A legismertebb ilyen történetek közé tartozik a Beatles utolsó dalaként emlegetett Now and Then. A felvételt még John Lennon rögzítette a hetvenes évek végén New York-i lakásában, ám a kor technológiája nem tette lehetővé, hogy a rossz minőségű demóból használható stúdiófelvétel készüljön. A dal végül csak 2023-ban jelenhetett meg, miután a Peter Jackson dokumentumfilmjeihez fejlesztett mesterséges intelligencia-alapú szoftver képes volt különválasztani Lennon énekhangját a zongorakísérettől.
Hasonlóan legendás történet kapcsolódik a Beach Boys Smile című albumához. Brian Wilson a Pet Sounds után minden idők egyik legambiciózusabb popalbumát akarta elkészíteni, részben azért, hogy felvegye a versenyt a Beatles frissen megjelent Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band lemezével. A projekt azonban lassan kicsúszott az irányítása alól... Wilson ekkor már súlyos mentális problémákkal és drogfüggőséggel küzdött, miközben a zenekaron belül is egyre nagyobb ellenállásba ütközött. Mike Love és több bandatag túl elvontnak, nehezen befogadhatónak tartotta Van Dyke Parks szürreális szövegeit és Wilson avantgárd zenei elképzeléseit. A felvételeket máig legendás stúdióepizódok kísérték: Wilson például teherautónyi homokot hordatott a stúdióba, hogy a zongorát egy mesterséges homokozó közepén vehesse fel, egy másik alkalommal pedig tűzoltósisakban vezényelte a „tűzről szóló” kompozíció munkálatait. Az album végül 1967-ben összeomlott a saját súlya alatt, és a Beach Boys egy jóval egyszerűbb, lo-fi hangzású pótlékkal, a Smiley Smile című lemezzel próbálta lezárni a történetet. A bukásból azonban idővel mítosz született: Brian Wilson 2004-ben végül befejezte és újra felvette a művet, Brian Wilson Presents SMiLE címmel, amely aztán Grammy-díjat is nyert, majd 2011-ben a rajongók legnagyobb örömére megjelent az eredeti, 1966–67-es felvételeket összegyűjtő The SMiLE Sessions kiadvány is. A Smile nemcsak a rocktörténet egyik leghíresebb befejezetlen lemezévé, hanem az egyik legnagyobb hatású zenei mítosszá is vált, amelyről még doku is készült.
Prince rajongói szintén hosszú éveken át vadászták a Camille nyomait. A zenész 1986-ban már egy teljes albumot rögzített egy mesterségesen megemelt hangú alteregó nevében, a kiadvány azonban az utolsó pillanatban lekerült a megjelenési listáról. Bár egyes dalok később más albumokon felbukkantak, az eredeti koncepció csak jóval később válhatott hozzáférhetővé.
A Gigerli újrakiadása augusztus 8-án élő folytatást is kap: a Heaven Street Seven a Budapest Parkban, a „kb. 30” című koncerten tér vissza egyetlen budapesti fellépés erejéig, ahol a zenekar pályafutásának meghatározó dalai mellett az egykor elveszettnek hitt EP szerzeményei is újra megszólalhatnak.
A nemzetközi példákhoz hasonlóan a magyar könnyűzenében is akadnak digitálisan elveszettnek hitt felvételek. Ilyen a Heaven Street Seven 2011-ben megjelent Gigerli EP-je, amely június 19-től ismét elérhető a streaming szolgáltatók kínálatában. A háromszámos kiadvány eredetileg kizárólag a zenekar honlapjáról volt letölthető, ám az oldal megszűnésével az anyag gyakorlatilag eltűnt a nyilvánosság elől, sőt, idővel a zenekar számára is hozzáférhetetlenné vált. A felvételek fennmaradása azoknak a rajongóknak köszönhető, akik annak idején megőrizték a jobb minőségű fájlokat, majd a zenekar felhívására rendelkezésre bocsátották azokat. Így kerülhetett ismét elő a címadó Gigerli, a Subicz Gábor hangszerelte, fúvósokkal gazdagon megtámogatott „dzsentridiszkó”, az atmoszférájában már a későbbi Felkeltem a reggelt világát előrevetítő A réten, valamint a Soha többet ne mondd nekem, hogy három, amely Szűcs Krisztián eredeti elképzelését őrizte meg egy korábban jelentősen átdolgozott dalból.
Persze, ebbe a csomagba tartozik még a Kex elveszett felvételeinek egy része, a Syrius ausztrál anyagainak hányattatott sorsa, vagy az a rengeteg koncertfelvétel, amely évtizedekig kazettákon, padlásokon és rajongói gyűjteményekben bujkált. Egyszer talán előkerülnek...
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Nem bírtunk leszállni a rollerről, mert a könnyűzene teles-teli van sztorikkal:
- Chinese Democracy (Guns N' Roses) – technikailag nem elveszett, inkább csak annyit késett, mint a MÁV egy nyári hétvégén. Annyi zenész fordult meg a felvételeken, hogy külön könyvet lehetne írni belőle.
- Black Gold (Jimi Hendrix) – Hendrix halála után került elő egy hotelszobában felejtett kazettán.
- Homegrown (Neil Young) – 1975-ben elkészült, aztán Neil Young úgy döntött, túl személyes, és 45 évre a fiókba tette.
- The Black Album (Prince) – Prince az utolsó pillanatban visszavonta a megjelenést, mert állítólag spirituális megvilágosodása támadt.
- Cigarettes and Valentines (Green Day) – a legenda szerint ellopták a mesterszalagokat, ezért a zenekar inkább nulláról kezdte újra a munkát. Az eredmény az American Idiot lett.
- Detox (Dr. Dre) – a hiphop egyik legismertebb soha el nem készült lemeze.
- Lifehouse (The Who) – annyira grandiózus koncepció volt, hogy végül összeomlott, a dalok pedig több különböző albumon kötöttek ki.
És mert mert túl jó ahhoz, hogy kimaradjon:
- Toy (David Bowie) – a lemezt 2000-ben rögzítette Bowie régi dalainak újraértelmezéseként, de a kiadója nem akarta megjelentetni. A felvételek évekig kalózverziókban keringtek, míg végül a hivatalos kiadásra csak Bowie halála után, 2021-ben került sor.
HS7, Gigerli, elveszett dal, rocktörténet, Beatles, Beach Boys, Prince
Szólj hozzá!