Badacsonytördemic a Badacsony-hegy lábánál fekvő település, melynek zegzugos utcácskái a Balatontól a szőlőkig futnak. Itt valósul meg a “Zajból megszülető tér” című program. A nyitott beavató koncertek és a kiscsoportos műhelymunkák célja a könnyűzenei nevelés, a hangszeres zenélés elérhetővé és megérthetővé tétele, a szabad alkotás ösztönzése, valamint a helyi közösség megszólítása.
A nyári bemutató koncerteket ősszel intenzív műhelymunka követi, amely művésztanárok és a ZAJZAJZAJ alkotóinak együttműködésében valósul meg, és a térség iskolásainak mutatja meg a könnyűzenében rejlő alkotói lehetőségeket.
Az őszi intenzív csoportmunka végére pedig a csend és a zaj kapcsolatában teremtődő világok a résztvevő iskolások számára is megismerhetővé és hozzáférhetővé válnak. A foglalkozásokon szó lesz a hangminta-gyűjtéstől a közös alkotói folyamat lépcsőin át egészen a hangfelvételkészítés gyakorlatáig.
A projekt záróeseményén a fiatal résztvevők és a művészek Veszprémben közösen mutatják be a folyamat eredményeit.
A nyár azonban még a beavató koncertek ideje volt. Az eseményeken a ZAJZAJZAJ alkotói közösség művészeit ismerhették meg a helyiek. A Lázár tesók koncertjét Hajdú D. András követte végig.
„Igazából nekem a Balaton nincs meg. Kanyargok az utakon, a háttérben fel-felbukkan a tó. Minden településnek van valami speciális hangulata. Ez akkor is érződik, ha csak áthajtok rajtuk. Badacsonytördemicen várnak bennünket, este Lázár tesók koncert lesz a Skizó Pince udvarán. Az időjárásjelentés ítéletidőt jósol nekünk a koncert közepére, mégis valamiért nyugodt mindenki. Számomra érthetetlen ez a nyugalom, hiszen minden az időjárástól függ, gondolom én, sok tucat ember estéje dől romba, ha itt zuhogni fog. Ugyanakkor senki sem ideges, furcsa burok ez nekem ebben a pattanásig feszült világban.
Addig is mindenki dolgozik, gyerkőc a bal kézben, miközben az asztalokat igazgatják a tulajdonosok. A vendégek szállingóznak, szinte mindenkit ismernek, összeszokott társaság benyomását keltik. A Lázár Tesók is megjönnek közben. Olyan az egész, mint egy hatalmas backstage, amibe mindenkinek szabad bejárása van. Nem mondják, de ez a hely olyan, ahol igazából mindenki benne hagyja estére a kulcsot a kocsijában és szereti a jó bort. Menetrendszerűen zuhogni kezd, de mire a koncert elkezdődik még a nap is tökéletes színben festi meg a kertet. Gyerekkel a bal kézben már csak át kell törölni az asztalokat és a székeket.
Nem tudom, tényleg ennyire egyszerűek is lehetnek a dolgok? A koncert? Ugyanez. Egyszerűen belesimult a napba, mintha oda tervezték volna. Azt hiszem, ezt hívják „flow”-nak, amikor csak úgy történnek a dolgok, amikor van egy ritmusa, hangulata az eseményeknek.
Amikor egyszerűen csak jó, ami történik.
Na, ez pont ilyen volt.
A képekben ennek a hangulatnak a visszaadására törekedtem. Szinte sosem csinálok megrendezett képeket, és ezt néha magyaráznom is kell, mert hihetetlen, hogy amit látunk, az csak úgy megtörtént és nincsen benne semmi instruálás. Az első kép is ilyen, egyszerűen csak kimosolyogtak rám a házigazdák és beszélgettek tovább.
Azt gondolom, hogy egy ilyen szituációban nekem a miliő visszaadására kell fókuszálnom, az apró dolgokra, a naplemente által eltúlzott fényekre, a technikai beállás alatti röhörészésre. Arra, hogy visszaadjam, hogy igazából ez nagyon jó. Mert egy koncert általában az érzelmekről és a show-ról szól, ugyanakkor a tördemici koncertet szerintem csak kontextusában lehet a maga teljességében értelmezni. Én így képzelem el a zene születését. Egy kerti pad, vadregényes háttér, nyugi. Kiszakadás a rohanásból. Ezeket az elemelkedett pillanatokat gyűjtöttem csokorba.”
A teljes fotógaléria itt érhető el.
Lázár tesók, ZAJZAJZAJ, Hajdú D. András, fotó, Capa Központ
Szólj hozzá!