Próbálom védeni az igazolatlanul távolmaradókat, a budapesti eseménydömpingben néha felelőtlenül igazoljuk vissza a megjelenésünket mindenféle rendezvényre, pedig nem lehet mindenhol ott lenni. A srácok azért várnak még egy kicsit, aztán bő másfél órás késéssel elkezdődik a koncert, és tessék, közben mégis megtelik a Hunnia.
A Vasárnapi Gyerekek koncertjein évek óta elhangzik jó néhány olyan dal, amelyek nagyjából egyidősek a bemutatkozó lemezzel, vagy talán idősebbek is nála, és persze folyamatosan születnek újak is. Ezek a dalok most végre rögzítésre kerültek, bár a felvételek utómunkái még hátravannak. Darvas Bence szerint júniusban jelenik meg az új album. Éppen ideje, mert a Vadul szelídülünk vagy az úgynevezett Közlekedj okosan blokk dalai, a Macskaszem és a Ne lépj le nem hiányozhatnak a Vasárnapi Gyerekek koncertjeiről.
Viszont ezúttal a zenekar négy állandó tagja, a már említett frontember, Darvas Bence, a szólógitáros Czitrom Ádám, a basszusgitáros Horváth Gábor és a dobos Dudás Zsombor közül utóbbi hiányzott. A helyére Porteleki Áron ugrott be, kiváló jazzmuzsikus, több jazz- és népzenei formáció tagja. Az elején azért egy kicsit furcsa volt, hogy ezúttal nem jön a megszokott vokál a dobok mögül, aztán néhány dal után ezt is meg lehetett szokni, a helyettesre nem lehetett panasz.
A Vasárnapi Gyerekek a legritkább esetben játszanak vasárnap (persze volt már ilyenre is példa), viszont nagyon jó kis hangulatos koncerteket adnak csütörtöki és pénteki estéken, rendszerint belvárosi klubokban. Így volt ez most is, a srácokat és a közönséget is elkapta a „szükségszerű szenvedély”. A nyolcvanas évek underground zenekarainak világát felidéző, de az alternatív rockzenét sok minden más stílussal vegyítő zenekar számait elsőre talán nehéz befogadni, legalábbis hallottam ilyen véleményeket ismerősi körből, de akik eljönnek egy koncertre, azok általában jól érzik magukat, és így volt ez a Hunniában is. Nekem pedig személy szerint ez már a sokadik alkalom volt.
A nehéz befogadhatóság talán a néhol előbukkanó depresszív belvárosi hangulatból eredhet, vagy a dalok végtelenszer elismételt refrénjeiből. Milliószor elhangzik, hogy „bátran lehetsz hülye velem | bátran lehetek hülye veled”, „kosárfonásra nincs idő | a három boszorkány tincsibő’”, „Budapest egy test | Budapest egy testtartás”, vagy hogy „mit igyak máma, ki tudja | majd a kocsma megmondja”. De a legjobb példa talán a Hajnal című szám, egyetlen sorával, ami így értelemszerűen maga a refrén is egyben: „Tengerből ébred a fény”.
De hiába halljuk ezeket a sorokat végtelenül sokszor, az egysoros dalok, a minimál-refrének és az egyszerű rímek („beteg leszel | ha mind megeszel”, „most öltözöl | vagy üvöltözöl?”„nem csajozok | csak ricsajozok”) nagyon is jól működnek. A hosszabb-rövidebb altatásokat néhány perces zúzás követi, meg hihetetlen gitárszólók – csak bámulunk, hogy Czitrom Ádám miket művel a gitárral. Horváth Gábor és a koncertre ezúttal beugró Porteleki Áron remekül szolgáltatja a ritmust, Darvas Bence pedig szokás szerint megőrül a billentyűk mögött, elborultabb pillanataiban az égbe emelve hangszerét.
Bár azt veszem észre magamon, hogy egyre ritkábban hagyom ki a Vasárnapi Gyerekek koncertjeit, és ez már egy ideje így megy, tehát mondhatom, hogy elfogult vagyok, de ezzel együtt is úgy érzem, a zenekar fontos része a budapesti underground zenei életnek. Mindössze egyetlen lemezzel a háta mögött. Viszont a júniusra beígért és már félkész állapotban lévő második album valószínűleg újabb ékes bizonyítéka lesz annak, hogy nem csak az elfogultság beszél belőlem.
Szólj hozzá!