Az előzenekarként felvonultatott Magyar Császári Pillanatművek, akarom mondani Magyar Császári Kincsestári Szerencse- és Pillanatművek már önmagában megér egy külön cikket. Az énekes, dal- és zeneszerző, fura gondolkodású frontember, Császári Gergely saját kis kultúrműhelye ez a produkció, amelyben ő jelenti az állandóságot, körülötte minden más változó. A hivatalosan akusztikus posztpop besorolású banda zeneileg leginkább a Szabó Balázs-féle, kicsit népzenés, kicsit popos, kicsit rockos vonalon mozog, annyi különbséggel, hogy itt a szövegvilág több mint fura. Ezúton kérnék elnézést a szerzőtől, de nem igazán tudtam komolyan venni az elhangzott dalok szövegeit, nekem inkább csalt mosolyt az arcomra, mintsem elgondolkodtam volna a mélységén. Remélem, hasonló céllal íródtak a szerzemények.
Egyébként imádtam a koncert minden pillanatát! A zene valóban lenyűgöző, az előadásmód, főként Csaszinak köszönhetően, épp elég szürreális volt abban a helyzetben, és külön díjaztam a meztelen talpas helytállást a színpadon. Most már biztosan nem halok meg úgy, hogy ne tudnám, melyik a világ első- (Love On The MÁV) és második számú (Hiányérzet) legszebb szerelmes dala, hogy Brenda lelke mindennek, hogy egy Lerobbant Trabant is megihletheti a művészembert, vagy épp milyen a Közhangulat. Végül egy Helló-Belló-val búcsúztunk egymástól, bár én a magam részéről maradnék a „viszlát” kategóriánál! ;)
Hogy miért jó énekegyütteseket látni élőben? Többek közt azért, mert ebben az esetben nem kell aggódnunk azon, hogy az előzenekar után következő átállási szünet túlságosan hosszú időt vesz igénybe. No, de félretéve a tréfát. Ismét egy stílus, ami reneszánszát éli. Különböző a capella formációk jó ideje próbálkoznak előrébb jutni magyar zenei viszonylatban, és ez több-kevesebb sikerrel működik is (lásd Fool Moon és A Dal). Azonban egyik csapat sem tudott sokáig talpon maradni, egy idő után valahogy mindegyik elvesztette a közönség érdeklődését. Íme egy újabb próbálkozás, amely már most jóval nagyobb érdeklődést vált ki a zenerajongók táborából, mint eddig bármelyik formáció!
A Budapest Voices 12(+1) tagú a capella együttes, akik mostanában ünneplik egyéves szülinapjukat. A csapat kvázi „anyukája” Warnusz Zsuzsa, aki egyébként a szemfüleseknek ismerős lehet a decemberben feloszlatást bejelentő Emil.RuleZ! zenekar billentyűseként. (Én még mindig remélem, hogy ez nem volt komoly…) Zsuzsának köszönhetően sikerült a legkedveltebb magyar pop, rock, illetve underground slágereket „áthangszerelni” oly módon, hogy igazából nem is hiányoznak a fülünknek hangszerek. Az egyetlen kiegészítő a dobszekció, ami az alapot szolgáltatja, de ezen kívül minden más hang a 12 énekes torkából bújik elő. Az első feldolgozott dal a Tankcsapda Adjon az ég című gigaslágere vírusként terjedt az interneten, és azóta is nagy népszerűségnek örvend. Nem csoda, hogy a koncert is ezzel kezdődött. Azóta folyamatosan keresik a repertoárba építhető dalokat, és ennek köszönhetően olyan előadók szerzeményei kerültek a kezük közé, mint pl.: Amorf ördögök – Dunántúli sláger, Magashegyi Underground – Metróhuzat, Péterfy Bori & Love Band – Hajolj bele a hajamba, Kispál és a Borz – De szeretnék, Quimby – Autó egy szerpentinen, Anima Sound System – Csinálj gyereket, PASO – Hello Gagarin, Belmondo – Lesz, Volt, Van, Subscribe – Álomtégla, vagy a személyes kedvencem a Hiperkarma – Dob+basszusa.
Nem semmi érzés, mikor egy Noé bárkányi ember együtt énekel és dübörög a padlón a lábával. No, pontosan ez történt velünk is a koncert alatt. Amikor elindultunk a helyszínre, nem gondoltam volna, hogy ilyen fergeteges hangulatú buli lesz a vége. Asszem, erre mondják, hogy ne ítélj elsőre! Igaz, az elején még kissé megszeppenve álldogáltunk az első sorban, mert hát ugyi az ember koncertre járó lánya nem ilyen műsorhoz szokott, de egy idő után igazából már észre sem vettük, hogy automatikusan táncolunk, énekelünk – ahogy azt egy „rendes” bulin szokás. Van ebben a csapatban valami különleges vonzerő. Egyelőre nem jöttem rá, mi is az pontosan, éppen ezért kénytelen leszek még jó pár alkalommal ellátogatni a fellépéseikre. Őszintén remélem, hogy ez a siker nem egy kósza fellángolás csupán. Kíváncsian várom mi sül ki ebből!
Szólj hozzá!