Az első önálló Nádas Barbi-koncertre leginkább udvariasságból mentem el. Azon az estén nagyon rendben, egyben volt minden. Le is írtam, mi és mennyire. Az udvarias figyelmem egy idő után őszinte érdeklődéssé, majd aktív jelenlétté vált. Nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy kapott egy finom jazzes beütést a muzsika, így nekem sokkal izgalmasabbá lett.
S akkor most itt van egy komplett zenei anyag.
Kerüljön hát a csizma az asztalra: olyat teszek amit tutira nem tettem eddig, és a későbbiekben sem nagyon fogok: nem részleteiben, hanem impresszív megközelítésben átfutok ennek a popalbumnak a dalain. Következzen hát a
LEMEZELEMZÉS KUTYAFUTTÁBAN, DE LÉNYEGI MEGLÁTÁSOKKAL
Szögezzük le: a Stay popalbum. Úgy mindennel együtt és minden ellenére. Nem tudom, Barbi örül-e majd a jelzőnek, de számomra kellemesen bensőséges összhatású a végeredmény: az általam már eddig is ismert verziók egymás mellé illesztve egységes hangszerelést kaptak. Egyetlen olyan kompozíció volt, ahol ez kicsit megakasztott, mert az eredeti (hm, mi az, hogy eredeti?) verziójában, amelyhez egy igazán remek klip is készült, nekem a maga dinamikájával az jobban tetszett. Ami azért furcsa, mert sokkal poposabb mint a Stay-verzója. Erről van szó:
A cédé anyagát itt meghallgathatod. Miközben olvasod ezt a bejegyzést, esetleg előtte vagy utána – saját döntés.
Belekezdve a lemezbe a másfeledik számnál (az első csak egy szösszenetnyi intro), melynek Lawyer of the Earth címe, eltátottam a számat. A dalt hallottam már. De a szájtátás most mégis vagy éppen ezért előjött. Két okból: egyfelől Barbi muzsikái alatt fúvósokat még nem hallottam, de el kell mondanom, hogy piszok jól áll neki! De úgy igazán jól. Izgalmassá, lüktetőbbé és élőbbé lett tőle a dal minden pillanata. S valami, ami talán még ennél is kellemesebb meglepetés volt: Barbi kiengedi a hangját, de nem csak úgy átabotában, hanem Isten igazából. Ezt már nagyon vártam tőle. Ha jelent valamit, saját jogán most kétszer raktam vissza a dal elejére a lejátszót. Ismét mondom: olyan nem nagyon van, hogy magamtól, magamnak popmuzsikát tegyek a lejátszóba. Gyöngyszem ez a nóta!
Stay, a címadó kompozíció. A helyzet az, hogy fel nem idézem már magamban, milyen verzióját hallottam már ennek a dalnak... Így a belső hallásom szerint sincsen összehasonlítási alapom. De nem emlékszem, hogy abban lett volna rap-betét. Ebben viszont biztosan van. Na, amit végképp nem bírok, az a rap. Ebben a dalban viszont... ki sem merem mondani... Nincs benne semmi különös, csak egyszerűen jól illik oda, ahol van.
A Stay friss, meleg videóklipje, augusztus 29-én került a nyilvánosság elé.
We Don't Stop. Ez volt az a darab, ami megtestesítési számomra mindazt, ami miatt úgy általában nem szeretem a popzenét. A diszkós géptaps, tucc-pá-tucc-pá-ütem... Egyszerűen nem és nem. Valahogy nem illik az előzőek és a következők minőségének a sorába.
24 Hours Love. Hm. Vajon mire gondolt Barbi a címmel..? Egy huszonnégy óráig tartó kapcsolatra vagy egy ennyi ideig tartó ölelkezésre? Az utóbbi közelebb áll hozzám... A dalszöveg egésze majd megadja a megoldást! A zene alapja reggae, amihez nagyon jól illik Barbi helyileg alkalmazott, nyűgös affektálása. Kellemes lüktetgetés.
For You. Két dolog dobja fel a kompozíciót, jó ötlet mindkettő: egyfelől a szaxofont imitáló, visszatérő dallamú szinti hang (remélem nem tévedek óriásit: nem annyira recsegős, hogy szaxi legyen), illetve a dallam alatti, szintén visszatérő, szöveg nélküli énekhang.
Hey Granny. Nos ez volt az a pont a lemez hallgatása közben, amikor feltartottam a kezeimet és megadtam amgamat. A körbeforgó billentyűdallam andalít, de nem untat. Barbi hangja viszont olyan mélyen fog meg, hogy ha nem lenne félreérthető, és nem lenne egészen más a mi felületes, bár szimpátián alapuló kapcsolatunk, azt mondanám, hogy az valami akusztikus, alsó madárfogás. Olyan gyönyörű, tiszta, erős hangon énekli azt a gyönyörű dallamot, hogy nem győztem a hallottakat azonnal a kedvenceim közé gyömöszölni. Én... egy popnótát...
Never Too Late To Love. Ez nekem határeset. Kicsit latinos beütéssel egy középtónusú énekkel, hallgatható zene, amire mozdul a lábad, de nem feltétlenül jegyzed meg, amit hallottál. De semmiképpen sem zavar.
Soar. Hangulata van. Ez sem volt ismeretlen, e dal promóciójának a koncertjén voltunk az Analog Music Cafeban úgy egy éve. Akkor sem gyakorolt rám különösebben mély benyomást, most sem tette, de mindennel együtt nagyon kellemes, olyan kis naplementés, legalább egyszer újrakezdendő nyugisság, amilyen tavaly a dalpremier szórólapja volt.
S a dolgok legvégére kapunk még két remixet a Soarból. Az egyik a Tom Martin Remix, a másik a Future Focus Remix zárójeles címet kapta. A Tom Martin pattog, táncolni hív, Engem? Nem fog sikerülni neki! A Future kezdő basszusa a U2 With or Without You-ját idézi, de aztán kiderül, csak felületi volt az áthallás. Olyan ez a dal, hogy valami gubancos szerelemről szóló film happy endjére kívánkozik.
Összhatás? Számomra Nádas Barbi leginkább a Lawyer of the Earth és a Hey Granny. Egyfelől ezek nem csupán nagyon kellemes muzsikák, hanem izgalmas a hangszerelésük is, illetve Barbi ezekben énekli a legnagyobbakat. Ha ilyen lenne az egész album, teljesen meghajolva maradnék, abban az állapotban, ahogy e két dal hallatán kerültem. De ez persze csak az én progrockhoz szokott fülem véleménye. Ami nem a Végső Kimondott Szó, hanem egyéni szocvélemény.
Viszont enyiből is kiderül, hogy egyáltalán nem zárkóztam el ettől a muzsikától. Ami viszont egyáltalán nem kis dolog.
>>>
INTERJÚ KUTYAFUTTÁBAN, DE ÉRDEMI INFÓKKAL
Hány év munka van az első nagylemezed mögött?
Hat éve döntöttem el, hogy szeretnék egy kis lemezt, aztán nagy lett belőle. El sem tudom mondani, honnan indultam és mekkora utat jártam be ezalatt ez idő alatt. Magyarul nyilván egyszerűbb lett volna dolgozni, egyébként is adtam ki közben egy-két magyar dalt, de én angolul szerettem volna, nemzetközi piacra kilépni az anyaggal. Páran óva intettek ettől, jogosan, akkor még nem álltam készen, ezért is tartottam ilyen sokáig vissza ezt a lemezt.
Klasszikus hangképzést tanultam Csóka Anita, operaénekesnőnél. Közben a lelkem is fejlődött. Anita is motivált, hogy kezdjek valamit az angol dalaimmal. Sokat jelentett, hogy olyan elismert jazz zenészek hittek bennem mint például Ősze Gergely és Möntör Máté. Ők javasolták, hogy a „Lawyer of The Earth” című dalt vegyük fel zenekarral. Így is lett. A dalt pedig Marc Urselli, háromszoros Grammy-díjas producer kiválasztotta egy stúdió munkára. Ez is hatalmas fordulópont volt. Később találkoztam egy amerikai menedzserrel, aztán akcentus-coachingra jártam, és végül felénekeltem az egész lemez anyagát újra. A különböző stílusú dalokat Kovács Norbi (SMiTHMUSiX) öntötte végleges formába, ezáltal kaptak egységes keverést, sound design-t és masteringet. Kivéve a „Hey Granny” című dal, ezt élőben vettük fel Gresicki Tominál. Az utómunka is az ő érdeme.
Ki írta az album zenéit és szövegeit?
Az összes dal szövegét én írtam, amire, bevallom, büszke vagyok! A melódiák nagy része is tőlem származik, de van, ami profi társszerzőimnek köszönhető. A „We Don’t Stop” és a „Stay” című dalokban Kovács Norbert segített. A „Soar” című dal pedig teljes mértékben együttműködés által született: közösen írtuk Aaron Kaminnal, a The Calling együttes gitárosával. A „Hey Granny”-t Vikukel Dániel zongorajátékára írtam. A „For You”-t az acapella felvételemből álmodta meg Gombár László. A „Lawyer of The Earth” című dalt pedig Rácz Aladár harmonizálta és hangszerelte.
Az összes dal egy-egy külön történetet- Talán egy-egy külön év is mindegyik… Mindenkinek rettenetesen hálás vagyok, aki hozzátett valamit, bármit ehhez a lemezhez. Látod, sokan vannak!
A dalaid popdalok. Miért éppen popzenét választottad?
Meg sem fordult a fejemben, hogy lehetne akármi más a műfajom. mint a pop. Mindig a nagy pop-, jazz- és soul énekesnők inspiráltak. Leginkább Amy Winehouse, akinek sikerült elérnie, hogy jazz szóljon a mainstream felületeken is. Igazi zenei legenda, a muzsikája mégis emészthető az átlagember számára is. Ez lett az én célom is: tartalmas ugyanakkor könnyed zenéket írni. Így jött a pop, fűszerezve egyéb stílus-elemekkel. De nem tartom kizártak, hogy a jövőben elcsábuljak más stílusok felé is.
Kik zenélnek az albumon, és hogyan kerültél kapcsolatba velük?
A „Lawyer of The Earth” című dalt vettük fel zenekarral. Ősze Gergely dobolt, Rácz Aladár zongorázott, a basszusgitáron Németh Balázs Attila, a gitáron Möntör Máté játszott. A szaxofont Tenki-Pozsgay Zsófia, a trombitát Bille Gergő, a pozant Barbinek Gábor fújta.
Azt hiszem ez mindenkinek egy külön történet, Gergelyhez dobórára jártam Bécsben. Általa ismerem Balázst is. A dobóra pedig végül egy visszatérő elem, mert az egyik társzerzőmet, Vikukel Dánielt is Kovács Kristóf dob órájáról ismerem. Zsófival pedig majdnem lett egy közös zenekarunk a covid alatt, ebben az időszakban írtuk a készülő zenekarnak a „Never Too Late to Love” című dalt Megyeri Marcival.
Az utóbbi két hónapot Amerikában töltötted. Nem turistáskodni mentél, hanem a zenéd miatt. Nem mindennapi történet...
Ez is egy hosszú sztori, nem is tudom honnan kezdjem. A lényeg, hogy évekkel ezelőtt kaptam ajándékba egy amerikai utazást a családomtól. Apukámmal mentem volna, de sajnos őt még az utazás előtt elvesztettem. Ekkor ráakadtam a Berklee College of Music nyári táborára. Az immáron szóló utazásra társamnak így a zenét választottam. A zenével többször, több élethelyzetben is volt már szerencsém oldani az egyedüllétet, így ez akkor is jó ötletnek tűnt. Megfertőzött Amerika – és a zenei kultúrája. Tudtam, hogy vissza akarok oda menni, de egy lemezzel kezemben, plusz valaki támogatásával, aki segít eligazodni a zeneiparban.
Így is lett. 2023-ban adtam az első koncertemet Hollywoodban, Los Angelesben, a lemez anyagának dalaival, amit egy kinti menedzser szervezett. A social médián keresztül kerültünk először kapcsolatba. Mivel pont akkor ismerkedett meg az olasz feleségével, elmentem Rómába egy személyesen találkozásra, hogy érezze, komolyan gondolom ezt az „éneklősdit”. A zenekart, az utazást, minden egyebet egyébként én szerveztem. Sokan mondják, hogy amit kitalálok, azt általában véghez is viszem. Ez mondjuk tényleg így is van… Hogy ez mennyire jó vagy rossz, majd az élet eldönti.
Hol vettétek fel a lemezt? Ki volt a hangmérnök? Van-e producered, menedzsered?
Ahogy láthattad, majdnem minden dalt mással írtam és vettünk fel, de a döntő részüket Kovács Norbi hangszerelte. Így végül nála énekeltem fel az egész lemezt, és ő keverte a végleges anyagot. S ezt nagyon köszönöm neki, mert a dalok popon belül is eltérő stílusa ellenére, azt hiszem, sikerült egységes hangzást elérnie. Ezt Gerendás Dani javasolta, akivel a Los Angeles-i koncertek során kerültem kapcsolatba. Vele készül egy új dal.
Az amerikai koncertszervezésben, és a „Soar” dalszerzési folyamatában segített egy menedzser. De bár sok mindenkitől kérek tanácsot, kérek támpontokat, a végleges döntés, a projekt, a menedzsment, a social media marketing satöbbi, azonban az enyém. A teljes képet én látom át. Noha van bennem némi menedzseri véna, mégis úgy érzem, hogy hosszú távon nem lehet a kettőt egyszerre csinálni. Eddig viszont még nem sikerült teljes mértékben átadni a gyeplőt senkinek.
Hogy lehet hozzájutni, hozzáférni az album anyagához, van-e cd-, vinyl-változata?
A lemez meghallgatható az összes zenemegosztó platformon (Spotify, Apple Music) és a YouTube Musicban is. Úton van a fizikai lemez és a vinyl is. A bakelit persze az álmom, ezt várhatóan majd webshopon keresztül, illetve személyesen, koncerten lehet majd megvásárolni.
Érintetted már, de vannak-e még zenei példaképeid?
Amy Winehouse a mai napig nagy inspiráció. Aki először megszerettette velem a jó zenét az Eric Clapton és Etta James volt. Persze a kortárs pop dívákat is imádom: Dua Lipa, Lady Gaga, Ariana Grande, Laufey (mondjuk ő inkább jazz) egyaránt nagy példaképeim. Magyar előadók közül a Blahalouisiana zenekar a kedvencem, elképesztő amit Barbi nyújt a színpadon. Burai Krisztián pedig egy zseni! Nem csak azért mondom, mert sokat köszönhetek neki, egyszerűen így gondolom. Órákig tudnám sorolni még magyar zenészeket, énekeseket, akik inspirálnak.
Az éneklés mellett üzletasszony is vagy: van egy stúdiód és úgy hírlik, gondolkodsz azon, hogy kezdő énekeseknek képzést tarts az első lépések megtételéről. Kihagytam valamit...?
Igen, ezt így hozta az élet. Büszke vagyok a Groovy Stúdió és Próbateremre, ahol igyekszünk modern légkört biztosítani a zenészek számára. Mivel magamnak taposom ki a zenei utat, a dalkiadást, a marketinget, szívesen segítenék ezekben másoknak is. De csak azután kezdenék ebbe bele, miután elértem valamit. Nem egyszerű piacot választottam az angol pop lemezzel, így türelmes vagyok, de minden tőlem telhetőt megteszek.
Szerintem óriási szükség van rá, hogy edukáljuk az előadókat a zeneipari témákban. Ezenkívül mindig kutatom a befektetési vagy vállalkozási lehetőségeket (kripto, ingatlan), de most első a zene! Sajnos nem tudok szétszakadni, pedig néha próbálkozom!
Tervezel-e fellépést, fellépéseket az anyaggal és ha igen, hol, milyen formában képzeled el a koncerteket?
Igyekszem ahova csak tudok a zenekarral menni. Most, a legutolsó külföldi fellépésen hárman álltunk a színpadon – dob, gitár, ének –, és meglepően jól szólt így a produkció. Pedig az élő zene híve vagyok. Télen klubkoncerteket tervezek, akár akusztikus formában is, jövő nyáron pedig nagyon szeretnék ott lenni egy-két fesztiválon.
Amint lesz hír, hozzuk is!
Az interjú elkészítésében a MartAssist segített, köszönjük!
Nádas Barbara
Szólj hozzá!