Simply great: Mick Hucknall az Arénában

2013. március 28.  ·   Koncertbeszámoló   ·  mmi

Ritkán van az, hogy amit a koncertajánlóban írnak, az ténylegesen fedi aztán a valóságot, mert valljuk be, ezek inkább marketingdumák. A Simply Red egykori alapító-frontember-énekesének budapesti koncertje viszont tökéletesen hozta a beharangozók nagy szavait.

Simply great: Mick Hucknall az Arénában

Különleges atmoszférájú koncertre számíthat a közönség” – írtuk például mi, s gyanítom, néhány felsőfokot idéző jelzőt már lenyisszantottunk a készen kapott mondatról. Akár maradhattak is volna, mert ez tényleg egy különlegesen jó koncert volt, még akkor is, ha nekem a térdemmel kellett kitámasztanom az 5 székből álló sort, mert egyszerűen el volt törve, és ha nem vigyázok, az előttem ülő nyakába borulok rendre. Egyszer majdnem meg is történt, amikor a mögöttem ülő, magát nonstop fényező pasi azt mondta a csajának, hogy ki a fene az a Simply Red, legközelebb majd szól _nekik_, hogy valami rendes bulira adjanak jegyet. Ekkor kissé elernyedtek az izmaim a csodálkozástól, és legott zuhantam is előre. Nem tudom, írtam-e koncertről rosszat, és azért kaptam, én, egyedül, a szamárpadot, vagy a létesítmény nem vesz tudomást az amortizációról, mindegy is. Az első kapóra jövő sötét alatt átültem egy másik széksorba.

Bevallom, nem voltam sem Simply Red, sem Mick Hucknall-rajongó, az előző formáció számait ismertem, a refrén mindegyiknél ment most is, de nem álltam volna, mondjuk egy éjszakát, sorba a koncertjegyért. Most már simán. A pasi remek zenész, énekes, előadó, nyitott mind zenében, mind a személyiségében – ezért is lehetett az, hogy az üldögélésre kényszerített közönség a vége felé már a színpad tövében csápolt, és boldogan nyújtogatták a kezüket felfele, hátha összejön egy pacsi.

Az van, hogy Mick Hucknall bulija úgynevezett „színházi-ülős” koncertként volt hirdetve, mer’hogy az is volt, csak nem értem, miért. Attól, hogy nem zúznak ezerrel a színpadon, még jön a ritmus és a dallam, s nincs az a zeneszerető néző, aki ne ugrana fel már az első szám után. De itt csak rendes és fegyelmezett rajongók voltak, szépen ültek. Miközben az énekes ugyanazt hozta a színpadon, amit a nemülős koncerteken szokás… Szóval, valahol szívás volt ez a népnek, és többen nehezményezték, hogy még a szokásos ráadásszámok alatt sem engedte le a zord biztonsági őr a tribünről táncolni egy kicsit az arra vágyókat. Én megértem, hogy a Glasgow Royal Concert Hallban vagy más efféle helyeken nem az átszellemült ugrálás dívik, de az Aréna jóindulattal sem tartozik ezen koncerttermek közé. Ha nincs ez a fegyelmezés-para, sztem még fergetegesebb buli lett volna, mert tudjuk, hogy ehhez nem csak az előadó, de a közönség is szükségeltetik.

A koncert gerincét az új album, az American Soul alkotta, és ahogy a neve is mutatja, szólt a soul, búgott a blues, ami már csak azért is különleges élmény, mert Hucknallnek nem az a jellegzetesen soulos-bluesos hangja van. A görögök jutottak eszembe, akik fahéjat tesznek a darált húsba, ami elsőre nagyon hülyén hangzik, de ahelyett, hogy a fűszer teljesen átvariálná az eredeti hús izét, inkább csak meglágyítja és zamatosabbá teszi azt. A vöröshajú volt a mi fahéjunk, és kajáltuk a műsorát.

Röpködtek a nevek: Beatles, Animals, Ray Charles, Etta James, és lehetett érezni, hogy nem arról van szó, hogy a saját hitelét kívánja velül alátámasztani, hanem igenis köze van hozzájuk: némelyikhez személyesen, másokhoz pedig a zenéjüklön keresztül. A zenekar pedig tökéletes rutinnal tudta, mikor kell hátra húzódni és hagyni érvényesülni az énekest, ugyanakkor megismerhettük őket egyenként is, legalábbis, ami a zenei tudásukat illeti, mert ez a műfaj bőven ad lehetőséget a szólókra. Kissé nehezményezem, hogy egyetlen sajtóanyagban, de még a hivatalos honlapon sem tesznek említést róluk név szerint, de majd egy szemfüles google-rider rábukkan a listára. A Jack Sparrow-kinézetű gitárost például olykor észre sem lehetett venni, aztán hirtelen ott tépte a hangszert a színpad közepén, uralkodva a látványon.

Apropó: ami a színpadképet illeti – nálam különdíjat kapott. Valószínűleg, a világ egyik legegyszerűbb terve volt, de tökéletesen működött: más-más megvilágításban más-más háttér volt látható, néha fejgépeket, máskor például kínai kívánságlámpásokat idézett meg, attól függően, ahogy a zene hangulata éppen megkívánta. Onnan lehetett tudni, hogy egy lenyűgöző változat van éppen soron, hogy több száz fényképezős telefon emelkedett a magasba. Egyébként a szektorunkban még ez is tilos volt, míg alant boldog-boldogtalan fotózott, a mi kirendelt védőnk igen komolyan vette a fotózási tilalmat.

Mindent egybevetve, a zene ünnepe volt ez az este a Kavicsban, és mindenki hozzá tette azt, amije volt: kellemesen borzongató élmény volt például hallgatni (és közreműködni), amikor Mick Hucknall a közönséget kérte fel a vokálozásra az „If You Don't Know Me By Now” című, immáron örökzöld számhoz. Igazán persze a nagy Simply Red slágerek tüzelték fel a népet, de a lelkesedés szépen átterjedt a szólóalbumok nem annyira ismerős dalaira is. Profi zenészek, tökéletes hangosítás, maradandó élmény. Remélem, az emberkedős pasinak is, mert mi, akik nem azért mentünk a koncertre, hogy ott legyünk, még utána, a lerobbant villamoson is dúdolgattunk – immáron békésen álldogálva.


Képtár

  • Simply great: Mick Hucknall az Arénában kép 11456
  • Simply great: Mick Hucknall az Arénában kép 11457
  • Simply great: Mick Hucknall az Arénában kép 11460
  • Simply great: Mick Hucknall az Arénában kép 11462
 

 

Szólj hozzá!


Az időjárás tönkretette 12 ezer ember szórakozását – elmaradt a Backstreet Boys koncertje

Az időjárás tönkretette 12 ezer ember...

Óriási vihar tombolt, az egyik beengedő kapu a rajongókra is dőlt a népszerű zenekar oklahomai koncertje előtt – írja a CNN értesüléseire...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Benéztünk a Zártosztályra

Igaz, ez a koncert még a Sziget előtt volt, tehát bizony kissé megkésett ez a beszámoló (fesztiválok országszerte, meg még munka is, nehéz ügy ez, de hát szegény ember akkor ír, amikor ideje van, azt, hogy lusta disznó is vagyok mellesleg, most ne feszegessük), de hát talán jobb későn, mint soha.

Könnyeket csal az ember szemébe a tegnap meggyilkolt énekesnő hangja

Megölték a Britain’s Got Talent énekesnőjét. Simone Kerrt Londonban szúrták halálra tegnap – írja az NLC.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek