Harry Styles, Adele, Britney Spears, a Queen és Michael Jackson neve jól működik a streamingszolgáltatók keresőiben. Éppen ezért az AI-hamisítványok készítői számára is értékes: a már ismert hanghoz és névhez könnyebb hallgatót találni, mint a semmiből felépíteni egy új előadót.
A Sony Music szeptember végéig több mint 260 ezer, a művészeit utánzó AI-felvétel eltávolítását kérte a digitális platformoktól. Márciusban még 135 ezernél tartott ez a szám, vagyis fél év alatt csaknem megduplázódott. Fontos különbség, hogy ezek eltávolítási kérelmek: nem tudni, közülük hány zenét töröltek valóban, milyen gyorsan intézkedtek a szolgáltatók, és hányszor töltötték fel később ugyanazt vagy annak kissé módosított változatát.
A hamisítványok egy része ismert előadók hangját és zenei karakterét utánozza, máskor pedig az AI-val készített számot egy létező zenész profiljára juttatják fel (ez úgy történhet meg, hogy ha valaki szándékosan vagy tévedésből egy már létező előadó nevét adja meg, a rendszer időnként automatikusan annak profiljához kapcsolja a felvételt). A hallgató mindkét esetben könnyen azt hiheti, hogy valódi új felvételt talált (ebbe jó párszor belefutottunk, amikor a szokásos új dalt kerestük a reggeli napinditáshoz a FB-ra). A Sony szerint a jelenség már ipari méretű, megtéveszti a rajongókat, sérti az előadók jogait, és egyre nehezebb lépést tartani vele.
A probléma azonban nem áll meg a híres hangok lemásolásánál. Generatív eszközökkel rövid idő alatt hatalmas mennyiségű zene állítható elő, a lejátszások pedig botokkal is felpörgethetők. Ilyenkor már nem művészeti kísérletről beszélünk, hanem üzleti modellről: a tömegesen feltöltött zenék és a mesterséges hallgatások valódi jogdíjat vonhatnak el a valódi szerzőktől és előadóktól.
Ebben a helyzetben jelent meg október 8-án, a Dalszerzők napján az Artisjus és az EJI közös AI Manifesztója, amelyhez többek között Bródy János, Beck Zoltán, Falusi Mariann, Kiss Tibor, Lovasi András, Tátrai Tibor és Tóth Vera is csatlakozott. A magyar kezdeményezés négy alapvető dolgot kér a törvényhozástól:
- a zenegenerátorokat ne lehessen engedély nélkül szerzők és előadók műveivel betanítani;
- ne lehessen hozzájárulás nélkül nevesített alkotókat utánozni;
- az AI-zene felhasználása biztosítson igazságos jövedelmet az érintett művészeknek;
- és mindenki számára legyen világos, hogy valódi emberi közreműködéssel készült felvételt vagy gépi utánzatot hallgat.
Ez utóbbi talán a közönség számára is a legkönnyebben megfogható követelés. Nem arról szól, hogy minden mesterséges intelligenciával készült zenét be kell tiltani. Arról szól, hogy ne kelljen találgatnunk. Ha egy énekhangot lemásoltak, egy számot teljes egészében gép generált, vagy az AI csak eszközként segítette az emberi alkotót, ezt egyértelműen jelezni kellene.
A Sony számai azt mutatják, mi történik akkor, ha ez az átláthatóság hiányzik. A magyar manifesztó pedig azt próbálja elérni, hogy ne kizárólag utólag, több százezer eltávolítási kérelemmel kelljen rendet tenni.
Az AI-zene körüli vita ezért már nem egyszerűen arról szól, képes-e a gép elfogadható dalt írni. Képes. A fontosabb kérdés az, hogy használhatja-e ehhez mások műveit, hangját és nevét engedély nélkül, kereshet-e vele pénzt – és közben elhallgathatja-e a hallgató elől, hogy valójában ki készítette a felvételt...
A válasz a fentiek alapján határozott NEM. A megvalósítás módszerét azonban egyelőre nem látjuk vastagon körvonalazottan.
Szólj hozzá!