Az est nyitószáma Wolf Kati előadásában a Saving All My Love for You volt, mely kellőképpen megalapozta a hangulatot, és nem mellesleg gyönyörűen szólt. Majd a Voice műsorban is remekül helytálló Berkes Gabriella és az All At Once következett. Farkas Gábor Gabriel az Orfeum állandó fellépőjeként ezen az estén különösen nehéz feladat elé állította saját magát. Két olyan komoly énektudást igénylő dalt választott magának, amiket kevesen tudnak igazán jól előadni. A műsor első részében egy szál zongorával adta elő az 1986-ban slágerré vált Greatest Love of All című szerzeményt, ami megkérdőjelezhetetlenül szép teljesítmény volt, ezt a sikert viszont Oldroyd Barbara felülírta az 1988-as szöuli olimpia máig híres dalával (One Moment in Time), amitől gyakorlatilag felrobbant a pesti mulató. Ivan, aki mellesleg az est házigazdájának szerepében is tündökölt, szintén egy nyolcvanas éveket idéző slágerrel hódított (Didn't We Almost Have It All), majd Tóth Vera, a hang, és az ő személyes hitvallása következett, az I Believe In You And Me, ami a magyar mozikban a Kinek a papné címen futó romantikus vígjátékból lehet ismerős. Miután az érzelmes dalok hallatán felhasználtuk a táskánkban rejlő több tucat zsebkendőt , következhetett a bulizós rész, amit duett formában adagoltak nekünk - duplán. Az első páros, ahol Whiney magyar hangja Király Linda, míg George Michaelt ezúttal Király Viktor helyettesítette, az If I Told You That című szerzeménnyel sikeresen felrázta a közönséget. A kettes számú duett hölgy tagja ezúttal Wolf Kati, míg Kocsis Tibor Enrique Iglesias-ként funkcionálva esedezett, hogy ez a csók örökké tartson (Could I Have This Kiss Forever). Egy rövid, de szükséges levegőzős szünetet követően a színpadot ismét Oldroyd Barbara uralta, aki hosszasan beszélt Whitney munkásságához való viszonyáról, illetve a dalait átitató hit szeretetéről, megalapozva ezzel a soron következő gospelt, ami az I Love the Lord címet viseli, és szintén a Kinek a papné film betétdala. Még egy dal erejéig elidőztünka filmnél, Ivan a Who Would Imagine a King-et választotta másodjára. Berkes Gabriella viszont az egyik személyes kedvencemet (All The Man That I Need) énekelte érzelmekkel telve, amivel azonnal levett a lábamról. Gábriel másik nagy dobása a Dreamgirls című, Golden Globe-díjas musical leghíresebb betétdala, az And I am Telling You I'm Not Going volt, amiben óriásit énekelt, és ezt a közönség tapsorkánnal jutalmazta. Lukács Andrea, aki az est folyamán vokalistaként segítette a fellépő művészeket, egy dal erejéig főszereplővé vált, de azt kell mondanom, teljesen megérdemelten, hiszen a kettes számú kedvencem, a Run to You- t előadva bebizonyította, hogy a háttérben meghúzódó énekesek sem véletlenül kerültek a produkcióba. Király Viktor R'n'B előadása után Tóth Vera, és a nők himnuszaként is leírható I'm Every Woman ismerős dallamaira bulizhatott a nagyérdemű. Kocsis Tibor saját Orfeumi koncertjein is előszeretettel énekli Whitney dalait, így nem ért nagy meglepetés, mikor a Million Dollar Bill kezdőakkordjai megszólaltak. Amire viszont azt hiszem, mindenki nagyon várt, az Király Linda és az MTV Movie Award legjobb filmzene kategória nyertese, a világ szerelmeseinek randi dala, a gigasláger, az I Will Always Love You, háttérben Bársony Bálint tökéletes szaxofonszólójával. Ennél szebb befejezést nem is kívánhattunk volna, de hogy az est főszereplői is önfeledten ünnepelhessenek, ezért Ivan összehívta a társaságot egy össznépi dalolászásra. Ennek az lett a következménye, hogy a My Love Is Your Love spontán előadásához a nézőközönség is csatlakozott, és így egy valódi interaktív produkció született.
Igazán kellemes este volt, gyönyörű produkciókkal, és mindez a jótékonyság jegyében! Szeretlek, Orfeum!
Szólj hozzá!