Enrique Iglesias. Ha az ő nevét meghallja az ember, általában két dolog jut az eszébe. Normál esetben az, hogy ő a Despacito-t jóval megelőző időszak latin zenei világának királya. Rosszmájúan pedig az az inkriminált felvétel, ami évekkel ezelőtt keringett a neten – ez egy belső ember által készített valami, amin (állítólag) Enrique "eredeti" hangja hallható egy koncerten. Ez nem volt éppen hízelgő rá nézve, de ennek a hitelessége sosem nyert bizonyosságot.
Nagyon kíváncsi voltam tehát, hogy vajon mi lehet az igazság.
Az Arénában felállított gigantikus és egyedi színpadkép különleges show-t ígért. Amikor viszont megláttam a színpadon egy dj-pultot, félni kezdtem, hogy Enrique DJ-szett lesz. 8 körül érkezett egy srác, bizonyos Matoma, és ő igyekezett bemelegíteni a közönséget több, de inkább kevesebb sikerrel. Én az ilyen dolgokat a fesztiválokon is messze elkerülöm, koncertre jöttem, nem dj-t hallgatni. Mondjuk ha a szettben szereplő dalok stílusa egy kicsit jobban hasonlít az est sztárjáéhoz, akkor nagyobb sikere lehetett volna. Így inkább szenvedtünk.
Amikor aztán megérkezett Enrique, a fent már említett külenleges színpad által ígért nagy show nem is maradt el. Enrique dalai kiválóak, sokan sokat szeretünk közülük. A személyisége karizmatikus, remekül mutat a színpadon, imádja őt a közönség és ő imádja ezt. A magyarok különösen nagyon várták, hiszen az itteni rajongók 17 éve böjtölnek – 25 évesen járt itt először és utoljára imádottjuk. Enrique rendkívül ügyesen csinál hangulatot, fanatizálja a közönséget, igazi drámakirály és nagyon közvetlen kapcsolatot tart fenn a rajongókkal a koncerteken. Kiváló zenekar és háttérénekesnők vannak mögötte, akik benne vannak a játékban minden pillanatban.
Azért írom a játék szót, mert többek szerint full playback volt a show. Jártam már számtalan koncerten, általában meghallom a hamis hangokat, így ezt az állítást meg kell cáfoljam.
Nyilván vannak olyan dalok, amelyek – tekintettel arra, hogy másokkal együttműködve, divatos kifejezéssel: kollaborálva készítette őket, és sok van ilyen – nem valósíthatók meg maradéktalanul ugyanúgy, mint ahol a televízióban vagy a YouTube-on láthatjuk, hallhatjuk. Kell némi rásegítés. Nem jöhet el az egész turnéra Pitbull vagy Nicole Sherzinger vagy a többi közreműködő. Viszont közelítőleg produkálni kell azt a minőséget, amit a rajongók várnak.
Az a gyanúm, hogy ezekben a dalokban bizony Enrique hangja felvételről (is) szólt. Sokat segített a közönség, dehát láttunk már ilyet, és ez kell is a jó hangulathoz. Az interaktivitás egyébként is jelen volt végig a koncerten. Amikor a küzdőtér közepén (már a kiemelt állójegyes szekción kívüli részen) felállított sokszögű másik színpadra átjött az egész zenekar (útközben persze Enrique lepacsizott mindenkivel), néhány szerencsés rajongó vele bulizhatott egy kicsit. Furcsa módon nem lányokat, hanem két férfit ért a megtiszteltetés. Majd egyiküknek a felesége is felkerült a színpadra, vele táncolt is egyet a spanyol szívtipró. Ez volt a legintimebb része a show-nak, itt előkerült néhány kevésbé ismert régi dal, amelyeket úgy tűnt, nagy szeretettel énekelt el nekünk a főhős.
Mondom, énekelt. Nyilván Enrique nem egy Pavarotti, mégis jobban elhittem neki, hogy élvezi az egészet, mint a nyáron Robbie Williamsnek, akitől azért egészen más vártam.
A nagy slágereknél az ülő szekció színpadhoz közeli része is felállt és táncolt-énekelt, a hangulat óriási volt végig. Pontosan másfél óra tombolás és a végén sok-sok EI monogrammal ellátott hatalmas lufi lehullása után mindenki elégedetten hagyhatta el a helyszínt, aki könnyed, latin hangulatú, érzelmes vasárnap esti szórakozásra vágyott.
Ha valaki szeretne benne hibát találni, főleg hangilag, meg tudja tenni.
Persze, hogy akadtak hamis hangok, előfordul minden bulin. De ezeknél a részeknél lehetett tudni, hogy szó sincs full playbackről. Azt kaptuk, amit vártunk, de a közönség lehetett volna egy kicsit lelkesebb, hiszen ez a műfaj az önfeledtségről és bulizásról szól, akkor pedig bailamos!
Szólj hozzá!