A koncert előtt néhány szerencsés, időben regisztráló (köztük mi is) részt vehetett egy pódiumbeszélgetésen, ahol Lábas Viki, Füstös Bálint, Törőcsik Kristóf, valamint az album zenei rendezője, Toldi Miklós mesélt az ötödik album születéséről. Megtudhattuk többek között néhány dal születésének történetét vagy a dalt ihlető hangulatot, a szövegek értelmezését azonban ránk, a közönségre bízta a zenekar. A beszélgetés még emberibbé tette az egyébként is érzelmes, melankólikus, már-már szomokás lemezt. A zenekarban mindenkinek jutott valamiféle fájdalom az album születése során, így nem csoda, ha olyan dalok születtek ezekből, mint a Szombat, az Ölelj át vagy épp az általam éppen rongyosra hallgatott Vihar.
A beszélgetés után nem sokkal már engedték is be a közönséget a koncertterembe, ahol rögtön tudtuk, hogy hamarosan valami nagyon különleges dolog veszi kezdetét. Az egyébként általában behúzott függönyök most mind eltűntek, így a koncertteremből körben láthattuk a Városliget hatalmas fáit. A koncert pedig alkonyatkor kezdődött, az új dalok pedig a korábbi lemezek dalai közé tökéletesen illesztve érkeztek.
A csavar azonban csak utána jött: zenekar a közönség soraiban kezdte a koncertet a Mantra című dallal, majd hatalmas ovációval kísérve futottak a színpadra. A korábbi dalok esetében a koncert tulajdonképpen hagyományosnak mondható volt: színes fények, jó hangulat, ugrabugra. Ám ahogy haladtunk az új album lassú dalai felé úgy nyert értelmet a városligeti fák látványa és a színpad fölötti mozgatható vászon.
A melankolikus hangulat mellé csupán egy-egy fehér vagy épp piros fény dukált, valamint sejtelmes vizuálok a mozgó vásznon. Az erősebb fények pedig megvilágították a kinti fákat, amelyek kissé szomorú, elveszett vagy éppen zord érzéseker kelthettek a közösségben. A már emlegetett Vihar című számnál kifejezetten erős volt a vetített borús és és a villámfény-szerűen megvilágított Városliget, de Füstös Bálint Fénytörés című instrumentális dala is különleges színt adott az estnek.
A hangzás albumminőségű volt, ami nem is csoda, hiszen a zenekar a lemez készítése során is igyekezett a lehető legtöbbet élőhangszeresen feljátszani. Az általam korábban hitt közönségkedvencek mellett azonban nagy sikert arattak a lassú, mélabús dalok is. Talán a fájdalomból nem csak a zenekarnak jutott, hanem a közönségnek is, a dalok pedig tökéletesen megfogalmazzák azokat a gondolatokat, amelyeket mindannyian érzünk. Talán ezért különleges a Margaret Island ötödik albuma, amelynek hangulatával valami új veszi kezdetét a zenekar és a közönség életében is.
A zenekar 10 éves szülinapi koncertje szeptember 12-én lesz a Budapest Parkban.
Margaret Island, lemezbemutató, Zene Háza
Szólj hozzá!