Jerry Lee influenzás volt és nem tudott részt venni az ünnepségen. Régi, kedves barátja, Kris Kristofferson vette át a kitüntetést, majd elautózott Memphisbe, és személyesen adta át azt a zenésznek.
Egy órája került ki a következő poszt az oldalára, s ez már hivatalosnak és véglegesnek tekinthető – ebből emeltünk ki részleteket:
"87 ÉVES KORÁBAN ELHUNYT JERRY LEE LEWIS, A ROCK UTOLSÓ ATYJA"
"Élete utolsó éveit különböző betegségekkel szenvedte végig, amelyekről orvosai gyakran azt mondták, hogy már évtizedekkel ezelőtt el kellett volna őt vinniük; fiatalon annyira kíméltelenül bánt a testével, hogy asrra is kevés esélye volt, hogy a középkorúságot megérje, nemhogy az öregkort. Lewis, aki az "Over the Rainbow"-tól kezdve Al Jolsonig mindent előadott, aki az Opryban és az Apollóban is fellépett, sőt még Shakespeare-t is játszott, 87 éves volt.
Néhányan azon tűnődtek, hogy Lewis, akit rajongói és számos zenetörténész a rock első nagy vadembereként tartanak számon, talán elpusztíthatatlan; nekrológját megírták, újraírták, majd félretették porosodni addig a bizonyos, elkerülhetetlen napig, de úgy tűnt, az soha nem jön el... Idős korában épp olyan elszántsággal dacolt a halállal, mint ahogyan fiatalkorában az élvezeteket hajszolta, hogy hét évtizeden át világszerte játszhassa a zenéjét, Grammy-díjakkal és aranylemezekkel díszítse otthona falait és egy csomó botrányos sztorival gazdagítsa az életét – a legtöbbjük igaz is volt. Egyszer, amikor egy életrajzírója megkérdezte tőle: "Igaz az, hogy...", "Igen!" – szakította félbe Lewis, meg sem várva a részleteket – "... valószínűleg így volt".
A pályája kezdete mítoszként élt a köztudatban. Apja, Elmo és anyja, Mamie jelzálogot tettek a farmjukra, hogy vegyenek neki egy zongorát, miután felmászott egy zongoraszékre, és anélkül, hogy korábban valaha is billentyűzethez ért volna, játszani kezdett. A "Killer" ragadványnevének semmi köze nem volt a játékához: egy Ferridayben történt iskolai verekedésből eredeztetik, amikor megpróbált megfojtani egy felnőtt férfit a saját nyakkendőjével; mégis, ez a név illett az emberre, a zenészre, de több volt, mint egy kocsmai zongorista, aki néha pisztolyt tartott a nadrágjában.
A zenészek és a zenei újságírók igazi virtuóznak nevezték, akinek a zenéje olyan gazdag és összetett volt, hogy néhányan megesküdtek rá, hogy egy helyett két zongora van a színpadon. Ugyanazon a billentyűzeten egyazon pillanatban játszott honky-tonkot és bluest, mindkét kezével tudott dallamot játszani. Rockabillyt énekelt, mielőtt még tudta volna, hogy ez a neve, bluest, gospelt és countryt énekelt ugyanabban a szettben és néha egy lélegzetvétellen, hogy a Rolling Stone minden idők 100 legjobb előadója listájának 24. helyezettje legyen. Sam Phillips, aki Elvis és Lewis karrierjét elindította a memphisi Sun Recordsnál, Lewist a legtehetségesebb embernek nevezte, akit valaha látott. Ez a tehetség tette őt azon kevesek egyikévé, akiket 1986-ban beiktattak a Rock and Roll Hall of Fame első osztályába, és a múlt héten végre a Country Music Hall of Fame-be is.
A 1960-as évek elején úgy tűnt, hogy karrierjének vége. Erre úgy reagált, hogy megrakott két autót hangszerekkel és zenészekkel, és útra kelt, hogy játsszon néhány koncertteremben, de akár olyan kocsmában és sörözőben is, ahol fizettek neki a fellépésért. 1964-ben a lemezgyártók felvették a műsorát egy hamburgi éjszakai klubban, és ezzel zenetörténelmet írtak. A Live at the Star Club című albumot minden idők egyik legvadabb és legnagyobb élő albumaként tartják számon.
Aztán egy olyan fordulatot vett, amely sok rockrajongóját meglepte: Jerry Lee Lewis countryra váltott. Az "Another Place, Another Time" csak a kezdete volt a soulos country slágerek sorának, amelyek újra gazdaggá és híressé tették őt. Több mint 30 dala került a Billboard Top 10-es listájára.
Ismét körberepülte a világot, néha a saját repülőgépén, és az életstílusa miatt csaknem annyiszor került címlapra, mint a zenéje miatt. A tragédiák nem kerülték el: két fiát is eltemette. Egészsége kezdett megromlani, házasságai mentek tönkre, de valahogy mindig talpra állt, mindig játszott tovább, akár nagy fizetésekért, akár ingyen egy memphisi éjszakai klubban, és azt az életet élte, amelyről a dalaiban énekelt.
2006-ban a Last Man Standing című albumából egymillió példányt adtak el, ez volt hosszú pályafutása legkelendőbb lemeze. Ezt követte egy újabb siker, a Mean Ol' Man. Hallani lehetett bennük a régi honky-tonkok szellemeit, mintha Jerry Lee Lewis valóban megtalálta volna a módját, hogy megállítsa az időt. Springsteennel is duettezett.
De ha Jerry Lee élete egy üstökös pályája volt, amely az amerikai zene egén száguldott, akkor az kívül-belül meg is perzselte őt magát és oly sok embert körülötte.
Judith, a hetedik felesége mellette volt, amikor elhunyt otthonában, a Mississippi állambeli Desoto megyében, Memphistől délre. Utolsó napjaiban azt mondta neki, hogy üdvözli a túlvilágot és hogy nem fél.
Utolsó albuma egy gospellemez volt unokatestvérével, a televíziós evangélistával, Jimmy Swaggarttal – aki fiatalkorukban a zenéje ellen prédikált... Jerry Lee utolsó hónapjaiban felváltva ültek a billentyűzethez, és olyan dalokat énekeltek, amelyeket gyerekkorukban tanultak: például az "Old Rugged Cross", a "Lily of the Valley" és az "In the Garden". Lewis, bár a hangja és a teste meggyengült a betegsége és a nemrégiben kapott agyvérzése miatt, boldognak, elégedettnek tűnt...
R.I.P.
Jerry Lee Lewis, gyász
Szólj hozzá!