A SPIN amerikai zenei és popkulturális magazin 40. évfordulós különszámában megjelent „The 40 Greatest Musicians of the Last 40 Years” lista 1985-2025 között meghatározó előadókat rangsorolt – a válogatás a szerkesztőség kulturális hatásra épülő szubjektív értékelését tükrözi. Az élén Kurt Cobain (Nirvana) áll, a hetedik helyen Dave Grohl szerepel. Közöttük pedig: Public Enemy, Sinéad O’Connor, Madonna, Prince,Tori Amos, a 10. helyig pedig: Outkast, Eminem, Pearl Jam.
Kurt Cobain lánya, Frances Bean Cobain például hosszú ideig következetesen kerülte, hogy a zenéhez akár nyilvánosan is köze legyen. Bár gyerekkorától körbevette a Nirvana mítosza, inkább a vizuális művészet felé fordult, és mindmáig nem jelentkezett hivatalos zenei anyaggal. Egyszer kiszivárgott róla néhány házi készítésű felvétel – halk, melankolikus, folkos hangulatú dalfoszlányok –, de ő maga mindig hangsúlyozta, hogy nem érzi kötelességének apja pályáját folytatni, és a nyilvános zenélés terhével nem kíván élni.
Chris Cornell lánya, Toni Cornell ezzel szemben tudatosan épít zenei karriert, és időről időre megidézi édesapja örökségét is. Még gyermek volt, amikor először énekelt apjával közösen, később pedig több megemlékezésen, jótékonysági eseményen is fellépett, gyakran olyan dalokat énekelve, amelyek Cornell hangját és szellemiségét hordozták. Toni hangja tiszta, vibráló, és bár sokan automatikusan apjához mérik, ő maga egyre inkább önálló művészként kíván jelen lenni. A pop és az alternatív rock határán keresi a saját hangját, s miközben tisztelettel viszonyul családi örökségéhez, nem engedi, hogy az kizárólagos útirányt szabjon neki.
Violet Grohl nem egy tragikus örökség hordozójaként nőtt fel, hanem egy olyan rockzenész lányaként, aki mind a mai napig jelen van, zenél és turnézik. Violet tizenkét évesen állt először színpadra apjával, amikor egy jótékonysági koncerten elénekelte Adele “When We Were Young” című dalát. Azóta előadóként fokozatosan lépett a rivaldafénybe: vokálozott apja zenekarának koncertjein, szerepelt a Foo Fighters „Show Me How” című dalában, 2021-ben apjával kiadták X punk-klasszikusának, a Nausea-nak a feldolgozását, több Taylor Hawkins-emlékkoncerten is fellépett, legutóbb pedig itt láthattuk a kedves papával egy színpadon.
A riot grrrl egy kilencvenes évekbeli, amerikai feminista punkmozgalom és zenei irányzat, amelyet főként fiatal nők hoztak létre azért, hogy a női hang a punk színtéren végre ugyanúgy érvényesülhessen, mint a férfiaké.
Most, tizenkilenc évesen elérkezett oda, hogy először lépjen a világ elé önálló anyaggal. A „THUM” és az „Applefish” című dalokkal nem csupán bemutatkozik, hanem kijelöli azt az irányt is, amelyen debütáló albumát dolgozva halad. Zenéje egyszerre merít a hatvanas-hetvenes évek ének-dalszerzői hagyományából és a kilencvenes évek női punkjának, a riot grrrl mozgalomnak szellemiségéből, miközben mindvégig kortárs, érzékeny, személyes tónusban szólal meg. Violet nem a grunge újrateremtésére törekszik, hanem arra, hogy saját identitását megfogalmazva továbbírja azt a világot, amelyben felnőtt. A dalok mögött komoly, tudatos műhelymunka áll: producerként Justin Raisen segíti, akinek munkái közismerten erős, autonóm női előadókat támogattak (Kim Gordon, Charli XCX).
Violet többször beszélt arról, hogy nem „Dave Grohl lányaként” akar érvényesülni, hanem a saját nevét szeretné feltenni a zene térképére.
.jpg)
Mindeközben apja sem ül a nagy nehezen visszaszerzett babérjain: Dave Grohl – a világturnén kívül, amelynek erurópai állomásai is vannak – éppen egy nagyszabású, Los Angeles-i jótékonysági koncertre készül , amely a születésnapjához (01.14.) kötődik, ám a személyes ünneplésnél sokkal lényegesebb célokat szolgál. A Foo Fighters ezzel az eseménnyel helyi szervezeteket támogat, amelyek a lakhatási válsággal küzdő családokon segítenek, és Grohl ismét megmutatja, hogy a rockzene nála nem csupán szórakoztatás.
S mint apa pedig – miközben teljes erőbedobással szervez és fellép – láthatóan büszke arra, hogy lánya saját útját járja és a saját generációjához szól.
Azóta kicsit megnőttek:
Szólj hozzá!