A Recirquel csapatával az idei Sziget Fesztiválon találkoztam először, de azonnal rabja lettem az előadásnak. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy szerelem első látásra! Tulajdonképpen akkor David Guetta művészúrnak köszönhetjük, hogy nem maradtunk le az idei fesztivál egyik legjobb programjáról, ugyanis egész héten terveztük, hogy beülünk a cirkuszi sátorba valamelyik este, azonban a koncertekről se szerettünk volna lemaradni. Így végül az utolsó nap szomorúan döbbentünk rá, hogy valószínűleg ez az élmény most kimarad az életünből.
A sors viszont úgy hozta, hogy az említett "mű-vész" "mű-sora" annyira gagyira sikeredett, hogy öt perc után sikítva menekültünk a helyszínről. Abban a pillanatban kapcsolt be a kis lámpa izzó a fejemben, hogy ha sietünk, még lesz mit néznünk a cirkuszi sátorban. Sajnos akkor nem sikerült a legelső perctől élvezni a produkciót, de amit láttunk, az örökre bevésődőtt saját szellemi emlékkönyvembe. Azóta folyamatosan figyelemmel kísérjük épp merre jár a társulat, és igyekszünk minden alkalmat megragadni, hogy újra miénk legyen ez a cirkusz.
Mondanom se kell, óriási öröm fogott el, amint megláttam a hirdetést a fészbúkon, miszerint az egyik legkedveltebb belvárosi romkocsma, a Fogasház ad otthont egy fellépés erejéig a produkciónak. Egyszerre volt meghökkentő és izgalmas a helyszínválasztás, az viszont nem volt kérdés, hogy ott a helyünk!
Már a műsorkezdés előtt megtelt az udvar azon területe, amely nem volt elkerítve a kellékek miatt. Emeletes ház révén, az első szintről is tökéletesen élvezhető volt a műsor, már csak azért is, mert az akrobatikus mutatványok nagy része a levegőben zajlott. A tömeg láttán picit aggódtam is a művészek testi épségéért, de látva a magabiztos, jól begyakorolt profi mozdulatokat, hamar túltettem magam a dolgon, és innentől kezdve két dologra koncentráltam igazán; az egyik, hogy sikerüljön néhány jó fotót és esetleg videót készítenem, a másik, hogy kiélvezzem a tőlem szó szerint karnyújtásnyira tevékenykedő hölgyek és urak hajmeresztően győnyörű mutatványait. Annyit mindenképpen érdemes tudni a társulatról, hogy egytől-egyig szemtelenül fiatal és roppant tehetséges magyar artisták, magyar rendezővel, magyar díszlettervezővel - és egy profi magyar stábbal, akikre igazán büszkék lehetünk!
Be kell vallanom, nekem ez az emberközeli produkció mindent vitt! Persze jó volt látni a Szigeten a sátorban néhány méter távolságból is, de amikor az ember orra előtt repkednek a levegőben, táncolnak kötélen, vagy "csak" szimplán a földön végeznek mindenféle erőt próbáló tevékenységet, akkor válik igazán valóságossá az élmény. Ez a fajta cirkusznak nevezett valami, már régen több annál, amit eredetileg erről a műfajról gondolunk. A zene, a tánc, az erő, a lágy mozdulatok, a színészi alakítások és az érzelmi viharok kavalkádja annyira magával ragadja a nézőt, hogy az előadás után percekig nem tér magához az ember.
És ha már zene, ezúton szeretnék őszintén gratulálni a koreográfiához tökéletesen illő, és a hangulatot tökéletesen megalapozó dalok kiválasztásához. Nagyon fontos eleme a produkciónak, mégha ezt elsőre nem is így gondoljuk. Nem tudom, melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás, vagyis a dal, vagy a koreográfia, de komoly egységet képeznek, és ezért külön hálás vagyok a rendezőnek. A műsort elemeire bontva azért nem fogom szétcincálni, mert egyrészt minden egyes produkció lélegzetelállító, másrészt, mert nem is igazán lehet szavakkal leírni ami ott zajlott. Amondó vagyok, beszéljenek helyettem a képek és a videók!
Egy dolgot biztosan tudok. Nekem ezt a produkciót még sokszor kell látnom ahhoz, hogy megunjam. Ha egyáltalán ez sikerülne valaha...Bár legközelebb már csak decemberben látható a társulat a MÜPA falain belül (de akkor több alkalommal is), elnézve a jegyeladási grafikont jó lesz igyekezni azoknak, akik esetleg kedvet kaptak egy színvonalas és ízig-vérig magyar produkcióhoz, mert vészesen fogynak a szabad ülőhelyek!
Szólj hozzá!