Kedves Youssou!
Régen találkoztunk. Egészen pontosan 34 évvel ezelőtt (még kimondani is furcsa). Te még huszonéves voltál, én pedig életem legelső "igazi" koncertjén vettem részt kamaszként a Népstadionban, 1988 szeptemberében. A Human Rights Now! koncertsorozat budapesti állomásán fellépett Springsteen, Sting és Peter Gabriel, akikről akkor már én is tudtam, hogy kik - ezért is voltam ott. Téged még nem ismertelek, pedig az In Your Eyes-ban Gabriel lemezén hallatszik a hangod – én ezt akkor még nem kötöttem össze. Egy ilyen fesztivál-jellegű esemény azonban mindig lehetőséget ad arra, hogy felfedezzünk új zenészeket is. Hát így jártam én veled és Tracy Chapmannel.
Amikor kiléptél a színpadra a zenekaroddal ('88-ban), azt gondoltam, milyen helyes fiú, nagyon tetszett a színes ruha, amiben megjelentél. Aztán amikor elkezdődött a zene, egyszerűen tátva maradt a szám. Amikor szenegáli nyelven (a pontos nyelvjárást nem ismerem) elkezdtél énekelni, a hangod betöltötte a Népstadiont, de szerintem még Budán is hallatszott. Nagyon élveztem az egészet, előtte sosem hallottam ilyen zenét. Most már azt is tudom, hogy neve is van: mbalax, amely "a hagyományos volof formákat ötvözi kubai és más latin-amerikai dallamokkal, sőt akár jazzel, hiphoppal és soullal is. Ezt a szenegáli tánczenét ő maga fejlesztette tökélyre, és rajta keresztül lett a popzene része."
Persze megjelent Paul Simonnál és Peter Gabrielnél és Stingnél is hasonló, de ilyen autentikus előadásban nem ért el engem akkor - ismétlem, 1988-ban vagyunk, vidéken még semmi MTV (MusicTelevision), rádióban ilyen zenét nem játszottak. Ennek ellenére mellettem tolakodott egyre előrébb egy 4-5 fős társaság, akik kifejezetten miattad és a zenéd miatt jöttek a Népstadionba (onnan tudom, hogy amint lementél a színpadról, már mentek is kifele, amikor kérdezték őket, hova mennek, azt válaszolták, hogy ők csak miattad jöttek).
Mélyen belémégett az a kb. 30 perc, a szenegáli hangulat, és a nemzeti színekben táncoló lány és a mindent átható hangod.
Legközelebb akkor hallottam rólad, amikor Neneh Cherryvel elénekelted a Seven Seconds című dalt, amit mindenki ismer, rongyosra játszotta annak idején (1994.) minden csatorna. Ha a nevedet említem, ha máshonnan nem, ennek a számnak a felidézése után mindenki tudja, hogy te vagy az.
És aztán elérkezett november 8., kedd este.
Nagyon örültem, hogy önálló produkcióval érkezel Budapestre, annak is, hogy a Művészetek Palotájának Bartók Béla Hangversenytermébe, hiszen ott híresen jó az akusztika, még az oldalerkélyen is, ahol én ültem. Boldog voltam, amikor az ested "porondmestere" (egyben egyik ütőse) az elején azt mondta, hogy aki akar, táncoljon, aki akar, énekeljen, hiszen Szenegálban és egész Afrikában az emberek akkor is táncolnak, ha szomorúbb a dal. Így aztán, amikor megszólalt a Shaking the Tree, annyira fellelkesültem, hogy fel is álltam a székemről.
Sajnos azonban a jelenlévő – telefonozást figyelni próbáló – teremőr valószínűleg lemaradt a kezdésnél elhangzott buzdításról: többször is odajött, hogy - udvariasan - megkérjen, hogy foglaljak helyet. Próbáltam felvilágosítani arról, hogy ez volt a kérés, de olyanokra hivatkozott, hogy én vagyok az egyetlen, aki táncol - bár lent már volt egy kollegina, aki a széke előtt ropta. "Valakinek el kell kezdenie" - győzködtem, és megkértem, hogy lehetőség szerint hagyjon szórakozni. (Újabban ez szokás az ülős koncerteken - már az is furcsa, hogy egyes helyeken nem én dönthetem el, hogy ülök vagy állok, hanem például az Aréna küzdőterét telerakják székekkel... Majd amikor a művész a színpadról mindenkit táncolásra buzdít és a közönség így is tesz, akkor jön a security, erőszakkal le akar ültetni, és ezzel nem hagyja az embereket - természetesen megfelelő keretek közt - bulizni.)
De én ettől fogva bizony már nem is ültem le – de aztán már nemcsak én táncoltam, hanem jóformán mindenki fent és lent egyaránt.
Kedves Youssou!
Egy olyan viszontlátásnak, ami több évtized elteltével következik be, pontosan ilyennek kell lennie: együtt sírunk, együtt nevetünk a zenészekkel (amikor az összes hangszeres, vokalista, táncos egyszerre jelen volt, tizenhárman is voltak a színpadon), és közben mindannyian táncolunk és együtt kiabáljuk: Szenegál; Afrika; Souma Yergon, Sou Nou Yergon. We are shakin' the tree; Seven Seconds away...; Happy!
Köszönöm, hogy eljöttél, kizökkentettél a napi drillből. Minimum havonta egyszer receptre íratnálak fel téged magamnak, magunknak!
Várunk vissza!
Szeretettel,
egy rajongód.
Joussou N'Dour, Müpa, levél
Szólj hozzá!