Mit mondott a betontotem? | Nem hallom, mert nincs csend sosem. Ezek a sorok már korábban sem voltak ismeretlenek számomra. Az ágyam melletti parafatáblára szögezett kis papírlapon lévő rajzot és egy verset, vagy inkább dalszöveget egy évekkel ezelőtti Specko Jedno-koncerten osztogatták. Azóta is szívesen mentem mindig, és azóta csak gyűltek, gyűltek az új dalok, amelyek most végül összeértek, és egy kiforrott nagylemezzé álltak össze. A legutóbbi album óta alaposan kicserélődött a társaság, a dalszövegíró-énekesnő Rutkai Bori és két hűséges zenésztársa, a tucatnyi formációban fellelhető és párhuzamosan zenélő Dudás Zsombor dobos, illetve Szerető Dániel basszusgitáros mellé három új tag, Mizsei Zoltán billentyűs, Szesztay Dávid gitáros és Németh Csaba dobos érkezett.
Rutkai Bori és a Specko Jedno azok közé a formációk közé tartozik, amelyek országosan nem túl ismertek, a budapesti kluboknak viszont régóta kedvelt vendégei, népszerű fellépői. A Trafó nézőtere is tisztességesen megtelt, még a lépcsőn is ültek, az ajtó előtt is álltak emberek, kíváncsian az új albumra. A számtalan kedvcsináló cikkel, különböző sajtóorgánumokban megjelenő interjúkkal beharangozott lemezbemutató koncert amúgy több volt egyszerű lemezbemutató koncertnél – könyvbemutató is egyben, az elképesztően sokoldalú (videó- és festőművész, kreatív családi műhelyt működtető, a Budapest Bárban felnőtteknek, a Hébe-hóba Bandában gyerekeknek éneklő) Rutkai Bori mostanában kiadott Festménymesék és Dalversek című könyvének bemutatója, amelynek képei a háttérben kivetítve tették teljesebbé az élményt. És egy meghívott vendég is volt, Kazai Ági jazzénekesnő, egyben Bori énektanára.
Izgalmas és kimeríthetetlen téma a város és a vidék ellentéte, örökös viták tárgyai a nagyvárosi, kisvárosi és falusi életformák pozitívumai és negatívumai. Hibás elképzelés az is, ha egy-egy nagyvárost tekintünk a világ közepének, a vidékről tudomást sem véve, közben elviselve az őrült rohanást, a hangzavart és a kellemetlen szagokat, de a kisvárosi, falusi lét idealizálása sem mindig szerencsés, mert a természet közelében élni a civilizációtól való elzárkózást is jelentheti. A nagyváros kultúrája színesebb, bár hétköznapi élete sokszor személytelen. A kisebb közösségekben pedig közvetlenebben az emberek, ugyanakkor a kisközösség általában zártabb is.
Aki vidékről költözött Budapestre, esetleg fordítva, ismerheti mindkét végletet: a nagyvárosi vibrálást és a vidéki csendet, az egymást eltaposó városi tömegközlekedőket és a rosszindulatú pletykákat terjesztő falusi szomszédokat. Szóval sokfelől megközelíthetjük, és hogy ki melyik mellett teszi le a voksát, a gyerekkori élményektől kezdve az életkori sajátosságokon át a foglalkozásig, az érdeklődési körig, az életstílusig sok minden függvénye lehet: kinek a pörgés, kinek a nyugalom hiányzik-e éppen.
Nem tudom, hogy egyszerű ismerkedésbe hallgattam-e bele, vagy a lemez kapcsán alakult ki a beszélgetés, mindenesetre a koncert előtt is éppen arról elmélkedett egy mögöttem ülő fiú és egy lány, méghozzá angolul (szövegcentrikus zene ide vagy oda, ezek szerint a Specko Jednót külföldiek is hallgatják), hogy melyik világvárosban milyenek a távolságok a városmagon belül, illetve mennyi időt vesz igénybe egy-egy távoli külvárosból bebumlizni a centrumba, hogy ott az ember dolgozzon, ügyet intézzen, bevásároljon, találkozzon, barátkozzon, szórakozzon.
Mert ugye mindez sokszor tömörül a nagyvárosok belsejébe, a munka-, szórakozási és ismerkedési lehetőségek ott koncentrálódnak, érdemes ott lakni, ha nem akar naponta feleslegesen órákat utazni az ember. Ezzel persze szemben áll a vidék csendje és nyugalma, és a Specko Jedno új albuma inkább erre koncentrál. Illetve belső nyugalomra, ami nem áll ellentétben a belső pörgéssel. Egy elképzelt, idealizált világra, mert Anticity természetesen kitalált hely, kitalált lakókkal, kitalált népdalokkal és kitalált népszokásokkal. Ennek ellenére hallhatunk történeteket gangos bérházakról és lakótelepekről, mégiscsak budapesti zenekarról van szó, az egyik ilyet például egy szintén kitalált szereplő, Kovácsné Gyapjas Betonka meséli el: Egy lakótelep vagyunk | nyitva az ablakunk | a lakást hűtjük, az utcát fűtjük | egy lakótelep vagyunk | kereszthuzat és körpanoráma | kaputelefon és balkonláda | balkonláda zuhan le | a gyomrom liftezik föl | nincs igazság a földön-dön-dön-dön-dön.
A bluestól a jazzig ezerfelé kalandozó Specko Jedno zenéjét már csak azért sem érdemes kategorizálni, mert a több helyen olvasható funk’n’roll, a blues’on’bass, a chi’n’punk és kerti űrdiszkó stílusok sokkal jobban jellemzik. Az új dalok címe sokat ígér, a Munkatanga, az Örökölt zsebpörkölt vagy a Kutyával leöntött kávé Bori nem mindennapi humoráról árulkodnak, amit a rajongók persze már régről ismerhettek. Ahogy a számok közötti, halk, szinte suttogó összekötő szövegeket is, amelyek mindig, és most a Trafóban is mosolyt, nevetést váltanak ki a közönségből. Az egyik festmény kapcsán elhangzanak például a civilizált és modern ember gyakori kérdései, amit pároknak („Akkor ti most jártok?”, vagy „Együtt vagytok még?”), illetve a visszavonultan élő, idősebb emberekkel kapcsolatban tesznek fel („Az még él?”).
A zenekarra mindig is jellemző melankólia az új lemez számaiban is visszaköszön, de minden bút, bánatot, szomorúságot feledtet a humor. A szövegek erőteljes képi világa, játékossága, költői bravúrjai teszik igazán élvezetessé a sanzonos, jazzes, bluesos dalokat. Amelyeknek többsége lassú, néhol meditatív, máshol viszont, például a BassBeton című számban egészen harapós a dobnak és a basszusnak köszönhetően. A Trafóban a színházi környezet miatt is sikerült meghitt hangulatot teremteni. A lemez amúgy multifunkcionális: számai igazi koncertdalok, és a koncerteken a rockosabb vagy táncolósabb énjük ütközhet ki, ugyanakkor otthon hallgatva elmélyülésre is lehetőséget adnak. A koncert végén még néhány régi slágert is eljátszik a zenekar, sőt formabontó módon, kissé előre sietve még a következő lemezről is.
Anticity egy kedves, mesebeli, szerethető világ, olyan, ami általában is jellemző az örök kislány, de már férjes asszony Rutkai Bori szerteágazó művészeti tevékenységére, és olyan, ahova el lehet menekülni, el lehet bújni a mindennapok gyilkos és öngyilkos tempója elől. Ha a lemez fő motivációja, mint ahogy a sok-sok interjúból kiderült, a városból vidékre költözés is, a legfőbb üzenete talán a belső béke megteremtése lehet, megfelelő fantáziával ugyanis mindenkiben születhet egy ilyen álombéli nem-város.
A remek fotókat Kalocsai Richárdnak köszönhetjük!
Szólj hozzá!