Ha az ember meghallja a passió szót, valamiféle keresztény zene jut róla az eszébe. Azonban akik ellátogattak Tan Dun Buddha-passiójára a MÜPA-ba, azok valami egészen különleges élményt kaphattak. Tulajdonképpen egy oratóriumot hallhattunk ám a középpontban nem Jézus, hanem Buddha élete állt. Ennek megfelelően a kínai zeneszerző zenei megoldásai is más hangulatot adtak a műnek.
A Grammy- és Oscar-díjas zeneszerő a komponálást megelőzően hosszabb időt töltött a Mokao-barlangok (Ezer buddha-barlangok) elnevezésű, nyugat-kínai világörökségi helyszínen. A több száz templom és a meditációs céllal kialakított barlangrendszer a buddhista művészet ezer évet felölelő emlékeit őrzi.
A mű hangulatát erősen áthatotta a meditáció: csengők sokasága, számomra ismeretlen húros hangszerek, torok- és difónikus ének. Ezek a jegyek tették az oratórium hangzását kissé keletivé, misztikussá. Sőt, a víz hangját nem imitálták semmivel, hanem a zenészek valóban vizet csorgattak különböző tálakba a hanghatás eléréséhez. A kompozíció kínai és szanszkrit nyelvű szövegkönyvének közvetlen inspirációforrásává a fent említett barlangrendszer 158-as számú barlangjában található, több mint 15 méter hosszú fekvő Buddha-szobor környezetében látható falfestmények váltak, valamint azok az ősi írások és zenei lejegyzések, melyeket Tan Dun a helyszínen, a Dunhuang Barlangkönyvtárban tanulmányozott.
Az oratórium bemutatta Buddha életét, de minden tételre jutott egy-egy buddhista tanítás is: karma, üresség vagy éppen nirvana. Keleti tanok iránt érdeklődőként és mantrazene-kedvelőként a mű fénypontja számomra a Lótusz-szútra volt, melynek tanítása szinte szóról szóra elhangzott és amelyet a mantra többszöri kántálása követett.
Ha valaki nem csak a zenére figyelt, hanem értő szemmel olvasta a mű fordítását, az a zenei élményen kívül egy-egy bölcsességet is hazavihetett, még akkor is, ha addig semmi köze nem volt a buddhizmushoz.
Tan Dun, Müpa, Buddha
Szólj hozzá!