A társaságot 2024-ben nagy veszteség érte: mindössze 36 évesen elhunyt a Supermanagement társalapítója és tulajdonosa, Ferich Balázs.
A kiadó neve napjainkra egybeforrt a minőségi szórakoztatás fogalmával, ami kétségkívül annak köszönhető, hogy a menedzsment és a zenészek harmonikus egységként működnek együtt. A csapat minden olyan terhet levesz a művészek válláról, amit ők nem kívánnak cipelni: teret kapnak a kreatív ötleteik kibontakoztatására és aktívan részt vehetnek a szervezési, tervezési folyamatokban, ám ez mindig csak egy lehetőség számukra, nem pedig kötelezettség. Az egyetlen feladatuk, hogy saját magukra, az önkifejezésre, az alkotásra és a színpadi jelenlétre összpontosítsanak. Feszegethetik, próbálgathatják a komfortzónájuk határait úgy, hogy feszül alattuk egy védőháló, lévén minden szakmai segítséget megadnak nekik. A produkciók technikai kivitelezése – beleértve a hangot, a fényeket, a díszletet és speciális effekteket – profin, pontosan összeállított és kivitelezett, valamint mindegyikben meg lehet találni azt az extra adag izgalmat, azt a bizonyos fűszert, amitől a fellépések emlékezetesek, élményszerűek lesznek. Sokan nem is gondolnák, erre mekkora szükség van: számos előadó akármennyire tehetséges vagy népszerű, egyszerűen magától nem „működik” jól, muszáj mellé, köré, mögé a patronálás. Gasztronómiai hasonlattal élve: a minőségi tálalás – szolgáltatás – és a finom étel együtt érdelmednek Michelin-csillagot.
A biztos háttér
A színpadon túl hasonlóképpen érződik a gondoskodás, háttértámogatás. A nyilatkozatok, a közösségi oldalak, a klipek, a premierek vagy a különleges bejelentések se nem többek, se nem kevesebbek annál, mint amilyennek lenniük kell: informatívak, lényegre törőek és visszatükröződik bennük az előadó egyedi esszenciája. A kiadó alapvetően – már amennyire külső szemlélőként ezt meg lehet ítélni – a helyükön: emberként kezeli a művészeit és megpróbálja minél távolabb tartani őket a felszínes médiacirkusz fertőjétől. (Hozzáállásukról mások is példát vehetnének…) Nincsenek túlkapások, erőltetés, művi csillogás vagy mesterségesen generált botrányok, csak valós, értékes tartalom. A zenészek pedig meghálálják a jó bánásmódot: látszik rajtuk, hogy a helyükön vannak, higgadtak, összeszedettek, természetesek. Csak olyan együttműködésekhez, projektekhez adják a nevüket, amik őket is építik, amikben önazonosak tudnak maradni. Nem tesznek izzadságszagú erőfeszítéseket azért, hogy odacsábítsák a fellépéseikre az embereket, s talán pont ez a kulcsa annak, hogy sosem üresek a küzdőterek és rekordokat döntenek a jegyeladások. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ahol csak lehetőségük nyílik rá, az előadók rendszeresen nyilvános visszajelzést adnak a menedzsmentnek, elismerve és megköszönve annak munkáját. Hiába azonban a jó irány, 2025 eddig erősen vegyes képet mutat.
Az Azahriah-jelenség és az MVM Dome-os jegyvásárlás-para
A Supermanagement fegyvertárának kétség kívüli nehézbombázója az Artisjus-díjjal kitüntetett Baukó Attila, vagy ahogyan az ország ismeri: Azahriah. A húszas évei elején járó, szemtelenül fiatal alkotó a triplapuskás bravúrt és a tíz állomásos európai turnét követően, 2024 novemberében jelentette be, határozatlan ideig szünetet tart. A leállás, akár önálló döntés volt, akár külső sugallat, mindenképpen segített elcsitítani azt a tömeghisztériát, ami kialakult körülötte, és ami már sokkal inkább szólt a köré épített brandnek, trendnek, mintsem a palotai srác vitathatatlan muzikális zsenialitásának. Szintén hozzájárulhatott ahhoz, hogy egy kicsit képes legyen megélni, feldolgozni a sikert, újra megtalálni az elvárásoktól, figyelő tekintetektől távol saját magát, és legalább annyira mérsékelni a külső zajokat, hogy újra, tisztán érzékelni tudja a belső hangját.
Hosszú ideig csak elvétve adott hírt magáról, majd június elején robbant a bomba, miszerint ősszel az MVM DOME színpadján láthatjuk újra. Az, hogy ez elegendő idő volt-e, vagy hogy a nagy visszatérés valóban akkorát szól-e majd, mint amekkorát terveztek, már megkérdőjelezhető, s az is kissé aggályos, hogy a meghirdetett hivatalos jegystart előtt (június 12.) eladták az összes belépőt péntekre. Röviden összefoglalva: az történt, hogy június 11-én, szerdán a közösségi felületekre néhány jól elhelyezett utalás után felkerült posztként és napi történetben is egy videó, ami szerint a tavaly kiadott – hivatalos merch – repoharakon szereplő QR kód beolvasásával hamarabb is elérhető az értékesítési felület.
Engedjetek meg nekem pár észrevételt ez ügyben. Marketing oldalról nézve biztosan előre eltervezett akció volt, ami akár még frappánsan – a szemfüles rajongóknak kedvezve – is elsülhetett volna, azonban nem túl elegáns módon – jónéhány külföldi precedenssel ellentétben – nem volt limitálva az elővétel, ennél fogva pár óra leforgása alatt elfogyott minden jegy, amelyeknek egy része nem sokkal utána állítólag a jegy-továbbértékesítő felületen bukkant fel. Ráadásul a hirtelen jött akció olyanokat is kizárt a jegyvásárlásból, akiknek volt poharuk a megfelelő kóddal, de nem igazán hurcolják magunkkal nap mint nap... (Eskü', olyan is volt, aki szabit vett ki június 12-re – aszerk.) Végül persze lesz ráadásnap, a kérdés csak az, mennyi (FRISSíTÉS: 2, péntek-szombat-vasárnap koncert). Hozzáteszem, ez már egy fokkal kulturáltabb eljárás a korábbi esetnél, ahol a ráadásnapot betették az eredeti elé.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az esélyegyenlőség némileg sérült, az exkluzivitás látszatán csorba keletkezett, a követőtábor markáns része őrjöng, megfeszítve azt a bizonyos befogadói húrt, ami, ha a Supermanagement nem figyel, könnyedén elszakadhat, megrángatva Azahriah fényesen ívelő csillagát.
A szituációra – a két ráadáskoncert mellett – gyógyír lehet a produktum a közeljövőben, vagyis, ha a GINTONIC, a ZHA MAJ DUR és a DON’T BE AFRAID feat-ek után végre kap a nép új, önálló Azi-dalokat, ha igazán merészek akarunk lenni, akkor akár egy komplett albumot. Egyelőre sajnos ugyanis 2024 újrajátszását nézzük, s eggyel kisebb helyszínen, nagyobb közfelháborodás közepette körvonalazódik az őszi esemény amellett, hogy nulla idei megjelenést látunk, s ezért így összességben még a harmincezer forint alatti jegyárak is sokallhatóak.
A szuperistálló
A "királyfi" pihenője mindenesetre hagyta fellélegezni a hazai zeneipart, mely kihagyásnak az egyik legnagyobb haszonélvezője kétségkívül Desh volt, aki így berúghatta a szólókarrierje motorját. Trónkövetelésről abszolút nincs szó, de adjuk, hogy Molnár Attila szókimondó, polgárpukkasztó stílusa kezdi megtalálni a tágabb bázisát. A tavaly decemberben debütált LEVÉL-ben egy érzékenyebb, líraibb oldalát mutatta meg, aztán az idei szezont a sokakat megbotránkoztató, provokatív, vulgaritást nem nélkülöző TALPRA CIGÁNYOK albummal indította. Holott megítélését az a Budapest Parkos teltházas koncertjén történt incidens nem erősítette (ehhez a dologhoz talán nem sok köze van a fellépőnek – aszerk.), Desh számára az idei szezon – októberig bezárólag – vízválasztó lesz: a hallgatottsági számok alapján elindult valami, adott a nagy kitörési lehetőség.
Ami Dzsudlót és a 2024 őszén szerződtetett Carson Comát illeti, nem lehet okuk panaszra: az elmúlt fél évben kipipálták az évi rendes Parkos koncertjüket, új dalokkal debütáltak – LIBIKÓKA, DADDY SAID NO, SÖTÉT – és a legmenőbb hazai események line-upjában szerepelve indulnak neki a turnészezonnak.
Diaz (Csöndör László) és Fluor (Karácson Tamás) kettőse, a Wellhello június 20-án robbantja a formáció 14. supershowját a Fábián Juli téren, mely alkalomból egy komplett új – hat dalos – lemezzel (GELATO) örvendeztették meg a rajongóikat. [ÉJFÉLTÁJT, HYPER SUMMER (aki szerette a Viva korszakot, annak kötelező), TAXI, FAN FICTION, PROSECCO, LATE NIGHT GIRL]. A kollaborációkat szép számmal felvonultató album több szempontból érdekes: amellett, hogy összes számhoz forgattak klipet, a feltörekvő, Young Fly (Schüller Álmos) neve mindnél feltűnik a stáblistában. Az ifjú szövegíró, dalszerző új színeket, frissességet, lendületet hozott magával ám felmerülhet a kérdés: vajon még mindig ugyanaz a duó áll előttünk, akibe a Rakpart idején annyian beleszerettünk?
Végül, de nem utolsó sorban pedig a Supermanagement oszlopos tagja a jövőre tízedik születésnapját ünneplő Follow the flow, akik szinte teltházas bulival és számos vendégfellépővel – Sub Bass Monster, Irie Maffia, Diaz – búcsúztatták a tavaszt a Budapest Parkban, immáron nyolcadik alkalommal visszatérve az ikonikus rendezvényhelyszínre. Szakács Gergő. Molnár Csaba (Fura Csé) és Vincze Gergely (BLR) az első akkord felcsendülésétől számítva behúztak, majd két órán keresztül nem eresztettek. Zenéjük sajátos elegye a tartalmas dalszövegeknek, a slágeres hangzásnak és a személyes, mégis közérthető mondanivalónak. A srácok bája számomra a lírai ábrázolásuk mélységében rejlik, amelyben nem fedetlen női testrészeket vagy tudatmódosító szereket idéznek meg, hanem egyebek mellett az önazonosság megtalálását, belső harcokat, szerelmi, baráti továbbá családi kapcsolatokat, illetve a valóság és elvárások közti feszültséget dolgozzák fel ennélfogva pedig sokféle élethelyzethez adaptálhatóak. Megszólalhatnak egy nehéz életszakaszban, egy kiadós kocsiban való sírás közben; velünk vannak egy hajnalig tartó buliban, ahol a tömeg együtt üvölti a refréneket; mellettünk állnak hétfő reggel, amikor egy kis plusz motivációra van szükségünk; vagy péntek délután, amikor már csak kiengednénk az egész heti feszültségünket...
Supermanagement, Azahriah
Szólj hozzá!