NA de ki az a Klaus Voormann?
Az életútja a modern popkultúra egyik legizgalmasabb háttértörténete; egy olyan reneszánsz emberé, aki nem csupán tanúja, hanem aktív alakítója is volt a könnyűzene aranykorának. Története az 1960-as évek elején, Hamburg vigalmi negyedében, a Reeperbahnon vette kezdetét, ahol grafikustanoncként egy véletlen folytán tévedt be a Kaiserkeller klubba. Itt pillantotta meg az akkor még ismeretlen, bőrszerkós Beatlest, és ez a találkozás nemcsak az ő életét, hanem a zenekar arculatát is örökre megváltoztatta.
Voormann ekkoriban az úgynevezett „Exis” (egzisztencialista) művészcsoport tagja volt barátjával, Jürgen Vollmerrel és barátnőjével, Astrid Kirchherr-rel. Ez a baráti kör emelte ki a liverpooli fiúkat a nyers rock and roll közegből, és adott nekik intellektuális mélységet, valamint kifinomult vizuális stílust. Bár a világ ma Astrid Kirchherrnek tulajdonítja a legendás „gombafej” frizura feltalálását, a valóságban Klaus volt az úttörő: ő vágatta le először így a haját, eredetileg azért, hogy elrejtse elálló füleit a francia egzisztencialista diákok mintájára. A Beatles tagjai az ő példáját látva döntöttek úgy, hogy elhagyják a hátrafésült, zselézett „pompádur” fazont a modernebb, művészibb megjelenésért.
Ez a vizuális örökség évtizedekkel később, a 90-es években teljesedett ki, amikor őt bízták meg a monumentális The Beatles Anthology sorozat borítóinak elkészítésével is.
A barátság Londonban is folytatódott, ahol Klaus olyannyira a belső kör tagjává vált, hogy egy ideig George Harrison és Ringo Starr lakótársaként élt. Bár képzett zenész volt, világhírnevét végül mégis grafikusként alapozta meg, amikor 1966-ban felkérték a Revolver album borítójának megtervezésére. A finom vonalrajzokat és fotókollázsokat ötvöző alkotása forradalmi volt a maga korában, és 1967-ben elnyerte érte a legjobb lemezborítónak járó Grammy-díjat.
Fél tucat érdekesség a borítóról:
Íme néhány kevésbé ismert részlet és kulisszatitok – easter egg – a legendás grafikáról.
1. Az alkotó önarcképe
Voormann saját magát is elrejtette a borítón: George Harrison hajánál, a kompozíció bal alsó részében egy apró vonalrajz látható róla. A művész később az Anthology borítóin is elhelyezett hasonló utalásokat.
2. George Harrisonnal csak a baj volt...
Voormann több interjúban is elmondta, hogy George arca bizonyult a legnehezebben megrajzolhatónak. Míg John, Paul és Ringo karakterét gyorsabban elkapta, George esetében különféle kollázselemeket és fotórészleteket is felhasznált, hogy természetesebb legyen az összhatás.
3. A múlt és az új korszak találkozása
A borító szakított a korszak hagyományos zenekari fotóival: a Beatles tagjainak hajából és alakjából korábbi sajtóképek és fotórészletek bontakoznak ki. A kollázsszerű megoldást sokan úgy értelmezik, mint a zenekar korai korszakának és az éppen kibontakozó, kísérletezőbb Beatles-hangzásnak a vizuális találkozását.
4. Tudatos fekete-fehér világ
Voormann minimalista fekete-fehér grafikája erősen eltért a korszak egyre harsányabb popvizualitásától. A részletgazdag vonalrajzok és a fotókollázs kombinációja már önmagában is radikálisan újszerűnek számított 1966-ban.
5. Korabeli fotók rejtett hálózata
A kollázs számos korábbi Beatles-fotót és sajtóképet használ fel, többek között Robert Freeman felvételeit is. A borítón különféle személyesebb, játékosabb pillanatok is feltűnnek, amelyek tovább erősítik az alkotás scrapbook-szerű hangulatát.
6. Filléres remekmű
Bár a Revolver borítója ma már a popkultúra egyik legismertebb albumborítója, az EMI állítólag mindössze 50 fontot fizetett Voormannnak a munkáért. A grafikus később többször is azt mondta: a Beatleshez fűződő barátság miatt akár ingyen is elkészítette volna...
Amikor a Beatles 1970-ben feloszlott, Klaus neve annyira összefonódott a zenekarral, hogy a sajtóban komolyan találgattak egy „The Ladders” nevű formációról, ahol ő vette volna át Paul McCartney helyét a basszusgitárnál. Bár a szupergroup végül nem jött létre, Voormann lett a „majdnem-Beatle”, aki nélkül elképzelhetetlenek voltak a tagok szólóprojektjei. Basszusgitárjátéka hallható John Lennon Imagine albumán és a Plastic Ono Band felvételein, ott volt George Harrison háromlemezes remekművén, az All Things Must Pass-en, és fellépett a rocktörténeti jelentőségű Concert for Bangladesh színpadán is. Emellett 1966 és 1969 között a nemrég nálunk járt Manfred Mann zenekar állandó tagjaként olyan világslágerekben működött közre, mint a The Mighty Quinn.
Későbbi éveiben Voormann producerként is maradandót alkotott: az ő éles látásának köszönhetjük a német Trio zenekar felfedezését és a Da Da Da című, minimalista világsláger megszületését. Művészi és zenei pályafutása 2009-ben ért körbe, amikor megjelentette A Sideman's Journey című szólólemezét. Ezen a korongon a rockzene legnagyobbjai – köztük régi barátai, Paul McCartney és Ringo Starr – tisztelegtek előtte közös zenéléssel, végleg bebetonozva Klaus Voormann helyét a zenetörténet legfontosabb bizalmasai és alkotói között.
>>>>>>>>>>>>>>>
Ami a hazai koncertet illeti: a hazai Beatles-rajongók 2016-tól minden évben töretlen lelkesedéssel gyűlnek össze a Kobuci Kertben. Idén a szervezők azt ígérik, hogy egy eddig sohasem látott, különleges produkció mutatkozik be, de a hagyomány szerint a rajongók idén is próbára tehetik tudásukat a népszerű Beatles-kvízen, ahol a legkigyúrtabb Beatles-fanok a koncerten kívül is nyereményekben részesülnek.
A fővédnökség nem feltétlenül jelenti azt, hogy személyesen is ott lesz a Kobuci Kertben – egy 87 éves, visszavonult alkotó esetében ez kevéssé valószínű. Az azonban, hogy Klaus Voormann hivatalosan is támogatja az eseményt és vállalta ezt a szerepet, komoly presztízst jelent a találkozó számára – mi pedig hálásak vagyunk azért, hogy e tribute esemény hírének kapcsán feleleveníthettük egy legendás korszak emlékét, amikor a művészek egymást inspirálva nemcsak dalokat és lemezeket, hanem egy teljes kulturális korszak vizuális és zenei nyelvét formálták át.
Beatles, tribute, Revolver, Klaus Voormann, Kobuci, The Bits
Szólj hozzá!