászlót a végén sikerült jó irányba fordítva felmutatni, illetve régi nagy kedvencünk az Alphaville Forever Young nótájának acapella előadása, ami kellemes meglepetés volt számomra. Mindezzel együtt a fesztiválos koncertet valahogy jobban élveztem, úgyhogy ha legközelebb erre járnak, remélem a Szigetet választják helyszínül.
A csudálatos képekért külön köszönet Erikának, a mélyvízbe dobott fotósunknak! ;)
Szólj hozzá!