Hangulatfokozóként ezúttal a Colorstar kapott lehetőséget, és bár a 19 órás kezdéskor még csak lézengtek az emberek, a koncert vége felé már egész szépen beindult a dolog. Megjegyzem, azt vettem észre mostanában, hogy egyre későbbre tolódik a bulizni vágyók kiszemelt célpontra történő megérkezése, vagyis ha egy zenekar komoly tömeg előtt szeretne bemutatkozni, este 21 óra előtt nem érdemes belecsapni a húrokba. Így történhetett, hogy az amúgy jobb sorsra érdemes Colorstar is kénytelen volt beérni azzal a pár emberrel, akik hajlandók voltak a papírforma szerint kilátogatni a Parkba. Egyébként a The Carbonfools-koncert kezdetén se volt még telt ház, csodálkoztam is mi történhetett, és már épp azon gondolkodtam, milyen buli lehet a Duna túloldalán, ami elvonja a közönség figyelmét...
Tulajdonképpen a Carbonról annyi mindent írtunk már, hogy sok újdonságot nem tudnék felhozni. A zenét változatlanul imádjuk, Balázst változatlanul imádják, és ez alkalommal szerencsére a technika ördöge se viccelte meg a csapatot. Ami viszont óriási meglepetésként ért mindenkit, az a frontember apukájának megjelenése a színpadon. Fehér András a maga egyszerűségével sétált be a színpadra a Sunset című szám alatt, és énekelte el élőben azt a rövid részt, amit eddig igazából csak „magnóról” hallhattunk tőle. Mennyivel érzékletesebb volt ilyen formában átélni!
Kezdetben még a fotósárokban próbáltam néhány képet készíteni, de a koncert felétől már a közönség soraiban ugráltam, mivel máshogy nem bírtam volna végignézni.
Ígéretes kezdés a zenekar részéről, remélem a fesztiválokon is hasonlóan jó hangulatú bulikon tombolhatunk!
Szólj hozzá!