Presser Gábor a Vígszínház zenei vezetője is, több zenés darabot komponált, emellett számos magyar előadónak írt dalokat az elmúlt évtizedekben. A sorozat negyedik és ötödik, szeptember 22-én és 29-én megjelenő albumain hallható a színházi sikerek közül többek közt a Születésnapodra, a Hazudj valami szépet, a Szilvásgombóc, a Fényév távolság. 

Presser Gábor a honlapjának adatai szerint a színpadi műveken kívül mintegy hatszáz dalt írt eddig. A Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész játszott az Omegában (1967-1971), majd megalapította a Locomotiv GT-t, amely Somló Tamás haláláig, 2016-ig létezett. Sikeres musicalek (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról; A padlás) és filmzenék (Ripacsok, Sztracsatella, Szerelem utolsó vérig) szerzője, aki szólóalbumai mellett mások mellett Kovács Katinak, Zoránnak, Katona Klárinak, Rúzsa Magdinak és Falusi Mariannak írt lemezeket.

Presser Gábor szerzői és előadói művei 1967-től 1993-ig jelentek meg a Hungarotonnál, a szeptember 29-ig megjelenő 5 CD-s sorozat ezekből a felvételekből válogat. A már elérhető első lemez Presser Gábornak az Omega együttesben írt dalaiból szemezget. Szerepel a CD-n mások mellett a Petróleumlámpa, a Ha én szél lehetnék, a Régi csibészek, a Tízezer lépés vagy a Gyöngyhajú lány.

Szintén kapható már a kétrészes LGT-válogatás első darabja, a második a héten jön ki. Az LGT-dalok sorában hallható például a Ringasd el magad; az Ezüst nyár; a Szólj rám, ha hangosan énekelek; a Neked írom a dalt; a Mindenki; A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián; a Jó barátok vagyunk; a Mindenki másképp csinálja; A rádió; a Nem adom fel; a Boksz; az Embertelen dal; a Zenevonat; vagy a Kinn is vagyok, benn is vagyok.

A másoknak írt dalok sorából a Mikor elindul a vonat (Demjén Ferenc előadásában), a Rock and roller (Kovács Kati), az Apám hitte (Zorán), a Mondd, kis kócos (Komár László), a Miért ne? (Katona Klári), az Egyedül nem megy (Kern András és Garas Dezső), a Nem tudtam, hogy így fáj (Révész Sándor), a Csak a szívemet teszem eléd (Vikidál Gyula), saját szólószerzeményei közül pedig a La Baletta No. 2.

Presser Gábor szeptember 30-án és október 1-jén is fellép a Sportarénában Még 1+1 címmel, új zenés darabja, a Pinokkió pedig decemberben debütál a Vígszínházban.

50. szülinap, avagy a nagy LGT BUMMM-buli a Dob utcában

A nagy Bummm! festmény felavatásán mi is ott voltunk. A Kemény György által tervezett albumborító óriási változatát a Színes Város Budapest nonprofit szervezet készítette az album ötvenedik évfordulója alkalmából. (Ez a lemez volt egyébként az, amelyen először zenélt Somló Tamás és utoljára Bartha Tamás.) Mint megtudtuk – persze, sejtettük is – egy ilyen méretű falfestmény elkészítése nem egyszerű feladat: vázlatolással kezdődik, amely egy nagy teljesítményű projektor és a terv vetített mása segítségével történik, majd pedig kitöltik a felületet, mint egy színezőt.

Az LGT Bummm! című nagylemezének borítóját előreláthatólag akár 10 évig is láthatjuk a Dob utcában, amennyiben nem sérül a fal – vagy nem kerül beépítésre a terület. Ha szerencsénk van tehát, a lemez 60 éves évfordulóján is kimehetünk a Dob utcába. A mostani évforduló másik érdekessége a Bummm! ötven évén túl, hogy az LGT tíz éve adta utolsó koncertjét Alsóörsön.

Hogy hogyan született a lemez és a borító arról az esemény két vendége, Presser Gábor és Kemény György beszélt a fal jobb megszemlélésére szolgáló emelőkocsin. Az LGT eredetileg a Miénk itt a tér címet adta volna a lemeznek, amelyet Kemény nem volt hajlandó ráírni a borítóra, mondván túl hosszú. Ezek után elmondása szerint a következő párbeszéd zajlott közöttük (nem pontos idézéssel):

– Valami egyszavas, ütős cím kell?
– Mégis, mi?
– (erre két nemiszerv érkezett válaszként)
– Akkor inkább legyen Bummm (három M-mel)...

Hát így lett Bummm! a lemez címe, amelynek tasakja az elvtársak szerint felvehette volna a versenyt bármelyik angol vagy amerikai lemezborítóval. Ebben persze benne volt a válasz arra a kérdésre, hogy miért nem engedélyezték először. Ki hinné, hogy a későbbi rábólintás annak eredménye, hogy egy nagy zenei eseményen Presser és az egyik elvtárs egymás mellett álltak (vagy ültek) a vécén... Pedig Kemény György szerint ez így történt, akinek pedig Presser mesélte, aki viszont nem emlékszik rá. Hogy mik ki nem derülnek...

Egy biztos, mi örülünk, hogy megszületett a Bummm! album, ahogy annak is, hogy a Dob utca egyik tűzfalán láthatjuk a borítót – és eszünkbe juthatnak róla a halhatatlan dalok.