A BS negyedik emeletén volt egy raktár. Ugyan nem volt egy kifejezett hangár, de sokkal nagyobb volt, mint az a szertár, ahová az emlékek most betelepülhettek. Eme negyedik emeleti helyiség polcain és fiókjaiban sorakozott minden emlék: plakátok, belépők, fotók, passok, egyéb relikviák, amelyek egyre csak gyűltek a már második évében a legjobb európai koncerthelyszín elismerést kapott BS rendezvényeiről. Az utolsó darabig megsemmisült minden abban a tűzben, amelynek okát a mai napig nem tudjuk, de a bennfentesek szerint a köztudatban elterjed mécses-variáció nem állja meg a helyét.
A tárlat ezért olyan kicsi. Odaveszett minden. Mégis hatalmas szívvel gyűjtötték össze az emlékek aprócska darabkáit. Nemes gesztus lett volna, ha a helyén felépült Arénában kap egy emlékfalat a nagy előd, de még erre a kicsike kiállításra sem voltak igazán nyitottak, a sors fintora, hogy többek között tűzrendészeti okokra hivatkoztak. Az egykori munkatársak több helyen próbálkoztak, végül a Rockmúzeum fogadta be azt a pár dolgot, amit még meg tudnak mutatni nekünk.
A szombati megnyitón a régi gárdából sokan eljöttek. Nem is volt ez kérdés, a mai napig tartják egymással a kapcsolatot, mert – ahogy a beszédekben többször is elhangzott – szinte egy családként tekintettek és tekintenek a mai napig is egymásra.
Sztorikból sem volt hiány, állításuk szerint napokig tudnának mesélni. Ebből hoztunk kettőt nektek.
***
Ahogy a Rocmúzeum falán díszelgő plakát is mutatja, 1984. március 16-án és 17-én CHUCK BERRY koncert volt a Budapest Sporcsarnokban.
A fogadó bizottság – és a Magyar Televízió – annak rendje és módja szerint kiment a reptérre a legenda üdvözlésére és egy interjú készítésére. Leszállt a párizsi gép, és Chuck Berry csak nem bukkant fel a kapuban... Elkezdődött a rohangálás, mire kiderítették, nem is volt a gépen. (El tudjuk képzelni azt a pánikot...) Aztán valakinek eszébe jutott a megoldás: felrohant a toronyba, és megkérte a légiirányítókat, kérdezzék már meg a légtérben, hogy nincs-e valamelyik repülőn egy fekete pasas, gitárral... Mint kiderült, a zenész nem Párizsból utazott Budapestre, hanem Frankfurtból, és azon a gépen fel is fedezték.
De itt még nem volt vége a viszontagságoknak. Amikor Berry végre megérkezett, Érdi Sándorék elkezdtek volna vele interjúzni, de a zenész közölte, hogy amíg nem fizetik ki a gázsiját kápéban, még egy fotó sem készülhet róla. Az első mobiltelefon-hívást később, 1990. október 15-én kezdeményezték, tehát akkor még nem volt zsebben a megoldás, de persze sikerült megszervezni, hogy az Interkoncert munkatársa egy szimatszatyorban kivigye Ferihegyre a '84-ben is eléggé látható összeget – dollárban.
Az interjú után a rock királyának szállítására elő is állt a kocsi – sofőrrel. Ekkor Chuck Berry közölte, hogy ő fog vezetni... Mit volt mit tenni.
Egyedül jött – ezért Bécsből "béreltek" neki zenekart. A basszusgitáros egy punk bandából érkezett, ennek megfelelően méretes, színes taraj volt a fején, mire Berry közölte, hogy ezt a fazont azonnal rúgják ki... Kellett tehát egy beugró, így került a zenekarba Póka Egon... Egy nap alatt tanulta meg a slágereket. És nem nyúlt mellé.
Mindezekkel együtt a BS egyik legjobb bulijaként tartják számon ezt az 1984-es duplakoncertet :)
***
.jpg)
Elhangzott még pár vicces történet, például magyar vonatkozású is, az Omegáról. A zenekar 1982 novemberében adott a BS-ben több koncertet is – így ünnepelve meg az együttes 20 éves fennállását. A koncertekből Jancsó Miklós és Hernádi Gyula készített filmet (Omega, Omega, Omega), akik nem kis kihívás elé állították elképzeléseikkel a műszakot, amelynek tagjai végül a műsorban felvonultatott félmeztelen lenge öltözékű hölgyek látványával jutottak némi kárpótláshoz. Az már a legendárium része, pontosan senki sem emlékszik, de úgy rémlik, hogy a Brezsnyev elvtárs halála miatt egy nappal eltolt utolsó koncerten a hölgyek fekete bugyit viseltek :)
Erről a koncertsorozatról egyébként olvashattok a Kóbor Jánossal készült, posztumusz kiadott interjúkötetben is, érdekes lenne megnézni, ő hogyan emlékszik rá. Lehet, másképp...
Fura dolog ez az emlékezet, például a neten keringő setlist Chuck Berry koncertjét májusra teszi, és a megnyitón is kiderült, hogy egymás visszaemlékezéseit olykor korrigálni kell. Ami viszont biztos: ezek az egykori BS munkatársak olyan anekdotakinccsel rendelkeznek, nem csak zeneiekkel, amelyet érdemes lenne megőrizni. Mi teszünk egy bátortalan próbálkozást, ha eljutunk valahová, mondjuk!
S ha a Rockmúzeumba látogattok, mindenképpen nyissatok be a szertárba! :)
Fotók itt:
BS, Budapest Sportcsarnok, kiállítás, Rockmúzeum
Szólj hozzá!