A Barba Negra kiáltványa

Ha emlékeztek (ha nem, itt a cikk), a legeslegején ennek az egész trének Szűcs Mihály, a Barba Negra vezetője ezt (is) mondta:

"Azt gondolom, példát kellene mutatnunk a zenei piacon. Minden helyszíntulajdonosnak és zenekarnak össze kellene fognia. Figyelmesnek kell lennünk egymással és segítséget nyújtani annak, aki gyengébb lábakon áll – és emiatt kilátástalan helyzetbe kerülne. Ilyenkor nem az a fontos ki a nagyobb helyszín, fesztivál vagy zenekar. A sikeresség fontos, persze, de ma szerintem a segítségnyújtás és az együttgondolkodás a legfontosabb."

Ez volt március 13-án, és 4 hónappal később igazán nem tudjuk azt mondani, hogy megvalósult a Nagy Összefogás. Mindenki jobbára magát mentette, és ezzel igazán vitatkozni sem lehet, bizonyára a színfalak mögött azok, akiknek volt miből, megsegítették a többieket: kollégákat, háttér-közreműködőket, ezúton is köszönet érte. Már, ha volt ilyen.

De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha szerdán újra korlátozásokat rendelnek el, és maradnak (vagy nem is) az 500 fő alatti rendezvények, az ebben az évben másodszor is térde rogyasztja a zeneipart. 

Sem politikusok, sem járványügyi szakemberek nem vagyunk, fogalmunk sincs, mi van, mi lesz, számunkra egyetlen őszinte dolog van, és az a ZENE. Különösen, ha élő, abban ugyan lehet kamuzni, de minek... (pénzért, haha). A tökünk tele van a home videókkal, a karantén koncertekkel, a streamelt fesztiválokkal – de ha azt mondják, hogy ezentúl csak ez van, istenbizony, megbarátkozunk vele.

Az összefogásit meg azért emlegettük az elején, mert úgy tűnik, a zenészek/zenekarok nagy része tök jól elvan, van pár hang, szerencsére elég erőteljesek, amik azt mondják, lécci, ne... A többiek hallgatnak, mint a bárányok, vagy lent vannak a Balcsin, esetleg elbújtak egy wifi nélküli barlang mélyére.

Nem tudjuk azt sem, mire megy ki a játék ezzel a ma bejelentünk valamit, aztán holnap reggel/délben/este, aztán hétfőn, szerdán és pénteken – páratlan hét kiskedden, mindenesetre most elég sokan elég szarul alszunk a legutóbb beharangozott újabb bejelentés miatt, ami körül persze kialakultak sejtelmes burkok, amiknek pont úgy nem örülünk, mint ennek az egész járványnak: ha eldöntötték, mondják, ha nincs döntés, ne hergeljenek. A zeneipart a földön hagyták, nem illik még rugdosni is.

A zeneiparnak meg föl kellene kelnie, és azt mondania, hogy lécci, ha már nem segítetek, halljátok meg a hangunkat. De, kedves zeneipar, nálatok jobban senki sem tudja, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy a hang odaérjen a fülekhez.

A Budapest Park anno sajnos nem csak magára rántotta  a népet, hanem azt is elérte, hogy a szakma képviselői is gyanakodva tekintsenek egymásra, hogy vajon most mit akarnak aláíratni velünk... Így hát fogalmunk sincs, mi a jó módszer az összefogásira, mert külön-külön elszáll a szó a szélben, együtt eddig sem ment, érdekképviselet meg nincs. Most kerint egy sablon szöveg, amit a zenekarok/előadók vagy egy az egyben, vagy kis módosítással kiposztolnak, nem tudjuk... lehet, hogy hatásos.

Ki kéne találni.