Nyolcszáz zenekar nem tévedhet: valami történik a magyar amatőr zenei életben

Ha valaki ránéz a Street Sixteenre, könnyű lenne elővenni a klasszikus tehetségkutatós klisét: három nagyon fiatal zenész, akik egy versenyen megmutatták magukat, a szakma pedig felfedezte őket. Csakhogy ez ebben az esetben nem igazán írja le a helyzetet. A zenekar aligha nevezhető klasszikus értelemben vett frissen felfedezettnek. Tóth Mátyás, Czutor Simon és Tóth Csanád nagyon fiatalok, de évek óta színpadon vannak: játszottak már a Budapest Parkban, a SZIN-en és többször a Szigeten, felléptek az Illés 60 Aréna-koncertjén, 2025 végén pedig elsőként kapták meg a Szörényi Szabolcs-emlékdíjat.

A zenekar két tagjának családi háttere sem ismeretlen a nyilvánosság előtt: Czutor Simon édesapja Czutor Zoltán, a Belmondo/Nyers frontembere, Tóth Mátyás édesanyja pedig Erős Antónia. Maguk a fiúk is beszéltek már arról, hogy szeretnék, ha idővel nem híres szüleik gyerekeiként, hanem saját zenekaruk teljesítménye alapján tartanák számon őket. Teljesítményből pedig nincs hiány.

A Street Sixteen az előző nagydöntőben az év felfedezettje lett, azóta megnyerte a Légrádi Antal Könnyűzenei Tehetségkutatót és a Fülesbagoly Tripet, most pedig magát a sorozatot is. Az ő történetük inkább arra példa, hogy egy tehetségkutató nem feltétlenül ismeretlen előadókat emel ki a semmiből: egy már működő, koncertező zenekar pályájának is adhat újabb szakmai állomást, így az Öröm a Zene története jól mutatja, hogy a „felfedezés” már nem feltétlenül a legjobb szó arra, ami egy ilyen rendszerben történik.

Százból nyolcszáz

Andrásik Remo, a sorozat igazgatója 34 éve foglalkozik tehetségkutatással. Visszaemlékezése szerint húsz évvel ezelőtt azzal szembesültek, hogy Magyarországon jelentősen megcsappant az amatőr zenekarok és zenei közösségek száma. Az első országosan megszervezett Öröm a Zene 12 megyei állomásán összesen alig száz zenekar indult, ráadásul mindössze öt-hat jól azonosítható műfajból. A most lezárult évadban már 800 zenekar és előadó fordult meg a rendszerben.

A sorozat idővel kiképett az egymás után rendezett versenyek sima láncolatából. Az ország különböző pontjain működő tehetségkutatók helyi zenekarokat, szervezőket, klubokat és szakmai szereplőket kötnek össze, a legjobbak pedig újabb lehetőségekhez juthatnak. Az idei nagydöntőbe 22 magyarországi és határon túli tehetségkutatóról érkeztek a produkciók. Andrásik megfogalmazása szerint a cél mára kifejezetten egy országos, önszerveződő amatőr zenei hálózat működtetése lett. Ebben az értelemben maga a verseny inkább eszköz, mint végcél.

A Street Sixteen megnyerte a nagydöntőt, de a hétvége nem egyetlen győztes kiválasztásáról szólt. Kertész Bogi lett az év felfedezettje, emellett a legjobb dalszerző díját is megkapta, amellyel bekerült az Artisjus mentorprogramjába. Az Artisjus Szövegíró Tehetség-díjat Korda Bonifác, a Szextett frontembere nyerte, Rodák Rebeka pedig kiemelkedő zenei tehetségéért Újfalusi Gábor-díjat kapott. Tíz produkció – a Bluster, a Fingerfisher, a Katarina Pivnicki & Crossfire, Kertész Bogi, a Klëo, Rodák Rebeka, a Street Sixteen, a Szextett, a Tisztakosz és a Tudokegyfát – továbbjutott a Hangfoglaló Program induló zenekari meghallgatására.

Mire való tehát egy tehetségkutató?

Talán nem arra, hogy minden évben újra „felfedezze” azokat, akiket már ismerünk. A Street Sixteen esete éppen azért érdekes, mert jól láthatóvá teszi ezt a különbséget: egy zenekar lehet nagyon fiatal úgy is, hogy közben már jelentős koncertmúltja van; indulhat tehetségkutatón úgy is, hogy nem ott lép életében először komoly színpadra. És attól, hogy valakit korábban már felfedeztek, még lehet értelme annak, hogy újabb szakmai megmérettetéseken vegyen részt. A másik oldalon pedig ott van több száz olyan produkció, amelynek talán éppen egy helyi tehetségkutató jelenti az első alkalmat arra, hogy kilépjen a próbateremből.

Ha az Öröm a Zene eredeti problémája az volt, hogy fogynak az amatőr zenekarok és eltűnnek körülöttük a közösségek, akkor az indulók mostani száma azt mutatja: ma már van miből nagydöntőt rendezni. A következő kör pedig már indul is:

→ az Öröm a Zene új évadának első döntőjét november 7-én rendezik Pakson.

Amúgy tudjátok, hol láttuk Mehringer Marcit először? Igen, egy Öröm a zene döntőn, ahol alig 30 ember előtt játszott a Kobuciban. Most meg már Parkos koncertje van :)