Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel

2014/11/28  ·   Koncertbeszámoló   ·  Görögh Atus

Nem is tudom, hol kezdjem… Először is szeretném leszögezni, hogy tudatosan nem ittam semmit, csak üdítőt, és ezért vállaltam a sofőr szerepét: figyelni akartam mindenre! Életem legnehezebb koncertbeszámolója lesz...

Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel

Már csak azért is, mert férfiasan be kell vallanom, hogy soha nem hallgattam Beach Boys-dalokat, és pusztán (ahogy a magyar többség általában) 4 dalt ismerek tőlük. Vagyis 4 dalról biztosan ki merem jelenteni, hogy az övék. Lehet, ismerek többet is, csak nem tudom, hogy ők játsszák. Ezzel nem csak én voltam/vagyok így, de a koncert előtt is hallottam efféle beszélgetéseket a dohánytörvény adta, szuper elszeparált, hermetikusan lezárt, nejlonkordonnal körbekerített cigiszigeten.

De kicsit ugorjunk vissza az időben, úgy 53 évet. Atyaisten, 53 évig én nem is fogok élni!

1961-ben alakult zenekar az egyik legmeghatározóbb hatással volt a rock-popzene alakulására! Ők írták a legtöbb toplistás dalt, és ők voltak Amerika válasza a Beatlesre. Kezdetben a dalok csak ezekről szóltak: szörf, lányok, sportkocsik és napsütés! Az amerikai álom, az amerikai életérzés, na meg a semmi baj nem történhet velünk, mert marha naivak és fiatalok vagyunk… És ha ez nem elég, még kurva jól is nézünk ki! 

Ám idővel sokkal innovatívabb szerzemények születtek, ami kétség kívül minden zenekarra hatással volt. S ez azért, valljuk meg, nem kis fegyvertény. A Beach Boys többek között Jim Morrison, a legendás Doors együttes énekes-sámánjának a kedvenc zenekara volt! Micsoda kontraszt, hogy a fekete bőrruhás haláltáncos titokban mosolygós, életigenlő zenét hallgat… A lényeg, hogy a mai popzene őrzi a kezük nyomát, ezt senki nem vitathatja.

A koncertre menet két kedves barátommal beszélgettünk az autóban, és Peti is meg Öcsi is azt kérdezték tőlem, hogy szerintem mennyien lesznek. Azt tudni kell, hogy mindenre van válaszom, még ha hülyeség is... Na, erre nem tudtam semmit mondani, és csak ültem és hallgattam, majd hebegve és zavarodottan azt feleltem: halványlila fingom sincs! Ha megnézem, mit tettek le az asztalra, akkor a csilláron is lógnia kell a tömegnek és az éhezők viadalára emlékeztető harc folyik az utolsó jegyekért. Az Arénába lépve arcon csapott a felismerés, hogy hazánkban a Beach Boys pusztán annyi embert vonz, mint egy Old Boys vagy Madarak koncert! A színpadkép is sajnos azt tükrözte, hogy minimál az egész. A szervezőknek maximális dicséret, hogy felismerték a helyzet súlyát, és nem tették ki a zenekart és a közönséget az üresen tátongó Aréna kínos látványának: a színpadot betolták a küzdőtér közepére, így konkrétan félbe vágták az Arénát. Szóval, ha telt ház is lesz, az is csak fél ház!

A színpadkép számomra olyan volt, mint egy termékbemutató, ahol csodás jövőképet kapunk, ha veszünk az otthonunkba a nélkülözhetetlen szuperszonikus tisztítószerekből, amivel a szörfdeszkát polírozhatjuk, és mellé kapunk ajándékba – csak most és csak itt – olyan növénytápszert, amivel a pálmáink szép nagyra nőnek. Mert tényleg 4 szörfdeszkával és tucatnyi cserepes legyezőpálmával volt alátámasztva a kaliforniai életérzés.

A közönségben több generáció megfért egymással. Voltak, akik 53 éve erre a pillanatra várnak, és voltak, akiknek még a nagyszülei sem 53 évesek. Mindez szerény saccolásom szerint 2000 nézőből állt össze. Mert, ahogy elkezdődött a koncert, érezhettük, hogy itt bizony csak nézők vannak, plusz van egy 50 fős kemény mag, akik tényleg rajongók. A maradék 1950 néző csupán műkedvelő, és tiszteleg a műfaj mesterei előtt.

És itt jött a másik csalódás, ami egy jól irányzott, vesére mért csapás volt: a legfontosabb (még élő) tagok nélkül felálló Beach Boys van a színpadon! A 73 éves Mike Love, aki egyik alapítója a zenekarnak, és a ’65-ben csatlakozott Bruce Johnston kivételével senkinek nem volt fogalma arról, ki a többi 5 figura! Bár szerintem ez senkit nem érdekelt rajtam kívül… Az első három számnál nem tudtam ki érzi magát kellemetlenebbül, a zenekar vagy a közönség…

Ami viszont megütötte a fülemet, hogy Mike-nak megdöbbentően fiatalos a hangja. Szinte semmit nem változott, ahogy az sem, hogy folyamatosan a lányoknak integetett a magyar költségvetés összértékét meghaladó pecsétgyűrűivel az ujjain! Kézmodellként tekergette a csuklóját, és az első sorban csápoló lányoknak közel 954 puszit küldött öreges, ám még mindig csábos mosolyával kísérve.

Ahogy kezdtem észhez térni a méretes veseütésből, próbáltam megfejteni, miért van két billentyűs a színpadon. Mert volt egy a háttérben, és volt maga Bruce a színpad közepén. Ahogy valaki mellettem kritikusan megjegyezte: az egyik csak illusztráció… A szólógitáros a maga pókerarcával számomra beleillett a csapatba, ám a ritmusgitáros számomra olyan volt, mintha valamelyik esküvőről szedték volna ki szombat este az alsópetényi kultúrházból. Jöttek sorban a klasszikus dalok, de nem volt az az igazán átütő siker és hangulat. A színpad mögött viszont volt egy hatalmas kivetítő, amelyen korabeli képek és filmek futottak a számok alatt. Itt néhol el tudtam kapni azt az érzést, amiről ez az egész szól. Ahogy a 84 vakítóan fehér foggal rendelkező amerikai fiatalok mosolyognak a tengerparton, és ahogy gondtalanul ücsörögnek a szebbnél szebb autókban a még szebb egyetemista lányokkal… Itt jöttem rá, nem csoda, hogy hazánkban ez csak ennyi embert érdekel: 1961-ben már nem volt tengerünk, épp kezdtük "megszokni" a katonaság jelenlétét a mindennapokban – ezek meg a tengeren túl boldogan és szabadon élik az álmot...

Lassan egy órája ment a koncert, és a közönség érzésem szerint nem találta a helyét, pedig az volt bőven. Lanyha taps volt a jutalom minden szám végén. Én elmerültem a kivetítőn futó képekben, és amikor azt láttam, hogy a 60-as években micsoda koncerteket adtak, akkor kicsit szégyelltem, hogy ez a mai inkább egy házibuli. Az első komolyabb ovációra akkor került sor, amikor a kivetítőn Egerszegi Krisztina ésBenedek Tibor portréi tűntek fel egy-egy fontosabb olimpiai győzelmi mámorában, majd telibe rakták az egészet a magyar nemzeti lobogóval és közepén a címerrel. Mindez a közönségnek jobban tetszett, mint bármelyik addig eljátszott dal. Meglovagolva a hangulatot, belekezdtek a "Help Me Rhonda" című örök slágerükbe, és végre kiszabadult mindenkiből a gátlás, és önfeledt ugrálásba és táncolásba kezdtek az emberek. Mondtam is a barátaimnak, hogy na, most kezdődik az igazi koncert. Elkapták a közönséget a nyakuknál fogva!

Na, életemben nem tévedtem ekkorát talán csak akkor, amikor ifjú koromban azt hittem, hogy a boros kóla finom és stílusos ital. Hölgyeim és Uraim! 20 perces szünet következett! A hangulat tetőfokán mindenki mehetett a dolgára!

Lehet, azért vagyok csalódott, mert nem ismerem annyira a Beach Boys-t, és teljesen másra számítottam, mind látványban, mind hangzásban, de az is megeshet, azért vagyok elkenődve, mert miközben a két ikon a színpadon igyekszik mindent megtenni a hangulatért, mi abszolút nem vagyunk vevők rá. Mellesleg olyan hideg van kint, hogy ha pálmaerdő lenne a színpadon és a küzdőtéren is, akkor sem tudnánk átérezni a kaliforniai nap meleget adó fényét…

Szivárogtunk vissza a színpad elé, és még mindig nem értettem, miért kellett egy ilyen jó nótát a szünet elé időzíteni. Elkezdődött a második felvonás, és azonnal belecsaptak a slágerekbe. Szerencsére, mintha nem is lett volna szünet: úgy folytatta mindenki és ott, ahol abbahagyta! Na, ez az 53 éves rutin! Respect! Pár erősebb dal után, amit felváltva énekeltek: a dobos (akinek hangja is olyan jó volt mint játéka) és a csendben meghúzódó basszeros, valamint a pókerarcú gitáros és az alsópetényi esküvőzenekar ritmusgitárosa (aki olyan hanggal van megáldva hogy a denevérek is hallják), a zenekar megemlékezett az elhunyt zenésztársukról és barátaikról. Köztük George Harrisonról, akivel együtt ismerkedtek a  hinduizmus világával. Voltak megidézett Beach Boys-alapító tagok, akik a kivetítőről énekeltek és a zenekar kísérte őket. Minden dal között érdekes dolgokat meséltek a múltról és a zenekarról. Ez egy egész átfogó bemutatás volt, ami nekem személy szerint nagyon tetszett, és ebben a pillanatban megbocsátottam mindent, ami eddig zavart. Megértettem a minimál színpadlátványt, hogy ez nem arról szól, hogy milyen marha nagy show-t tudunk ide varázsolni, minek, hisz ez maga az élő legenda, a korszakalkotó Beach Boys!

Legalábbis abból a Beach Boysból kettő itt van! 20 perc melankólia és megemlékezés után jött az, a mire minden magyar várt. Az a bizonyos 4 dal: Barbara Ann, Surfin USA, Fun fun fun és a Kokomo. A Barbara Ann-ra felhívtak magukhoz közel 20 csinos lányt a színpadra – így kaphattunk némi ízelítőt abból, miként működött fénykorukban a csajozó gépezet –, majd stílusosan elbúcsúztak a közönségtől.

Nem mondom, hogy mostantól Beach Boys fog szólni nálam, de ha valaki kérdezi ,büszkén fogom elmesélni, hogy láttam élőben az egyik alapító tagját! Összességében örülök, hogy elmentem, és bár kicsit szerencsétlennek érzem az Arénát mint helyszínt, mert inkább egy nyári fesztiválra kellett volna meghívni őket, ahol mindenképp nagyobb sikerrel számolhatott volna a zenekar – és a magyar hawaii ing gyártó cégek is.

A cikk végére még mindig nem tudom, mit fogok írni! Vagyis röviden tömören: láttam és hallottam Mike Love-ot és zenekarát, akik Beach Boys-dalokat adnak elő… Ha 30 év múlva fellép az akkor 53 éves New Kids On The Block 1 alapító tagja a majdani Arénában, és képes lesz legalább 10 jegyet eladni, akkor fogjuk megérteni, milyen az, ha ennyi év után is több generáció énekli a dalaidat.

Hétvégén viszont elmegyek sörözni egy jót! Azt hiszem, Sex Action koncertre!  Ott találkozunk!

 

FOTÓK: NAGY J. ZSUZSANNA


Képtár

  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38724
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38725
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38726
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38727
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38728
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38729
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38730
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38731
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38732
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38733
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38734
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38735
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38736
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38737
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38738
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38739
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38740
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38742
  • Nosztalgiahakni a Beach Boys-koncerten heppienddel kép 38743
 

 

Szólj hozzá!


A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A héten ez már a második költözködős-fesztiválos hírünk, a másik a cikk végén. Másfél évtized után Balatonszemesről Keszthelyre teszi át...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Az Oasis debütáló lemezét hozza el Liam Gallagher a Szigetre

Újabb fellépőket jelentett be a Sziget. A most közzétett majd' 50 előadó között szerepel Liam Gallagher, generációjának egyik legsokszínűbb és legsikeresebb előadója, az idénre új albumot is ígérő Halsey, a 8 Grammy-t birtokló Skrillex, a 21. század egyik legkiemelkedőbb pop’n’soul énekesnője, Janelle Monáe, az idei Brit...

Kalóztól kongáig: öt jó koncert a közelgő Budapest Ritmo fesztiválon

A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében megvalósuló Budapest Ritmo idén is igazi zene csemegékkel szolgál. A már bemutatott fellépőkön kívül – link a cikk végén – további ajánlatokat teszünk régi/új izgalmas előadók felfedezésére.
Új koncertek