Robbant a bomba - The Carbonfools beszámoló a hajóról

Aki még nem járt volna az A38 hajón, az még nem érezhette, milyen is egy acélszerkezet gyomrában hajnalig ropni a táncot úgy, hogy közben a talpad alatt érzed a monstrum minden egyes rezdülését. A helyszín már maga egy élmény, így az esti siker félig garantált volt. Előzenekarként a Colorstar hozta lázba a közönséget, ami az elején még úgy tűnt, reménytelen vállalkozás lesz, mert az előzetesen beharangozott telt ház ellenére lassan csordogáltak az emberek, de köszönhetően a bulizni vágyó fiatalok egyre bővülő létszámának, a végére már egész jó hangulat kerekedett. Mire a Colorstar végzett, már tömve volt a táncparkett, és egy viszonylag rövid átállás után (állítólag, ez előző nap negyven percre rúgott), ám egy kissé hosszúnak tűnő intro után szép sorjában masíroztak be a színpadon megszokott helyükre a srácok. A jó hangulat megalapozása érdekében mi mással kezdődhetett volna a buli, mint az új lemez egyik slágervárományos dala, a Birthday akkordjaival. Bár némi fáradtság látszott a fiúk arcán, a közönség lelkesedése jó hatással volt a bandára. Ennek köszönhetően egyre inkább érződött az összhang a két tábor között, és végre Balázs is felszabadultan járhatta "esőtáncát", körbejárva azon csekély felületét a színpadnak, amit nem foglalt el hangszer- vagy kábelrengeteg. Az est fénypontja és egyben meglepetése Milán szólója volt, amelyben ezúttal nem a gitáré volt a főszerep, sokkal inkább saját gyönyörű énekhangjáé! Nem mellesleg, ha már Milánnál tartunk, az ő ötlete alapján született a lassúzós dalocska, amely nálam első hallásra szerelem-kategória! Természetesen, a már örökzöldnek számító Sunset, Hideway, Clublights vagy a szokásos menetrend szerint utolsónak hagyott Pony sem maradhatott ki a repertoárból, aminek a rajongók szemmel láthatóan és füllel hallhatóan rettentően örültek! Nem egyszer próbálták megénekeltetni a nagyérdeműt, és amennyire én érzékeltem, komolyabb ellenállásba nem ütköztek a fiúk. A koncert vége felé teljes volt az ellazulás, mind a színpadon, mind a bulizók közt. Ennek egyértelmű jeleként a banda tagjai gyakorlatilag egymást cukkolták, beszólogattak, doboltak, és valami táncnak nemigen nevezhető, de annál szórakoztatóbb mozdulatsorral igyekeztek levezetni a bemutató előkészületei során felhalmozódott feszültséget. A meghajlással egybekötött vastaps után azért Balázs még odadobott egy „sokkal jobb közönség voltatok, mint a tegnapiak” koloncot a még mindig bulira éhes rajongóknak, amitől a fiúk aznap végképp a mennybe mentek! Én kérek elnézést azoktól, akik az első napra jutottak be, mivel nem voltam jelen, nem tudhatom milyen volt a fogadtatás, de azt bizton állíthatom, hogy péntek éjszaka szétesett a hajó a fergeteges hangulatnak köszönhetően! A fiúk pedig most útra kelnek, és a Compact Disco legénységével együtt beveszik az ország minden nagyobb városát. Tessék figyelni a különböző információs csatornákat, mert gyanítom, hogy a jegyek másodpercek alatt gazdára találnak majd…

Képek még itt!