Marko Perković, művésznevén Thompson iskolapéldája annak, hogyan maradhat szinte teljesen láthatatlan valaki a közös határon innen, még ha a saját hazájában elképesztő tömegeket is képes megmozgatni.
Na de ki a fene az a Marko Perković Thompson?
Marko Perković (1966) a horvát függetlenségi háború alatt vált ismertté, amikor 1991-ben megírta a „Bojna Čavoglave” című dalt, amely máig a legismertebb „hazafias rockhimnusza” Horvátországnak. Ekkor ragadt rá a Thompson becenév is – mivel a háborúban Thompson géppisztollyal harcolt, így a fegyver nevét vették át, és a későbbi zenekara is ezt a nevet kapta.
Zenéje a rock, folk-rock és hard rock elemeit ötvözi, de dalszövegei sokszor kifejezetten horvát nemzeti témákra épülnek. Ezek a témák erős kulturális és érzelmi kötődést váltanak ki Horvátországban – miközben pont ugyanilyen erősen zárják ki a tágabb, nemzetközi közönséget, ahol ezek az üzenetek nehezen értelmezhetőek vagy egyenesen visszatetszőek lehetnek.
A koncert és a hozzá tartozó tömeg ideológiai értelemben hordozhat üzenetet, amely felerősítheti a régi sérelmeket, főleg, ha politikai aktorok kihasználják. Ez azonban nem jelenti automatikusan, hogy újra fellángolna a szerb-horvát konfliktus – de a térség történelme miatt kétségtelenül érzékeny pont.
Miközben Horvátországban nemzeti hős státuszba emelkedett, a környező országok számára zenéje és személye szinte láthatatlan maradt. Ez tökéletes példája annak, hogyan létezhet Európában is zárt, ország-specifikus popkultúra, amely hatalmas rajongótáborral bír, de a határon túl alig észrevehető. Tehát Thompson népszerűsége szinte kizárólag Horvátországra és a volt Jugoszlávia egyes térségeire korlátozódik, mivel zenéje a horvát nemzeti identitásra, a háborús emlékezetre és a vallásosságra épül, s ezek a témák, ahogy már említettük, kívülről nézve idegenek és nehezen átélhetők.
Hogy mi nem ismerjük, annak az is lehet az oka, hogy soha nem lépett ki a nemzetközi piacra – Thompson dalai mindig horvát nyelven készültek, sosem próbálkozott angol verziókkal és nem készült nemzetközi kiadás sem. Ezért nem szerepelt nemzetközi slágerlistákon, és nem került a magyar vagy nyugat-európai rádiók látókörébe.
Koncertjeit ráadásul rendszeresen politikai és erkölcsi viták övezik – ezeken az alkalmakon rendre felbukkan a „Za dom spremni!” köszöntés, amelyet a második világháborús horvát fasiszta Usztasa-mozgalom használt. Emiatt több országban, például Svájcban, Németországban vagy Hollandiában betiltották a fellépéseit, és a nemzetközi sajtó sem foglalkozik vele szívesen.
A Thompson-koncert helyszíne a zágrábi Hipodrom, a hatalmas lóversenypálya, amely egykor a Horvát Olimpiai Központ részeként épült. Ez a helyszín fizikailag alkalmas lehet arra, hogy több százezer ember befogadására rendezzék be. Az eddig eladott jegyek száma a horvát és nemzetközi hírek szerint már meghaladja a 280 000-et, ami önmagában is döbbenetes rekord, hiszen a legtöbb koncertre Magyarországon maximum 80-100 000 ember szokott összegyűlni. Ugyanakkor a „félmillió néző” sok szakértő szerint inkább marketingcélú kommunikáció lehet: vagy a teljes turnéra vonatkozó összes eladást összegzik, vagy a célkitűzést fogalmazták így meg, nem a valós jelenléti számot. De még így is tény, hogy az eddigi jegyeladások alapján Marko Perković koncertje már most minden korábbi fizetős európai koncertrekordot megdöntött.
Magyarországon soha nem volt példa hasonló léptékű fizetős koncertre: a legnagyobb stadionkoncertek (Queen, 1986; Sting, Springsteen) 80-100 000 embert vonzottak. A Kapcsolat koncertek a kétezres években elérték a 200-250 000 nézőt, de azok ingyenesek voltak. Egyetlen koncertre Magyarországon nem gyűlt össze 200 000 fő sem, nemhogy 280-500 000.
A Thompson-jelenség megmutatja, hogy a popkultúra még az EU-n belül sem feltétlenül globalizált: létezhetnek hatalmas, csak helyi szinten ismert sztárok, akik egyszerre lehetnek a nemzeti identitás szimbólumai és a politikai megosztottság forrásai. Emellett az is látszik, hogy a hatalmas számokkal operáló marketingüzenetek könnyen teremthetnek „legendát” egy előadóról – még akkor is, ha a realitás mögött sok a kérdőjel...
A 444.hu gondolatébresztő cikke itt.
Marko Perković Thompson, Zágráb
Szólj hozzá!