Olyan még nem fordult elő velem, hogy egy OM koncertről szomorúan távozzak! Köszönhető ez a dalaikon túl annak a családias hangulatnak, ami a koncertjeiken körbeveszi a rajongókat, illetve annak az őrületnek, amit Kirchknopf Gergő (ének) a színpadon művel. A hangja könnyedén felismerhető és kellemesen karcos, az a mozgáskultúra pedig, amit a bulikon képvisel, mára már védjegyévé vált. Ehhez társul még a két mókamester, Csík Andor (trombia) és Mórocz András (trombita), a gitárvirtuóz Mike Gotthárd (gitár), a basszusmester Szalai Márton (basszusgitár), a billentyűket uraló Müller Péter (billentyűs hangszerek), a háttérben megbúvó Mersics György (dob), és a latinos hangzáshoz elengedhetetlen alapot szolgáltató Tompa Krisztián (ütőhangszerek).
Az est folyamán a legnagyobb slágerek mellett olyan dalok is helyet kaptak, amelyeket ritkábban hallani koncerteken, mint pl. a La Familia de Machos. (Köszönhetően a lelkes közönségnek, akik többször is visszarángatták a fiúkat a színpadra.) Persze, a már jól ismert dallamok is jöttek szépen sorban, Online a világ, El Mundo Fantástico, Képzeld el másképp, Savaria Kingston Town, Pancho, Jerusalem és a már-már bulihimnusszá vált Jó nekem. Utóbbit a koncerteken gyakorlatilag már a közönség szokta énekelni Gergő vezénylésével, ami remek alkalom arra, hogy mindenki kiüvöltse magából a szürke hétköznapok során felgyülemlett feszültséget. A zenekar tagjai egyébként is rendkívül közvetlenek a rajongókkal, ennek kitűnő példája, hogy Gergőtesti épségét kockáztatva rohant az őrjöngő tömeg közepébe, hogy együtt dalolhassanak egy szám erejéig.
A hab a tortán Gergő vetkőzős jelenete volt, ami a színpad közvetlen közelében bulizó hölgyeket kellőképpen lázba hozta. No de nem kell semmi rosszra gondolni, intim testrészek mutogatásáról szó sincs! Csupán arról volt szó, hogy a tombolás során kimelegedett frontember megszabadult a felső testét még tovább forrósító pólójától, és erre biztatta a hölgy rajongókat is. Nem vagyok egy magamutogatós típus, de ezen az ajánlaton még én is elgondolkodtam, mert a buli kezdete után kb. egy órával már egy össznépi szaunában éreztem magam. Arról már nem is beszélve, hogy az őrült tombolás közben időnként félve pillantottam a mennyezetre, ahol a vastagnak tűnő átlátszó burkolaton a kellemesen hullámzó víztömeg látványa ilyen helyzetben inkább aggodalomra ad okot, mintsem megnyugvásra. De bízom az épületet megálmodó szakemberek tehetségében, így jómagam is együtt ugrándoztam a körülöttem tombolók népes táborával.
A végére azért a közönségen látszott némi fáradtság, mindemellett a banda nem távozott csalódottan sőt. Zárásként mindenkit meghívtak az idén harmadik alkalommal megrendezendő Szombathelyi Illegál Fesztiválra, ahol természetesen az ötletgazda sem hiányozhat, de emellett több hasonló stílussal megáldott csapat is tiszteletét teszi. Bulira fel, fiatalok!
Szólj hozzá!