Elöljáróban annyit, ha valaki a véleményemet kérdezi a csapattal kapcsolatban, egyetlen szóval tudnám összegezni: szeretem!
A pénteki (szombat hajnali) buli után szemrebbenés nélkül javítom magam. Imádom!
Az utóbbi időben rendre meggyűlt a bajom a sajtós bejutással, és ez sajnos a Fészek esetében is így történt. Kellett némi telefonos segítség, és persze a „portás bácsi” – akinek innen is hálás köszönetem – hathatós közreműködése. (Habár, valószínűleg ezért a megszólításért azonnal tiltólistára kerülök.) Leszámítva ezt a kis közjátékot (amihez szép lassan már hozzászokom), maga a helyszín felettébb hangulatos, bár nekem úgy tűnt, kissé szűkös a zenekar és rajongói számára. Alagsor vagy pince, kinek hogy tetszik, aprócska színpad, viszont kényelmes retrófotel, amelybe rögtön bele is huppantam.
Noha este tíz órára volt meghirdetve a kezdés, a már megszokott félórás csúszással foglalta el a színpadot az előzenekarként beharangozott Jóindulat. Nem akarok hazudni, elismerem, eddig nem sokat hallottam a bandáról, viszont még a koncert előtt vettem a fáradtságot, hogy meghallgassam néhány számukat a neten, az első benyomás egész jó volt. A Várgyölgyi-csapat 2005-ben alakult, és 2010-ben jelent meg első stúdióalbumuk Mondom címmel, majd a tavalyi évben jött a következő, ami a Műszakcsere fedőnevet kapta. Több neves hazai csapat és különböző fesztiválok meghívott vendégei, és lassan, de biztosan tudatosul a nevük a magyar rockzenét kedvelők körében. Az Udvari Ádám (gitár, ének), Udvari Dávid (basszusgitár, ének), Cserép Dániel (gitár, vokál), Karácsonyi Balázs (dob) összeállításban muzsikáló banda a kb. egyórás fellépésén tökéletesen megadta az alaphangulatot. A saját számok mellett külön köszönet a The Beatles feldolgozásért, ami igen jól sikerült! Kellemes hangzás, érdekes dalszövegek, energikus előadás. Erősen ajánlott!
Az est „sztárzenekara", a Mocsok 1 Kölykök éjfél után kezdett játszani (a közönséggel és a hangszerekkel is). A csapat 2007-es megalakulása óta két komplett stúdióalbumot hozott össze, és mind a kettő igen sikeres, szakmai és rajongói körökben egyaránt. Az első Mezítláb című lemezükről slágerré vált Illegál kapcsán ismerkedtem meg velük először, és már akkor felkúsztak képzeletbeli toplistám tetejére. A tavaly megjelent Lányok és Lovak album (ahogy olvasom, a banda szerint is) az eddigi legjobban sikerült alkotásuk. A rádióbarát dalok között a Petőfin rotációban hallgathatjuk az éppen aktuális sláger várományos darabot, de egyszerűen nem tudom megunni.
A zenekari összetételt tekintve – Pulius Tamás (ének, billentyű), Csekő Ádám (gitár), LeMon (basszusgitár), Molnár Kristóf (dob), Horváth Geri Ambrus (szintik) –, egyből kiderül, hogy a két billentyűs hangszernek komoly szerepe van a dallamos hangzás kialakításában. Talán ezért is olyan bőr alá bekúszó érzés minden egyes saját szerzeményt élőben átélni. Azon túl, hogy szépek, ügyesek és viccesek (ezt a Facebook-profilról loptam) még tehetségesek is, amit a szakmaidíj-jelölések is alátámasztanak. A koncert kezdetén még egy csöppet aggódtam, hogy fognak elférni öten a tenyérnyi színpadon, ráadásul két billentyűvel súlyosbítva, de egy rutinos csapat minden nehézséget megold. Igaz, mozgásra, ne adj isten táncra, már esélyük se volt, de azért az énekes Pulius Tomi elmaradhatatlan csípőmozgása és egy helyben végzett távgyaloglásra emlékeztető mozdulatai bőven kárpótolták a megjelent közönséget.
Igazi házibuli hangulatot sikerült összehozni, ahol természetesen az apró beszólások sem hiányozhattak. Az elhangzott dalok listájával itt nem foglalnám a helyet, a képek között ez is megtekinthető, viszont a ráadás szám, az Illés zenekar régi nagy slágere, az Eljöttél, nagyon brutál volt a Mocsokos-feldolgozásban. Már csak ezekért a pillanatokért is megéri koncertekre járni!
Bár a zenekar frontembere arra kért csakis rosszat írjak, sajnos ezt a kérést ezúttal nem tudom, és nem is akarom teljesíteni. Változatlanul rajongok, és ezt ajánlom minden zenekedvelő olvasónak!
Innen üzenem, figyellek és követlek titeket, bármerre is vigyen a sorsotok!
Szólj hozzá!