A kissé szocreál stílusú, valaha szebb napokat is megért épületbe várták a Belmondo rajongókat egy könnyed évzáró koncertre. Míg a zenekar összerakta magát és a technikát a színpadon, mi az előtérben várakoztunk, és az üvegajtón keresztül próbáltuk meglesni, mi folyik odabenn. Már a beállást hallgatva is éreztük, hogy ez nem lesz egy szomorú este, de aki volt már olyan szerencsés, hogy részt vett valaha is egy Belmondo koncerten, annak ez a kijelentés nem okoz különösebb meglepetést. Miután minden és mindenki a helyére került, egy rövid szünet erejéig kiürült a színpad. Számunkra viszont nem telt hasztalanul a várakozással töltött idő, hisz volt szerencsénk személyesen is megismerkedni a zenekar tagjaival.
Azon felül, hogy mind profi zenészek, rettentően közvetlenek, kedvesek, ami manapság sajnos nem jellemző ebben a szakmában. (Tisztelet a kivételnek.) Külön köszönet a banda frontemberének, Czutor Zoltánnak, aki halálos nyugalommal viselte egyedinek tűnő eszmefuttatásom (azért később megkaptam a magamét), és így egy igazán békés hangulatú, ugyanakkor elgondolkodtató véleménycsatának lehettem aktív résztvevője. Habár úgy érzem, lett volna még mit mondanunk egymásnak, ez az este nem a filozofálgatásról szólt, így kiegyezhettünk a tűzszünetben, és kezdődhetett a zenei feltöltődés.
Elsőként a Nőj már fel című, igen aktuális dalocskával indítottak, majd a Gyereknek maradni örök érvényű szövegét énekelhettük együtt. (Zárójeles megjegyzés, az utóbbi szerzemény videóját minden humort kedvelő egyénnek kötelező megtekinteni! Nem lőném le a poént, csak annyit mondanék, felejthetetlen élménnyel gazdagodtam!) Személyes kedvencem gitárjáték-téren a korai korszakból származó Rocksztár, ami a „beatmetál” besoroláshoz képest inkább a metálhoz közelít. Szintén korai és szintén kedvenc Szabadon című lassúzós után egy kis feldolgozás következett. Persze, ha már beat, akkor csakis Beatles, azon belül pedig egy kevésbé vidám nóta, az Eleanor Rigby. Itt egy szusszanásnyi szünetre vonultak félre a fiúk, egyedül hagyva a színpadon Jammalt, aki kihasználva az alkalmat egy őrületes beatbox produkcióval kápráztatta el a nagyérdeműt.
Komolyan mondom, amit ez a srác a szájával/szájában művel (nem rosszra gondolni!), az világszínvonalú! Nem véletlen, hogy ő az ország egyik legjobb (ha nem a legjobb) beatboxosa. A rövid pihenő után a nemrégiben napvilágra került dupla válogatásalbum vadiúj slágere, a Szájalok, majd a kissé erotikus szövegvilágú Libidó kapcsán mozgolódtak a hormonok. Nem mellékesen meg kell említenem, hogy a fiúk – de különösen Czutor Zoli – imád a koncertek alatt is kontaktusban maradni a közönséggel, és ennek jeleként a számok közt néhol ironikus, kissé élcelődős beszólásokkal szórakoztatni a jelen lévő érdeklődőket. Az erősen provokatív Száll az énekszó után egy igazi klasszikus feldolgozás, az 1969-es Butch Cassidy és a Sundance kölyök című western film Oscar-díjas betétdala, a Raindrops Keep Falling On My Head dallamai csendültek fel, ami eredetileg B.J. Thomas nevéhez fűződik. Majd visszakanyarodva a saját szerzeményekhez két „munkás dal”, a Kedd van és a Hoppá után az első igazi nagy sláger a Lesz, volt, van örök érvényű szövegét üvöltöttük nagy egyetértésben.
Még egy utolsó Beatles-feldolgozás, a Birthday, és zárásként két igazi reménykedős, szeretgetős nóta, az egyszerűen nagyszerű Mégis remél, majd a közönségkedvenc Mikor című dalokkal búcsúztak el a fiúk. De csupán a színpadról távoztak, hisz a koncert után is készséggel álltak a rajongók rendelkezésére, legyen szó dedikálásról, közös fényképről vagy csak néhány kedves szóról. Összességében mi remekül szórakoztunk, azt kaptuk, amit vártunk. Vagy annál még egy kicsit többet is. Ez a banda az idő múlásával sem veszít semmit eredeti fényéből, erejéből, értékéből, és a vérfrissítőként ható beatbox mester Jammal leigazolása jelzés értékű a fiatal rajongók számára.
És aki most lemaradt, az először is bánja meg bűneit, majd ha végzett, feloldozást nyerhet azzal, ha január 12-én ellátogat Budapest egyik kedvelt szórakozóhelyére a Gozsdu Manóba, ahol az idei első Belmondo koncert részesei lehetünk! Tessenek kulturáltan szórakozni a fiúkkal!
Szólj hozzá!