Épphogy bejutottam a küzdőtérre, mikor már kezdett is a Simple Plan. Úgy gondoltam, fél órával a kezdés előtt még időben leszek, de nem tudtam, hogy nem teljes arénás koncert lesz, emiatt pedig csak az egyik oldalon volt beengedés. A székeket felhajtották a fal mentén és lezártak egy viszonylag nagy részt (talán az aréna felét?), így a közönség sokkal jobban mutatott, mintha a teljes területen “lézengett” volna ennyi ember. Így játszott többek között 2010-ben a Placebo, 2018-ban James Blunt – bár mivel akkor voltak ülőhelyek, kicsit nagyobb tér maradt meg a koncerthez –, vagy 2019-ben Mike Shinoda is. (A ruhatárhoz kb 100 ember állt sorba, szóval arról lemondtam és inkább bementem a koncertre.)
Pierre Bouvier, az énekes magyarul köszöntötte a tömeget, és a koncert során sokszor elhangzott a Budapest, a köszönöm és a köszi is – tökéletes kiejtéssel. Rendkívül közvetlen volt, ez meg is teremtette az alaphangulatot. Bevallom, a két fellépő közül nekem a Simple Plan áll közelebb a szívemhez, nekem ők voltak a “főfellépők” (a valóságban a Sum 41 volt a nagy durranás, majdnem dupla annyi dalt játszottak, mint a SP). A New York-i bújócska című Olsen-ikres-romantikus vígjátékban ismertem meg őket, ahol önmagukat játszották, és egy klipforgatásukon vettek részt a főhősök. A “Vacation”-t emiatt agyonhallgattam (ezt sajnos nem játszották most élőben), és elég hamar elkezdtem felfedezni a többi számukat is. Onnantól kezdve valamelyest követtem az új albumaikat (néhány évvel ezelőttig). Valahogy nem ragadtak meg olyan “mélységekben” ebből a műfajból számomra, mint a Green Day, vagy a blink-182, akik az énekes elmondása alapján (az Offspring-gel kiegészülve) a legnagyobb hatással voltak a zenekarra, őket hallgatva jöttek rá, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel, és hogy valójában hova tartoznak (így vezette fel a Where I Belong/ Ahová tartozom” című dalukat, kijelentve, hogy “ide”, tehát a színpadra).
Hatodik stúdióalbumuk idén jelent meg néhány hónapja, erről viszont csak az Iconic-ot játszották el, a többi dal inkább egy greatest hits koncert hatását keltette, aminek én örültem, de kicsit meglepett, azt vártam, hogy inkább az új lemezt fogják promózni. Így viszont mennyország volt ez a 11 dal annak, aki – mint én –, inkább a régi években volt nagy rajongójuk. Elhangzott a Summer Paradise, a Your Love Is A Lie, az I’m Just A Kid, a Welcome To My Life, zárásként pedig a Perfect. (Vártam volna még a Ruin My Life-ot, ha már a Sum 41 énekesével közösen írták és adják elő, de ez a dal kimaradt).
A koncert végén még tartogattak egy meglepetést azoknak, akik kiemelt állójeggyel legelöl buliztak: Chuck (a dobos) beugrott a tömegbe crowdsurfölni egyet. Előtte elmondta, hogy a helyszín közölte, még mindig tart a járvány, úgyhogy ne tegye, de ő ezt márpedig nagyon szeretné, mindenki mást meg így járt. “Cserébe” beöltözött egy fehér overálba, hogy ne érintkezzen konkrétan senkivel, és felvett egy katonai maszkot is, szóval mondhatjuk, hogy megtett mindent, hogy biztonságos legyen (tegyük hozzá, hogy több ezer ember együtt bulizott zárt térben az együttessel maszk nélkül, tehát valószínű nem ezen múlt).
Pierre hangja szuperjól szólt, a hangosítással sem volt semmi gond, én legalábbis rettentően élveztem az egész koncertet ebből a szempontból (és minden más szempontból is). A setlistnek és a zenekar aktív színpadi jelenlétének köszönhetően rendkívül élvezetes volt a koncert, úgyhogy szerintem a rajongók elégedetten távoztak.
Persze a Sum 41 után, merthogy az ő koncertkezdésükre lett ám igazán nagy a tömeg.
A Sum 41 a kétezres évek egyik legmeghatározóbb skate/pop zenekara volt, és ügyesen lovagolták meg ezt a hullámot, nem engedték, hogy egy elfeledett nosztalgiazenekar legyenek. Folyamatos turnézással és néhány évente új albumokkal tartották fenn az érdeklődést. Persze nem kevesen morzsolódtak le azok közül, akik tiniként a Does This Look Infected? vagy a 2001-es debütáló album, az All Killer No Filler dalaira nőttek fel, de persze az évek során új rajongókat is szereztek, hiszen változott a hangzás is, 21 év alatt pedig cserélődik a közönség egy része, ez természetes.
Aki azt gondolja, nem ismeri a Sum 41-t, valószínű neki is tudnánk mutatni olyan dalt, aminek hallatán a homlokára csapna “HÁT PERSZE!” felkiáltással. Szinte lehetetlen volt kikerülni, rádióból, tévéből is ők szóltak (pl. Amerikai Pite).
A mostani turné az első két albumot ünnepli, illetve ezek évfordulóját, így vegyes volt a felhozatal. Játszottak újabb dalokat is, de olyanokat is, amiket jó pár éve már nem adnak elő élőben. Sokszor az is meg tudta mondani legalább az adott szám évtizedét, aki nem ismerte, csak a stílusból következtetett (a 2000-es évekbeli albumokon inkább a pörgősebb, poposabb skate-punk hangzás volt túlsúlyban, lásd Motivation, In Too Deep, Fatlip), a későbbi lemezeken viszont bőven találhatunk keményebb, rockosabb hangzású dalokat is. A színpad díszlete is inkább ezt a vonalat képviselte egy óriási ördögfejjel (kicsit viccesnek hatott, a “komolyabb” díszlet előtt legalábbis volt kontraszt bőven a konfettikkel és lufikkal.)
A hangerőt a Simple Plan-hez képest jóval feljebb tekerték. Nekem már kicsit sok volt (speckó füldugóval is), de a közönség teljesen megvadult, még leghátul is, ahol én álltam, óriási volt a buli – és nem csak a nagy slágereknél. A dalok nagy részét elejétől a végéig üvöltötte a tömeg.
Én 11 éve láttam őket először és utoljára a VOLT fesztiválon. Akkor szerintem csak a Motivation-t ismertem tőlük, most azért élvezhetőbb volt a koncert számomra, mint akkor. Tény, hogy látszik már rajtuk, hogy nem 20 évesek, de nem annyira, hogy lelassult, élvezhetetlen koncertet adjanak. Kimondottan pörögtek a színpadon, és sokat kommunikáltak a közönséggel, akik miatt persze a vasárnapi volt a karrierjük egyik legjobb koncertje (szokásos szöveg, de persze nagyon értékelte a budapesti közönség).
Mindent összevetve mindkét zenekar beleadott apait-anyait, és nem vették félvállról a bulit, csak mert már sokadjára jártak nálunk. Sokan látták őket most először, és szerintem nagyon erős “első benyomást” tettek a srácok.
Mindkét bandát várjuk vissza szeretettel!
Sum 41, Simple Plan, Aréna
Szólj hozzá!