Két nappal a buli előtt debütált a rég várt Felemás album másik fele, ami gyakorlatilag egy feldolgozáslemez lett. A (régi) új dalok kapcsán jogosan merült fel bennem az az igény, hogy ezekkel a darabokkal is megismerkedhetünk majd élőben, de sajnos nem így történt.
A halas bulikat többek közt azért kedvelem, mert a hihetetlen energia- és beszólás-áradat, ami a színpadról a közönségre ömlik, az esetek 99%-ában tökéletes elegyet alkot egy minden bajunkat elfeledtető tomboláshoz. Bár a péntek esti, vendégekben gazdag felhozatalra sem lehetne mondani, hogy nyugdíjas zenészek találkozója lett volna, valahogy mégsem sikerült eufórikus érzéseket kiváltania belőlem. Nagy valószínűséggel ez annak köszönhető, hogy jubiláló műsorra készítettem fel a lelkem, de "csak" a szokásos zenei adagot kaptam.
Szülinap lévén, ráadásul szép kerek szám, titkon reméltem, hogy az új és a régen nem halott, de legalább akkora slágerek vonulnak majd fel egymás után. Örök dilemma az én fejemben – és gondolom zenekari szinteken is -, hogy meddig "kötelező" a dallistákba bebetonozni a leginkább ismert slágereket. Hiszen aki sorozatban jár ugyanazon előadó koncertjeire, annak egy idő után már unalmassá válnak a dalok, aki viszont csak ötévente egyszer esik be a körforgásba, az boldogan hallgatja a már rongyosra játszott szerzeményeket. Én mégis inkább arra voksolnék, hogy kell a változatosság, ami a Fish! esetében azt jelentené, hogy nem csak azok a kultikus darabok szólalnak meg élőben, amik egyszer videó formájában már jól teljesítettek.
Hogy valami jót is mondjak a péntek estéről, a két fiatal vendégzenekar az idei Dalos meglepetés a Fatal Error, valamint az egyre népszerűbb Down For Whatever tisztességgel odarakta magát az akkor még csak gyülekezőben lévő halas rajongók elé, így rajtuk biztosan nem múlt a siker. Szép, ugyanakkor kiszámítható húzás volt az Annimal Cannibals féle Takarítónő átirat klipjében szereplő két csodálatosan laza mozgással megáldott régi ismerős szerepeltetése, valamint a "haverok kategória" nyerteseiként beugró Vári Gábor (Dystopia), és Kovács Zoltán (Depresszió) gitárjátéka. No meg persze Dáci Prodigy alapokra püfölt dobszólója, ami egyfajta tiszteletadásnak is felfogható a nemrég tragikus körülmények közt elhunyt frontember Keith Flint felé.
Szóval mozgalmakban nem volt hiány most sem, de személy szerint én erősen mantrázok némi setlist frissítésért a most már hivatalosan is elstartolt 2019-es fesztivál-idényhez, mert úgy sejtem, még fogunk egymással szemezgetni néhány nyári rendezvényen.
Fish!, koncert, 2019, Felemás, Barba Negra Track
Szólj hozzá!